A Nagykeszin működő Remény Központ története, ahol eddig több mint hatszáz szenvedélybetegnek segítettek új életet kezdeni, harminc évre nyúlik vissza. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján döntöttek úgy, hogy női részleget nyitnak, amely az ország egyetlen kétnyelvű női rehabilitációs központja lesz. Jelenleg folyik a régi iskola felújítása, ahol a tizenhárom férőhelyes női részleg a közeljövőben megnyithatja kapuit. Az elmúlt évben Szőcs Kálmán és Szőcs Gizella lelkészházaspár, a központ alapítói három évtizedes tapasztalataikat „Hidat építünk a szakadék fölé” című kötetben foglalták össze, amelynek decemberben Nagykeszin volt a bemutatója.

Szőcs Kálmán és Szőcs Gizella 1992-ben azzal a nemes szándékkal hozták létre a Reménység Szociális Alapítványt, hogy segítsenek az alkohol-, szerencsejáték- vagy kábítószerfüggő embertársaiknak. Az első tíz évben Bátorkeszin működött a rehabilitációs intézet. Ez idő tájt nonprofit szervezetté alakultak át, így jogilag lehetővé vált, hogy Nyitra megye támogassa tevékenységüket. Az akkreditált rehabilitációs központ 2019-től pedig a munka-, család- és szociális minisztérium felügyelete alatt és támogatásával működik. Az út idáig azonban nem volt könnyű.

Az ideális helyet aztán Nagykeszin találták meg a központ számára, a sorsára hagyott egykori állami birtok területén – tudtuk meg Szőcs Dávidtól, a központ jogászától. A korszerű, otthonos épület láttán ma már senki sem gondolná, hogy akkoriban lakhatatlan állapotban volt. A hit ereje azonban csodákra képes. Felújítottak, tataroztak, bővítettek, fejlesztettek. Idővel nem csupán befogadóképességüket tudták tizenöt főre növelni, de olyan körülményeket tudtak klienseiknek teremteni, amelyek a függőséggel szemben vívott harcukat nagyban segítik. A hatalmas, 2,7 hektáros, példásan gondozott terület változatos lehetőségeket kínál a sport- és szabadidős tevékenységekhez is (focipálya, tornaterem, halastó), de része a napirendnek a konyhán, az asztalos-, illetve fémmegmunkáló műhelyben, vagy a bejegyzett farmon végzett munkaterápia is. A cél az, hogy az itt eltöltött tizennyolc hónap után klienseik sikeresen és tartósan vissza tudjanak illeszkedni a társadalomba. A gyógyulás felé vezető úton az intézmény szakmai csapata – mentálhigiénés szakember, szociális munkás, gyógypedagógus, addiktológiai konzultáns, pszichológus, pszichiáter, valamint jogász – segíti őket. Az intézményt alapító lelkészházaspár pedig a keresztény hit megtartó erejével segít számukra erőt gyűjteni betegségük legyőzéséhez.

Szenvedélyek hálójában

„A 18-55 év közötti kliensek legtöbbször a négy nagyobb (Lekér, Bazin, Nyitraújlak, Murányalja) pszichiátriai kórház valamelyikéből, egy 6-12 hetes detoxikációs kezelés után érkeznek hozzánk. Családból is fogadunk betegeket, ha pszichiáter diagnosztizálta a függőséget, és ajánlja a reszocializációt. Emellett a munkaügyi hivatalból ajánlás, a körzeti orvostól pedig egy igazolás szükséges hozzá. A reszocializációs központ havi díja jelenleg 175 euró. A függőség diagnosztizált betegség, de korábbi tévhitekkel ellentétben nemcsak fizikai, hanem inkább lelki. Általában komoly személyiségfejlődési zavar húzódik meg mögötte, amit különböző gyermekkori traumák, rossz szocializációs minták váltanak ki. A reszocializációs intézmények azért tudnak jó eredményeket felmutatni, mert ezekben hosszú távú személyiségfejlesztés történik. Ennek egyik eszköze a napi kétszeri csoportfoglalkozás, valamint személyes konzultáció valamelyik szakemberünkkel. Amíg valaki nem tudja letenni a lelki terheket, feldolgozni a megélt sérelmeket, elfogadni önmagát, sokkal nagyobb eséllyel csúszik vissza az alkohol vagy a drog fogságába. Számukra ugyanis a tudatmódosító szerek jelentik a megküzdési stratégiát. Az addikció mindig valamilyen lelki probléma tünete. A rehabilitáció lényege tulajdonképen az, hogy megtanuljanak józanul megküzdeni a mindennapi élet problémáival” – magyarázta Szőcs Dávid.

Az elfogadó közösség ereje

Az intézményben a lakóknak nem csupán a szakemberek segítenek abban, hogy új emberré váljanak, de a többi lakó is, akik maguk is megjárták a „hadak útját”. Ritka kivétellel csak akkor szánják rá magukat az emberek a kezelésre, amikor már nemcsak a családjukat, a munkájukat, az otthonukat veszítik el, de az életük is puszta túléléssé silányult, és a szer megszerzése az egyetlen világos cél az életükben. Míg a kétezres évekig az alkoholbetegek voltak túlsúlyban, mostanra ez az arány kiegyenlítődött a drogfüggőkkel. Utóbbiak közt a leggyakoribb a pervitin és a marihuána használata, de a határmenti vidékeken könnyen hozzájuthatnak a szintetikus dizájner drogokhoz is. Mindez rövid idő alatt nagyon aláássa egészségüket. Sok esetben a drogfüggőséghez szerencsejáték- vagy alkoholfüggőség is párosul. A sztereotípiákkal ellentétben nem kizárólag a hátrányos szociális helyzetű családokból kerülnek ki szenvedélybetegek. A kliensek többsége középiskolai végzettséggel rendelkezik és viszonylag rendezett családból származik. Jómódú családból származó diplomás fiatalok is kerülnek ilyen helyzetbe, ugyanis nem annyira a család szociális, vagy anyagi helyzete a döntő, inkább az, hogy családon belül mennyire működőképesek az érzelmi kapcsolatok.

