A húsvét, Jézus feltámadása, a kereszténység legnagyobb ünnepe, mely egyben a tavaszvárás időszaka is. Világi szempontból a húsvéti nyuszi az ünnepkör szimbóluma, aki édességet hoz és tojásokat rejt el a kertben, amit húsvét reggelén a gyerekeknek kell megkeresniük. A kérdés csak az, hogyan jön a képbe a nyúl, aki ráadásul tojást tojik? Merthogy semmilyen vallásos szövegben vagy hagyományban nem jelenik meg, sőt emlős állat is. Nos, a választ erre a kérdésre máshol kell keresnünk.

A húsvéti ünnepkör

A húsvét mozgó ünnep lévén nincs konkrét dátumhoz kötve, időpontja mindig a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap. Ámde sosem tartandó március 22-e előtt és nem lehet április 25-e után sem.

Húsvét az azt megelőző negyven napos nagyböjti időszak lezárulását jelenti. Erre utal maga a név is: a hús magunkhoz vételének első napja. A böjt utolsó hete a nagyhét, mely virágvasárnaptól nagyszombatig tart. Ezután húsvétvasárnap kerül a középpontba, majd húsvéthétfő, a locsolkodás napja. Az ünnepnapok itt lezárulnak, a húsvéti időszak hivatalos végét azonban a pünkösd jelenti.

Ma egyházi és családi ünnep, amelyből nem hiányozhatnak a húsvéti szimbólumok. A bárány és a barka szorosan a vallási oldalhoz köthető. A húsvéti locsolkodás a megtisztulás, a fiatalság jelképe, mely inkább már a néphagyományhoz igazodik. A húsvéti, megterített asztal elmaradhatatlan ínyencségei pedig a sonka, a tojás, a torma, a kenyér és a kalács.

A „tojást tojó emlős” nyakatekert története

Ez a kedves, félénk, csinos bundát viselő kisállat már az ókorban a termékenység szimbóluma volt. Hiszen tavasszal sok utódot hozott a világra, sőt a megújulás érkezését is neki tulajdonították.

A húsvéti nyuszi eredetét többféleképpen magyarázzák, mint ahogy a nyuszi és a tojások közötti összefüggést is. A kereszténység előtti időkben a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnapon Ostara Holdistennőt, a tavasz és a megújulás istennőjét ünnepelték. Ezért az ő nevéből származik a „húsvét” angol megfelelője (Easter) és a német (Ostern) elnevezés. Ostarát (Eostre, Eastre) mindig tavaszi virágokkal, kezében tojásokkal, lábánál pedig nyulakkal ábrázolták. A tojások az új élet megtestesülését jelentették, a nyulak pedig vélhetően a szaporaság és a tavasz kapcsolatát.

A legenda szerint Ostarának volt egy színes tojásokat tojó madara, amit a tavasz ünnepén nyuszivá változtatott és színes tojásait a gyermekeknek adta. Ugyanennek a legendának egy másik változata alapján Ostara egy sebzett galambot változtatott nyuszivá – így megmentve ezzel az életét – aki tojásrakó képességét megőrizve, hálája jeléül feldíszített tojásokkal köszönte ezt meg.

Ismeretes azonban még egy germán legenda is, mely szerint a nyúl magára haragította az alvilág istennőjét, aki nagyfülű, nevetséges, nagylábú állattá változtatta. Ez magyarázza, hogy a húsvéti nyúl ugrál, és mint egy madár, tojást tojik.

Csokinyuszi és társai

Akárhogy is történt a „húsvéti nyúl” kifejezés legelőször egy német mesében tűnt fel, majd az amerikaiak is átvették ezt és világszerte terjedni kezdett a história. Az ehető nyúlfigurák a 19. században jelentek meg Németországban, ám ekkor még nem csokiból készültek, hanem egyszerű cukros tésztából, melybe időnként főtt tojást rejtettek. Hogy pontosan ki találta fel a csokinyulat, nem lehet tudni, de valószínűleg német származású volt. Mivelhogy első ízben Münchenben lehetett vásárolni a terméket. A második világháború idején eltűntek a polcokról, legközelebb pedig 1948-ban Richard Palmer kezdett bele a ma is kapható üreges csokoládényulak gyártásába.

Azóta, ha húsvét, akkor nyuszi. Legyen húsvéti kabala figura, szőrős, hosszú fülű kisállat vagy csokiba öntött édesség, imádjuk. Mellőle a tojások sem maradhatnak el, melyeket furcsa módon mégis csak a húsvéti nyúl hoz el nekünk.

Még mindig korlátok között

Csakúgy, ahogy tavaly is, sajnos a vírushelyzet még mindig rányomja pecsétjét mindennapjainkra, így ez ünnepre is. Bármennyire szeretnénk, nem ünnepelhetünk nagyobb családi körben. De gondolkodjunk pozitívan és lépjünk ki a szürke hétköznapokból, hozzuk ki a rosszból a legjobbat. Hiszen elérkezett már a tavaszi nagytakarítás ideje és bőven készülődhetünk a húsvétra is. Kidekorálhatjuk a házat és a szobákat, megtervezhetjük a húsvéti menüt, vásárolhatunk csokinyulakat és belemerülhetünk a tojásfestésbe. Fontos, hogy ne csak magunk miatt tegyük ezt meg. Gondoljunk szeretteinkre, de főképp a gyermekekre és fiatalokra, akik majd tovább vihetik azokat a hagyományokat, melyeket láttak otthon.

Találjuk meg azt a momentumot, mely számunkra a húsvétot jelenti és élvezzük mosollyal az arcunkon.

Ferenczy Viki