A Komáromi Jókai Színház elődintézménye, a Magyar Területi Színház (MATESZ) 1952. október elsején alakult, első, Tűzkeresztség című előadását pedig 1953. január 31-én láthatta a nagyközönség. A 2022/23-as évad tehát a hetvenéves jubileum jegyében telik, amit két gálaműsorral is kihangsúlyoznak (lásd keretes írásunkat).

Az alábbiakban Varga Emese dramaturg, a Komáromi Jókai Színház művészeti vezetője segítségével – aki doktori munkájában a felvidéki magyar színjátszás százéves múltját kutatta és dolgozta fel – idézzük fel a MATESZ megalakulásának előzményeit, a kezdeteket.

A nulláról kellett kezdeni

„Az I. bécsi döntést követően, 1938-ban a felvidéki magyarlakta régiók nagy része visszakerült Magyarországhoz, így november 11-én, amikor Horthy Miklós bevonul Kassára, a Bánk Bán ünnepi előadásával fogadja őt a színház társulata – idézi fel az előzményeket Varga Emese. – A visszacsatolást követően nagy lelkesedéssel érkeznek művészek Budapestről, hogy erősítsék és népszerűsítsék a felvidéki színházkultúrát, de buzgalmuk hamar szalmalángként hunyt ki.” Pozsonyban, ami Csehszlovákiához tartozott, betiltották a hivatalos magyar színjátszást. Helyébe amatőr színjátszó társulatok léptek, de a háború végére az összes magyar nyelvű felvidéki színjátszó társulat felmorzsolódott. 1945 után a nulláról kellett kezdeni a színházi élet alapjainak lerakását. Az Eduard Beneš kormánya által elfogadott Kassai Kormányprogram alapján, amely a magyarokat kollektíven háborús bűnösnek nyilvánította, bezárták a magyar iskolákat, megtiltották a magyar nyelvű istentiszteleteket, eltávolították pozícióikból a magyar nemzetiségű hivatalnokokat, földjeiket elkobozták, és elindították a reszlovakizációt. Ilyen politikai és társadalmi légkörben a magyar színjátszás elindítására nagyon kicsi volt az esély.

Faluszínház 1950–1959

Beneš lemondása kedvező hatással volt a nemzetiségi politika alakulására. A felvidéki magyar színészek nagy része azonban a fronton, a munkatáborokban életét veszítette, a túlélők zöme pedig az anyaországban telepedett le. A háború idején a szlovákiai magyarság másodszor is elveszítette azt a polgári középréteget, amelyik a korábbi időszakban támogatta és formálta színházkultúráját.

1948-ban államosították a színházakat. A kommunista párt felügyelete alatt megkezdte munkáját a cenzúráért felelős Színház Propaganda Bizottság. Az általuk közvetített ideológiát követve kellett volna – a Színház és Dramaturgiai Tanács mellett létrejött magyar szekció irányítása alatt – 1950-ben megszervezni a magyar Faluszínházat. Csakhogy nem volt hozzá elegendő szakember. Sebtében, amatőrökből verbuválták össze, de így is nagyon sikeresek voltak, szinte folyamatosan úton voltak, fennállásuk kilenc éve alatt 2250 előadást tartottak. A Faluszínház 1959-ben megszűnt, a magyar szekció tagjai közül sokan már az alakulásnál, mások a későbbi években csatlakoztak a Magyar Területi Színházhoz.

Az első MATESZ-társulat

A Szlovák Kommunista Párt 1951. október 10-én foglalkozott először a komáromi magyar színház megalakításának kérdésével. A Csemadok szervezésében, a Színházi és Dramaturgiai Tanács felügyelete mellett, már március elsejétől kezdődtek a tehetségkutató vizsgák, melyek egészen szeptemberig elhúzódtak, mert nem találtak elég tehetséges jelentkezőt. A „kiválasztottakhoz” a Faluszínház magyar szekciójából is átszerződtek néhányan, így a MATESZ első társulatának névsora a következőképpen nézett ki: Bottka Zsuzsa, Bugár Béla, Fekete Gyula, Ferenczy Anna, Gábor (Grébner) Gyula, Gyurkovics Mihály, H. Budai Mária, Husvár Ferenc, Király Dezső, Kiss Lajos, Konrád József, Lelkes Magda, Lőrincz Margit, Siposs Jenő, Turner Zsigmond, Udvardy Anna. Az 1953. január 31-én tartott első bemutatóig csatlakozott még: Buday Imre, Kovács Irén, Lehotay (Lipták) Antal és művészeti titkárként Riszdorfer László.

