Napjaink és a régi idők karácsonya között óriási az eltérés, de egy dolog változatlan: ez a szeretet ünnepe. Kisgyermekként mindannyian áhítattal nézzük a színes, ragyogó karácsonyfát, aztán ahogy múlnak az évek, mindannyiunkban egyéni elképzelés alakul ki az ünneplés módját illetően. Van köztünk, aki utazni szeret, síelni, kikapcsolódni, mások gondosan kidekorálják a házat és süteményeket sütnek, megint mások az adományozást helyezik előtérbe. De vajon mi jelent a mai fiatalok számára a karácsony?
Jezsó Emil egyetemi hallgató, Karva
A legfontosabb számomra a karácsonyban, hogy ilyenkor nincs sürgés-forgás, kevesebb a stressz. Az ünnepet meghitten együtt töltjük a családommal, nekünk ez így megszokott, mi így szeretjük. Ilyenkor általában a két idősebb nővérem is hazalátogat családostul. Szerintem fontos, hogy minden család úgy rendezze a dolgait, ahogy neki a legjobb, még ha ez bizonyos hagyományok elhagyásával is jár. Otthon az én feladatom a fadíszítés, míg a szüleim a karácsonyi ételeket készítik. Nálunk van karácsony Kevin nélkül is, de más karácsonyi filmeket azért szoktunk nézni, ám nem kifejezetten a kedvenc filmes témám ez az ünnep.
Azt gondolom, hogy a fiatalok úgy viszonyulnak a karácsonyhoz, ahogy azt gyermekként megélték. Ha az ünnepi időszak meghitt volt, akkor idősebb korban is eszerint fogják ezt az időszakot értékelni. A hagyományok lehet, hogy megfakultak, de az alapja szerintem megmaradt: a közös karácsonyi ebéd vagy vacsora, az ajándékozás. Persze sokaknak csak az a fontos, milyen drága ajándékot kapnak, illetve ajándékoznak, azt gondolva, hogy minél drágább az ajándék, annál fontosabb a személy, akinek adjuk. Ezzel nagyon nem értek egyet.
Szabó Nikolett, egyetemi hallgató, Ekel
A karácsonyi három ünnepet javarészt családi és baráti társaságban töltjük, közös vacsora vagy ebéd formájában, amit az ajándékbontás követ. Fontosnak tartom a várakozást, tehát az ádventi időszak megélését. Ádventben az általunk készített koszorúink gyertyáit gyújtjuk meg vasárnaponként, melyet idén diótörő-témában alkottunk meg. A korábbi években élő fenyőfánk volt, az utóbbi 2-3 évben azonban a műfenyőre szavaztunk, bízva abban, hogy a folyamatosan csökkenő kereslet a fenyőfák iránt lassítja a kivágások mértékét. Ahhoz, hogy érezhessük a fenyőillatot, fenyőágakat vágunk le, melyek asztali díszként szolgálnak. Mindig az öcsémmel díszítjük a fenyőfánkat. Egy ideje a természetes dí-szek felé vettük az irányt, a szokásos gömböket ezekkel egészítjük ki. Tavaly édesanyám fakorongocskákra festett apró téli képeket, míg én fonaltechnikával készítettem különböző alakokat, s ezekkel díszítettünk. Édesanyámmal vállaljuk ezt és az édes részét az ünnepnek, apu a szentestére halászlével és halpatkóval készül. Így mindenki hozzátesz a nagy egészhez. Karácsony előtt azt üzenném mindenkinek, hogy az ünnep legfontosabb „hozzávalója” a szeretet. Ehhez pedig fontos az ádventi előkészület, mely türelemre és alázatosságra tanít, mely a szeretethez vezető utat jelöli.
Forgács Anita, végzős középiskolás diák, Nagymegyer
Számomra a legfontosabb, hogy a családommal lehetek. Legjobban a közös pillanatainkat szeretem és persze a karácsonyi finom falatokat. Gondos figyelmet fordítunk az ünnepi készülődésekre is, de sosem visszük túlzásba. A sütés-főzés jobban összehozza a családtagoka, és szinte minden évben kerülnek saját készítésű díszek is a karácsonyfára. Karácsonyeste is együtt ülünk le vacsorázni a megterített asztalhoz. Ezután megbeszéljük az év eseményeit, jókat nevetünk és emlékezünk azokra is, akik már nem ünnepelhetik velünk a karácsonyt. A legnagyobb boldogság számomra a 3 éves kishúgom, aki emlékeztet arra, milyen szép is volt a gyermekkor és milyen gyorsan elrepült.
Mindezek ellenére sajnos ma már nem nyer akkora értelmet az ünnep, mint régen, sokak számára a tárgyak nagyobb jelentőséggel bírnak, mint kellene. Sokszor halljuk, hogy a régi idők karácsonyai sokkal boldogabbak voltak, mint a mostaniak, és ez igaz is. A jelenlegi helyzetben, kamaszként mindenkinek azt kívánom, hogy a korlátozások se vegyék el kedvüket és élvezzék ki a karácsony hangulatát. Most talán még nagyobb jelentőséget kap a mondás, miszerint karácsonykor nem az a lényeg, hogy mi van a fa alatt, hanem az, hogy ki van a fa körül.
Ferenczy Viki