Előző hétvégén Szegeden zajlott a 2019-es kajak-kenu világbajnokság, melyet már csak azért is nagy várakozás előzött meg, mert az eseményt a szakma a jövő évi, Tokióban sorra kerülő olimpia előszobájaként emlegette. A Maty-éri pályán 100 ország legjobbjai, köztük a szlovák színeket képviselő komáromiak küzdöttek az érmekért, valamint az olimpiai kvalifikációt jelentő pozíciókért.

Az idei világbajnokság helyszíne a Nemzeti Kajak-kenu és Evezős Olimpiai Központ volt, melynek közismertebb neve Maty-ér. A Szeged mellett található kajak-kenu és evezős pályát 1979 és 1981 közt építették, majd a 2011-es, valamint a 2019-es világbajnokság előtt is alapos ráncfelvarráson esett át. Legutóbb az osztószigethez egy 130 méteres hidat is építettek, ezért a pálya triatlon versenyek lebonyolítására is alkalmas lett. A magyar kormány a legutóbbi fejlesztésekre összesen 5 milliárd forintot áldozott, ezzel a központ a világ egyik legmodernebb pályájának ad otthont.

A szegedi világbajnokság a kajakozók és a kenusok körében is mérföldkőnek számított, hiszen ezen a viadalon lehetett megszerezni a tokiói olimpiai és paralimpiai kvóták 80 százalékát. Ennek megfelelően az érdeklődés nem csak a sportolók, hanem a sportágat kedvelő nézők részéről is hatalmas volt. Az augusztus 21. és 25. között megrendezett világbajnokság során a hétvége közeledtével a lelátók is egyre inkább megteltek, a szurkolók pedig olykor pokoli hangzavart produkálva bíztatták kedvenceiket. A hangulatra és a rendezésre tehát nem igazán lehetett panasz, így a versenyzők remek körülmények közt küzdhettek a helyezésekért.

Régiónk szempontjából is kiemelkedő eseményről volt szó, hiszen Likér Péter edző, valamint Vlček Erik, Tarr György, Gacsal Ákos és Petrušová Mariana személyében nemcsak komáromi résztvevők, hanem egyenesen éremesélyesek mutathatták be tudásukat. Likér Péter az eseményt megelőzően többször is hangoztatta, nem szívesen latolgatná az esélyeket, sokkal inkább törekszik arra, hogy a felkészülés során minden lehetségest megtegyenek, és a legjobb formában érkezzenek Magyarországra.

Az edző mindenkit óva intett attól is, hogy felesleges terhet helyezzen védencei vállára, hiszen a mezőny teljesen kiszámíthatatlan, a konkurencia hihetetlenül erős, és gyakran tizedek, sőt, századok döntenek egy-egy érem sorsáról. Ugyanakkor a világbajnokságot megelőző nemzetközi versenyeken érezni lehetett, hogy a komáromi kajakosok Szegeden több számban is érmekért küzdhetnek majd, végül két világbajnoki bronzot is sikerült kiharcolniuk, az 500 méteren vitézkedő kajaknégyes pedig a jövő évi olimpiára is begyűjtötte az indulási jogot.

Először a Tarr György, Gacsal Ákos (mindketten komáromiak), Jakubík Gábor és Myšák Denis alkotta szlovák kajaknégyesnek lehetett komolyabban szurkolni, hiszen az első, előkelő végső helyezéssel kecsegtető döntőt ez az összeállítás vívta. Az 1000 méteres táv éremcsatájába az előfutamot megnyerve jutottak be, végül a német és az orosz hajó mögött a harmadik helyen értek célba. A helyszínen két tucat komáromi szurkoló ünnepelt, Tarrék viszont –némileg meglepő módon – nem annyira voltak elégedettek az eredménnyel.

