Nehezen indult be a komáromi extraligás röplabdacsapat gépezete, hiszen a bajnokság elején több bántó vereség is a statisztikákba került, ugyanakkor a röpis srácok az idő múlásával egyre inkább felvették a tempót, újabban pedig nagyon szép eredményeket szállítanak. Hamarosan azonban ők is megpihenhetnek, hiszen még az élsportolók is kihagynak pár napot a karácsonyi időszakban. Ebből az apropóból megkérdeztük Jakub Petrášt, a komáromiak tehetséges új szerzeményét, valamint a szintén a Duna-partján tevékenykedő válogatott játékost, František Ogurčákot.

Jakub Petráš és František Ogurčák

– Mit jelent számodra a karácsony?

J.P.: A karácsony számomra hatalmas jelentőséggel bír, hiszen egész évben ez az egyetlen ünnep, amikor a testvéremmel és az apukámmal otthon találkozom. Egyszerűen imádom ezt az időszakot, de azért egy sportoló számára nem tart tovább pár napnál. Pontosan ezért minden egyes pillanatot nagyra értékelek, és igyekszünk minél több időt együtt eltölteni.

F.O.: Számomra a karácsony a szeretteim körében eltöltött pihenésről szól, persze, ha sikerül összehozni.

– Hogyan és kivel töltöd az ünnepeket?

J.P.: Idén is ugyanúgy lesz, mint máskor, ugyanis a bátyám, aki Svájcban él, hazajön, ezért nagyon boldoggá tesz, hogy legalább pár napig együtt lehetünk. Utazás szempontjából egy kicsit összetettebb lesz a dolog, hiszen apukám Homonnán, anyukám pedig Ausztriában él, tehát alaposan meg kell terveznünk, hogy mindenhova időben érkezzünk.

F.O.: Hosszú idő után végre otthon lehetek a családommal, ennek pedig nagyon örülök. Már a karácsonyfát is megvettük.

– Emlékszel a legkedvesebb ajándékodra?

J.P.: Mióta önálló életet élek, megtanultam, hogy a legnagyobb ajándék számomra az az atmoszféra, amit ez az ünnep biztosít. Kicsi korunk óta arra lettünk nevelve, hogy karácsonykor nem az ajándékok a legfontosabbak, hanem a családi légkör. Ezt persze pici gyermekként még nem értettük, de most már tudom, hogy a szeretteim körében, a fenyőfa körül, finom ételek és italok mellett eltöltött idő a legszebb ajándék, amit az ember az életében kaphat. Ami a tárgyakat illeti, minden évben többször is megajándékozzuk egymást, így konkrétan egyet sem emelnék ki. Szokták egyébként mondani, hogy senki sem tud úgy megajándékozni, ahogy te önmagadat, ezért 2 évvel ezelőtt vettem magamnak egy kutyát. Az életem teljesen meg is változott, hiszen egy eléggé mozgékony fajtát választottam, tehát nem nagyon unatkozom mellette, és a jövőben sem fogok.

F.O.: Életem során rengeteg ajándékot kaptam, és mindegyiknek nagyon örültem, mindegyikért hálás vagyok. Természetesen a legjobb ajándékok az alsógatyák és a fehérneműk voltak (nevet).

– Mit vársz az ünnepektől és az új évtől? Lesz, amit megfogadsz?

J.P.: Először is kellemes, boldog és főleg zavartalan ünnepeket kívánok mindenkinek, aki a komáromi röplabdáért szurkol, vagy bármilyen formában segíti azt. Ami engem illet, nem vagyok az a típus, aki fogadalmakat tesz az új évben, sőt, néha azzal is problémám adódik, hogy beváltsam az egy héttel korábban tett fogadalmaimat is. Illetve, azt azért megfogadom, hogy az ünnepek után nem leszek 100 kilós. Van azonban egy olyan vágyam, hogy a bajnokság végén a csapat egy közös vacsorán a sikeres szezont ünnepli azzal az érzéssel, hogy mindent kiadott magából, ami csak benne volt.

F.O.: A családomnak és mindenki másnak is jó egészséget kívánok. Fogadalmakat sosem teszek, ugyanis nem biztos, hogy később be tudom ezeket tartani.

(Kovács Dávid/Mihalička Robert)