Afféle kényszermegoldásként Fellegi Istvánt, aki nem volt színházi ember, nevezték ki az induló teátrum igazgatójává. „Atyus”, ahogy a társulata hívta, szívvel-lélekkel dolgozott a színházért. Az alapító társulat, miután átesett egy háromhetes politikai iskolázáson, a Komáromi Munkásotthonban kezdte meg első bemutatója, a Tűzkeresztség próbáit. Szabadidejükben pedig a Katolikus Legényegylet épületének átalakításán dolgoztak a színészek.

A MATESZ-misszió

„Misszióról beszélhetünk, melynek szimbóluma a tájbusz lett, hiszen, Pozsonytól Nagykaposig kellett kielégíteni a szlovákiai magyarság színház- és magyar szó iránti igényét. Sajnos az utazások miatti időveszteség, a kultúrházak hiányos színpadi felszereltsége, az államszocialista kultúrvezetés által meghatározott műsor, meggátolta a látható szakmai fejlődést, és az önálló stílus megteremtésének a lehetőségét. Előadásaiknak a nézők körében mégis óriási sikerük volt”– mutatott rá Varga Emese.

1962-ben az igazgató egy meggondolatlan pillanatában bátorkodott kifejezni önálló véleményét a párttal szemben, aminek súlyos következménye lett. Bugár Béláék bújtatták el, majd az éjszaka leple alatt motorbiciklin, a „kertek alatt” szökött el Komáromból. Soha többé nem tért vissza a városba. Fellegi távozása után a tízéves jubileumi ünnepi évadban egy háromtagú triumvirátus – Munk István, Konrád József és Tarics János vette át a színház irányítását, majd 1963-ben Krivošík István került a direktori székbe. Az elkövetkező években, évtizedekben hosszabb-rövidebb időszakokra betöltötte az igazgatói tisztséget Dráfi Mátyás, Konrád József, Takács Emőd, Beke Sándor, Holocsy István, Mokos Attila, Németh Ica, Kiss Péntek József, Tóth Tibor, 2020-tól pedig Gál Tamás irányítja az intézményt.

(janković)

Gálával hetvenkednek

Nagyszabású gálaműsort tart a 70. évadát ünneplő Komáromi Jókai Színház február 4-én, 19 órai kezdettel. A Hetvenkedünk című összeállítás annak apropóján jött létre, hogy Magyar Területi Színház (MATESZ) társulata 1953. január 31-én tartotta első, a Tűzkeresztség című előadását. Erre emlékeznek. A színészek, meghívott vendégművészek kedvenc produkcióikból, a közönség által szeretett zenés és prózai darabokból adnak elő részleteket a műfaji sokszínűség jegyében.

Tavaly ősszel már tartottak egy gálát, most pedig az első, 1953-as előadás tiszteletére tartanak még egy estet. Fellépnek a jelenlegi társulat tagjai és olyan művészek, akik az elmúlt húsz évben rendszeresen játszottak Komáromban. A műsort Olasz István színművésszel és Pálinkás Andrássy Zsuzsanna korrepetitorral, zenei vezetővel közösen szerkesztették. Operett, musical, opera és rap is szerepel a műsoron. Több színész erre az alkalomra kedvenc dalát hozza el ajándékba a közönségnek, s olyan verseket, prózákat, monológokat, amelyek fontosak voltak az életükben, a teátrum történetében. Jönnek a pozsonyi főiskolás fiatalok is, akik szintén kötődnek a Jókai Színházhoz. (d)

Magasra tették a mércét a színház új előadásában
Dráfi Mátyás: a nézők szeretete tart a színpadon
Megszépült színházépületben hetvenkednek
A sikerek jönnek, a támogatások nem