„Jobbra számítottam, többet éreztem magunkban, de ahogy telik az idő, egyre inkább megbarátkozom ezzel a bronzéremmel is” – mondta el lapunknak a 40 éves, négyszeres világbajnok Tarr György, akitől azt is megtudtuk, annak ellenére is remek formában érkeztek a világbajnokságra, hogy a végső négyes csak 6 héttel a rendezvény előtt alakult ki, így a felkészülésre a szokásosnál kevesebb idő állt a rendelkezésükre. „Ez tulajdonképpen annyit jelent, hogy négy edzésünk volt, melyből az egyik a hajónk beállításából állt. Ebből a szemszögből nézve egészen különlegesnek számít, amit véghezvittünk”– tette hozzá a rutinos komáromi.

Gacsal Ákos számára a döntőnek külön pikantériája is akadt, hiszen egy éve tért haza Magyarországról, most pedig éppen a magyar hajó előtt értek célba. „Nagyon jól érzem magam Magyarországon, de ez mégsem az otthonom. Szlovákiában születettem, így Szlovákiát is képviselem” – mondta el a komáromi tehetség. Mivel nem olimpiai távról volt szó, ez az eredmény nem is ért kvótát, de a hajó tagjai nem mondtak le arról, hogy 2020-ban valamelyikük mégis ott lehessen Japánban. Ehhez az kell, hogy az 500-as hajóban valakinek a helye felszabaduljon, erre azonban elég kicsi az esély.

A következő fontosabb döntőt a friss U23-as Európa-bajnok Petrušová Mariana vívta, aki korábban a poznani világkupán 5 kilométeren bronzérmes lett. A fiatal komáromi kajakos lány 1000 méteres távon már az előfutamokból kvalifikálta magát a döntőbe, ahol később remek versenyzéssel az ötödik helyen végzett. Ahogy később elmondta, a versennyel elégedett volt, kihozta magából a lehető legtöbbet. „Beleadtam mindent, és elmondhatom azt is, hogy már nagyon rég készültem el ennyire az erőmmel. Kicsit azért sajnálom, hogy nem jött össze az érem. Tudtuk, hogy a második és a hatodik hely között bármelyik elérhető számomra, viszont ezt volt az első világbajnoki döntőm a felnőttek között ezen a távon, így szerintem nincs miért szégyellenem magam” – nyilatkozta Likér Péter tanítványa a futamot követően.

A 19 éves sportoló ugyan olimpiai számban nem indult, de természetesen e téren is vannak álmai. „Ebben a szezonban egyetlen célom volt, mégpedig hogy sokat fejlődjek. Edzőmmel főleg a technikámat csiszoltuk, ehhez az 1000 méteres táv ideális volt. Később a sebességre is odafigyelünk majd, hiszen a jövőben az olimpiai 500 méteres távon is versenyezni szeretnék” – mondta el Mariana, aki Szegeden az 5000 méteres távon is harcba szállt. A versenyt megelőzően elmondta, a szívügye ez a szám, ugyanakkor remek ellenfelei lesznek, így nem marad más hátra, mint az első kilométeren nagyon odafigyelni, utána pedig keményen harcolni.

Mariana nem is beszélt a levegőbe, hiszen meglehetősen kemény mezőny verbuválódott az 5 kilométeres távra, például a világbajnok női kajaknégyes tagja, Bodonyi Dóra, és a kétszeres olimpiai bronzérmes Maryna Litvinchuk is a rajtvonalhoz állt. A komáromi lány három kilométeren keresztül közvetlenül az élbolyban haladt, s ekkor még úgy tűnt, akár érem is lehet a dologból. A végére azonban némileg lemaradt, és nyolcadikként haladt át a célvonalon.

