Slávik Damian szeptembertől a hoki őshazájában, Kanadában bizonyíthatja tehetségét. Az ímelyi kapus egy olyan klubhoz igazol, ahol csaknem ötezer néző látogat ki a klub junior mérkőzéseire. Kalandos történet a szülői ház garázsától Ontario államig.

Az ímelyi Slávik Damian ötévesen Érsekújvárban kezdett el jégkorongozni, de talán pontosabbak vagyunk, ha azt mondjuk, már három-négyévesen megismerkedett a hokival. Igaz, akkor még csak a szülői ház garázsában, ahol öt évvel idősebb bátyja, aki szintén sokáig jégkorongozott az újvári csapatban, a kapuba állította – Damian pedig egész nap csak a lövéseit védte. Csoda, ha Érsekújvárban is rögtön a kapuban találta magát?

Az, hogy Damian a hoki szerelmese lett, tulajdonképpen a véletlennek köszönhető. Bátyjának – kisebb születési rendellenesség miatt – gyermekkorában azt javasolta az orvos, hogy a korcsolyázás sokat segíthet lábai megerősítésében. Elkezdett hát korcsolyázni, és elég jól is ment neki. Olyannyira, hogy egyszer meglátta őt egy hokiedző és azonnal elhívta őt csapatába. Másnap már a társakkal edzett. Damiannak később nem volt nehéz dolga, csak a bátyját kellett követnie: és mint rendes öccs, követte is becsülettel – leginkább a jépályára.

Az újvári klubnál hamar felfigyeltek Damian tehetségére, különösen Martin Surnovský edző foglalkozott vele sokat. Aminek meg is lett az eredménye: tizennégy évesen már a tizennyolc évesek között védett. Így az ímelyi alapiskola után – követve bátyját, aki ekkor már a Slovan, később pedig a Nagytopolcsány játékosa volt – Pozsonyba költözött, hogy a fővárosi magán sportközépiskolában folytassa tanulmányait és az ekkor még csak bontakozó félben lévő sportkarrierjét. „Tizenöt évesen lettem a Slovan játékosa. Emlékszem, nagyon kedvesen fogadtak, nem volt gond a beilleszkedéssel. Talán csak azt volt nehezebb megszokni, hogy eleinte kizárólag edzéseink voltak, mérkőzések – a világjárvány miatt – nem lehettek” – mondja a kezdetekről Damian, folyékonyan magyarul. Hozzáteszi: további fejlődése érdekében nem volt kérdés, hogy Újvár után Pozsonyba vezetett az útja. „Itt már komolyabb terhelést kaptam, kapus- és erőnléti edzők foglalkoztak velem. Maga a szakmai munka is komolyabb szintet képviselt.”

Damian 16 évesen már a Slovan felnőtt csapatával edzett, és noha az extraligában ekkor még nem mutatkozott be, a rutinos játékosok között sokat fejlődött. Közben az U18-as korosztállyal megnyerték a szlovák bajnokságot, majd a válogatottban is bemutatkozott. Az idén áprilisban Svájcban rendezett U18-as vébén helyet kapott a szlovák válogatott keretében, a Hlinka-Gretzky kupán pedig a válogatott második számú kapusa volt.

Damian az elmúlt szezont Poprádon töltötte. Itt van ugyanis a szlovák válogatott ifi akadémiája. A válogatott szintű tehetségeket gyakorlatilag ideköltöztetik, itt foglalkoznak velük, itt játszanak mérkőzéseket, és itt kell tanulniuk. „Természetesen a hokin volt a hangsúlyt, de azért a tanulásra is oda kellett figyelnünk. Néhány tárgyat, például a matekot, az informatikát, a szlovákot helyben tanultuk, a többit pedig távúton végeztük. A sulit még nem fejeztem be, de mindenképpen be szeretném. Ami késik, nem múlik” – mesél a poprádi időszakról és tanulmányairól a fiatal hokis.

Az eddigi legnagyobb fordulópont Damian karrierjében néhány hónappal ezelőtt következett be. A kanadai Montreálban élő szlovák ügynökén keresztül ugyanis kapott egy nagyon kecsegtető ajánlatot: meghívták az USA-ba, egészen pontosan Lincolnba próbajátékra. „Teljesen egyedül érkeztem az Amerikai Egyesült Államokba, de ez nem jelentett gondot. Több meccsen szerepelhettem, és végül 180 játékos és 16 kapus közül a lincolni csapat játékosmegfigyelője beajánlott a klub junior csapatának“ – mondja Damian, aki azonban mégsem a Lincolnban köt ki. Jött ugyanis egy újabb megkeresés. „Felfigyeltek rám a kanadai Guelph Storms képviselői is. És mivel itt azt ígérték, hogy első számú kapusként számítanak rám, ráadásul úgy éreztem, mindenáron meg akarnak szerezni és a környezet is jobban tetszett, ezt a lehetőséget választottam. Egyedüli szlovákiaiként megyek ki, de nincs bennem félelem, annál több bizonyítási vágy. Egyelőre egy szezonra szól a megállapodás, aztán meglátjuk, hogyan tovább“ – teszi hozzá a fiatal kapus, aki nem akárhová került. A Guelph Storms ugyanis abszolút topcsapatnak számít a tengerentúli juniorbajnokságban. Mérkőzéseiket csaknem ötezer néző látogatja. A település Torontótól egy órányira található, Ontario államban. A csapatban nem Damian lesz az egyedüli európai: a kanadai klub az idei drafton egy svéd hokist is szerződtetett. „A klub elintézte, hogy egy helyi családnál lakhassak. Egyelőre annyit tudok, hogy nagyon sok mérkőzés vár rám az idényben, 10-15-tel több, mint amihez eddig hozzá voltam szokva. Háromnaponta rendeznek meccseket, meg is üzenték, hogy nagyon másra, például tanulásra nem is lesz időm. Azt majd akkor folytathatom, ha újra otthon leszek. Csak karácsonyra tudok majd hazalátogatni, ekkor lesz egy kéthetes szünetünk.” Hogy milyen komoly lehetőség előtt áll az ifjú hokikapus, az is jelzi, hogy már a nyári pihenője alatt megkapta kanadai edzőitől az idény előtti edzésprogramot. Damian hálás a pozsonyi Slovannak, amely megengedte, hogy továbbra is velük edzhessen, így feltehetően jó erőnléttel és egészséges önbizalommal vághat neki a kanadai kalandnak.

Langschadl Mátyás