Nem egy személy volt köztük, akinek az életében a fordulópontot az jelentette, amikor összeomlott a szervezete és kórházba került, ezért beleegyezett a rehabilitációs programban való részvételbe. Ez azonban még korántsem jelenti a sikert. A gyógyuláshoz ennél több kell. Először is be kell ismerniük a függőségüket, mert amíg valaki tagadja, próbálja felmenteni magát vagy azzal áltatni magát, hogy önerőből is bármikor képes abbahagyni, addig nincs esélye a gyógyulásra. Ugyanilyen fontos az is, hogy be tudjon illeszkedni az otthon közösségébe, és el tudja fogadni a benti szabályokat. Ha ez nem megy vagy nincs motivációjuk a felépüléshez, akkor pár nap vagy pár hét után „elmenekülnek”.

Darabokból összeillesztett új személyiség

„Rengeteg kommunikációs problémával, önértékelési zavarral küzdenek. Nagyon sok bennük a bizonytalanság, tanácstalanság és az önvád. Ezért a nálunk töltött első hónapok valójában a személyiségük újraépítéséről szólnak – mutatott rá Szőcs Dávid. – És ez az egyik legnehezebb, leghosszadalmasabb feladat. Nincs meg mindenkiben a szükséges kitartás és erő hozzá. A Remény központ a kezdetektől számítva mindezidáig több mint hatszáz embernek kínált lehetőséget életük újrakezdésére. Ez 40-50 százalékuknak sikerült, ami nemzetközileg is jó eredménynek számít.”

A következő lépés a felelősségvállalás. A cél az, hogy kialakítsanak és megszokjanak egy olyan józan életmódot, amit kint folytatni tudnak. Ha a bent tanultak már megszilárdulnak, akkor szépen fokozatosan elkezdhetik építeni a kinti jövőjüket, visszailleszkedésüket a társadalomba. A központ segítséget nyújt nekik abban, hogy újraépítsék kapcsolatukat a családjukkal, a munkakeresésben, de akár még jogosítványuk megszerezésében vagy visszaszerzésében is. A tizennyolc hónap leteltével sem kerül senki az utcára: akinek nincs hová mennie, az a „félutas házban” talál menedékre. Jelenleg öt fő lakik most ott.

Jobb elkerülni a kísértést

„Útravalóként mindenkinek azt tanácsoljuk, hogy járjanak vissza hozzánk beszélgetni, vagy tagolódjanak be egy olyan megtartó közösségbe, például egyházi gyülekezetbe, anonim alkoholisták csoportjába, ahol továbbra is tudnak foglalkozni lelki egészségükkel. Ugyanis a függőségből valójában nem lehet kigyógyulni. Lehet valaki akár 5-10 évig ’száraz’, egy pohár sör elfogyasztása vagy egy füves cigaretta elszívása elindíthatja a visszacsúszáshoz vezető lejtőn. Azoknak, akik hajlamosak a függőségekre, arra is oda kell figyelniük, hogy ne forduljon elő ’szerváltás’, amikor valaki alkoholfüggőség helyett munkafüggővé válik, vagy éppen fordítva.”

Egyre több a függő a nők között

Az egyre növekvő igény hatására – az országban mindössze egy, kizárólag nők számára fenntartott intézmény működik – született meg a terv 2023-ban, hogy női részleggel bővítik a központot. Szőcs Dávid elmondta, hogy a tavasszal induló női reszocializációs részlegen 13 gyógyulni vágyó szenvedélybeteget tudnak fogadni. Velük kizárólag női szakemberek foglalkoznak majd. A szakirodalom egyébként nem tesz különbséget a két nem gyógykezelése között. „De mi is azt látjuk, és a Dunaharasztiban működő hasonló női intézményben tett tanulmányutunk ebben megerősített minket, hogy a nőkkel másképpen kell foglalkozni, mivel számukra sokkal fontosabbak az érzelmek, ebből fakadóan sokkal mélyebben élik meg a helyzetükből fakadó szégyenérzést is. Ráadásul sok nő alkohol- vagy gyógyszerfüggőségét, ami náluk jóval gyakoribb, korábbi szexuális abúzusra vezethető vissza. Sokkal érzékenyebb dolgokat kell náluk oldani” – magyarázta az intézmény jogásza.

A függőség családi betegség

Tévedés azt gondolni, hogy a szerhasználat a szenvedélybeteg saját személyes problémája, ugyanis hatással van a családjára is. Mindennapossá válnak a játszmák, veszekedések, az állandó bizonytalanság kiszámíthatatlanná teszi a kapcsolatokat. Sok esetben a szülők, házastársak segítő szándékkal vesznek részt a függőségben azzal, hogy kimentik a szenvedélybeteg családtagjukat a munkahelyről vagy iskolából, kifelé fenntartva a látszatot, hogy minden rendben van. Gyakorlatilag a család élete a függőség köré szerveződik. A Reménység Központban éppen ezért havi rendszerességgel családi napot szerveznek, amelyen részt vesznek a hozzátartozók és volt klienseik is. Céljuk, hogy a családtagok is jobban megismerjék a függőség működését, a józan életmód kialakítását, érzelmileg gyógyuljanak és rendezni tudják a családi kapcsolatokat.

JN.

Kapcsolódó cikkeink:
Függőségek rabjai
Amikor a józanságot újra kell tanulni
Nem a drog, hanem az alkohol pusztítja a magyarokat
Harcban a reményért