A világbajnokságon a szlovák szövetség és a szurkolók által is leginkább várt szám természetesen az 500 méteres olimpiai távon induló kajaknégyes volt. A Vlček Erik, Botek Ádám, Zalka Csaba és Baláž Samuel összetételű kvartett az elődöntőben az első helyen végzett, így mondhatni simán jutott a döntőbe, ahol előzetesen még a világbajnoki cím sem volt elérhetetlen kategória. Likér Péter edző azonban folyamatosan hűtötte a kedélyeket, és gyakran elismételte, az olimpiai kvótáért érkeztek, így minden más csak másodlagos. A végső csatában aztán úgy tűnt, a szlovák hajó beragadt a rajtnál, az utolsó 100-150 méteren azonban hatalmas hajrával, szinte a sírból feltámadva a harmadik helyen ért célba. Őrületes finálé volt, a bronzérem pedig abszolút megérdemelt. Az eredmény egyben azt is jelenti, hogy a jövő évi (Tokióban rendezett) olimpián a szlovák kajaknégyes is biztosan ott lesz, nagy valószínűséggel tehát ismét szurkolhatunk komáromiaknak is. Külön érdekesség, hogy Vlček Eriknek ez volt a 17. világbajnoki érme.

Soós Tibor, egykori világbajnok edző, a komáromi csónakház neves alakja természetesen a helyszínen követte az eseményeket. „Évről évre sűrűsödik a mezőny, a sportág globalizálódik, ezért ma már nem olyan egyszerű érmeket nyerni. Régebben jóformán csak az európai versenyzők rúgtak labdába, ma viszont már a világ minden tájáról akadnak olyanok, akik a világbajnoki címért folyó harcba komolyan beleszólnak. Éppen ezért is tartom hatalmas sikernek, hogy Komárom végül két bronzéremmel gazdagodott, és Marianka sem okozott csalódást, hiszen ilyen fiatalon, ráadásul élete első felnőtt világbajnokságán egy ötödik és egy nyolcadik helyet szerzett” – mondta a mester lapunknak, akinek természetesen feltettük azt a kérdést is, szerinte lesz-e újabb olimpiai érme Komárom városának? „Ezt még nagyon korai oldogatni, de már önmagában a részvétel is nagyon fontos. Semmi sincs kőbe vésve, az ötszázas hajó összetétele is változhat még, de természetesen reménykedem abban, hogy legalább egy komáromi a dobogóra áll majd” – osztotta meg velünk gondolatait Soós Tibor, aki azt is elárulta, a K1-500 méteres verseny befutóját követően Likér Péter edzővel együtt még egy kicsit el is pityeredett.

Természetesen Likér mester értékelésére is kíváncsiak voltunk. „Nagyon régen készültünk a világbajnokságra, mindent ebbe fektettünk, nyilvánvalóan nem babra ment a játék. Az egész hétvégén feszült és görcsös voltam, az allergiámmal is küzdöttem, éppen ezért érthető módon nagy kő esett le a szívemről, amikor az ötszázas távon a harmadik helyen futottunk be. Meglett, amiért annyit dolgoztunk, ott lehetünk az olimpián. Ez pedig nagyon nagy szó, hiszen például a csehek és a franciák ezt nem mondhatják el magukról” – osztotta meg érzéseit a fiatal edző, akit a rajtról is faggattuk. „A németek bivalyerősen rajtoltak, ezt szinte senki sem tudja utánuk csinálni, ezért is tűnhetett úgy, hogy beragadtunk. A mi különleges erőnk viszont abban rejlik, hogy a táv végéhez közeledve mindig elő tudunk venni olyan rejtett tartalékokat, amilyeneket csak kevesen. Nem ez volt az első nagy versenyünk, már többször is véghezvittünk ilyesmit. Azt viszont el kell mondanom, a szegedi döntő életem egyik legnagyobb versenye volt, és biztosan sokáig fogok még rá emlékezni. Örülök, ahogy a dolgok alakultak” – mondta Likér Péter.

A szlovák csapat végül a két bronzéremnek köszönhetően összességében a 25. helyen végzett, Magyarország pedig 6 aranyéremmel, 4 ezüstéremmel és 1 bronzéremmel Németország mögött lett a második az éremtáblázaton.

Kovács Gerzson Dávid

(Beszámolónk a Delta augusztus 27-i számában jelent meg.)

Kapcsolódó cikkünk:

Likér Péter: az olimpiai kvóta a legfontosabb