Konštantin Glič, a városi sportbizottság elnöke 10 éves korában kezdett vízipólózni Komáromban. Serdülőként a szlovák válogatottat erősítette, miközben a pozsonyi építészeti szakközépiskola mellett a Slávia UK csapatával játszott csehszlovák extraligát. Felnőttként visszatért szülővárosába, majd 30 éves korában, aktív pályafutását befejezve gyerekeket edzett. Immáron hat éve városi képviselő.

• Mit keres egy sportoló a közéletben?
– A politika mindig érdekelt, 1989-től kezdve próbálkoztam a testületbe jutni, végül mindez 2010-ben jött össze, azóta pedig újra beválasztottak. Második mandátumomnak köszönhetően a sportbizottság elnöke lettem, és ezt nagyra értékeltem, hiszen a sport az egész életemben központi szerepet játszott.

• Mi a véleményed a komáromi sportról?
– Az, hogy a lehetőségekhez képest meglehetősen magas szinten teljesít, de sajnos a gazdasági helyzet miatt sok klub anyagi gondokkal küzd, mert kevés a szponzor.

• Ugyanakkor egyes vélemények szerint a város túl sok támogatást ad a sportra.
– Így van, főleg ennek is köszönhető, hogy a klubok egyáltalán létezni tudnak. Itt megjegyezném, hogy a hajógyár tönkretétele nagyon rosszul érintette ezt a szektort. Akkoriban még létezett a komáromi Spartak, a sportágak 90 százaléka hozzájuk tartozott, és a legtöbb pénzt éppen a hajógyár adta. Paradox módon a röplabda nem tartozott a klubba, most viszont egyedüliként pont ők viselik a Spartak nevet.

• Minden év elején a sportbizottság osztja szét a támogatásokat. Szerinted jó és igazságos a rendszer?
– Az alapszabály az, hogy bármelyik klub pályázhat, és mi igyekszünk is mindenkinek adni. Idén 54 különböző sportklub juttatta el hozzánk a kérvényét, éppen ezért nem egyszerű úgy elosztani a 260 ezer eurót, hogy mindenki felhőtlenül boldog legyen. Egyébként ennek az összegnek az 5 százalékával (13 ezer euró) a polgármester bír, aki úgy osztja el, ahogy akarja.

• Mi alapján dől el, ki mennyit kap?
– Még Bastrnák Tibor polgármestersége idején hoztak létre egy pontozásos rendszert. Néhány fontosabb kritérium: a klub tagjainak létszáma, illetve hogy mennyi szenior és mennyi gyerek, vagy fiatalkorú tartozik a kötelékükbe. Másik fontos feltétel a különböző bajnokságokban való részvétel, és az ott elért eredmények. Sokat nyom a latba az adott klubon belüli válogatott sportolók száma. Amióta én vagyok az elnök, igyekeztünk ezeket a kritériumokat némileg felülbírálni, hogy még igazságosabban tudjuk a támogatásokat elosztani. Mindig van hova fejlődni, ezen is dolgozunk.

• Mi az igazságtartalma azoknak a pletykáknak, melyek szerint néhány klubnak nem is járhatna támogatás, hiszen gondok adódtak az elszámolással?
– Minden klubnak január 15-ig el kell számolnia. Akik ezt nem teszik meg, azoknak elvileg nem szabadna támogatást kapniuk. Sajnos minden évben akad ilyen probléma, amit egyelőre még jó szándékkal toleráltunk, de a jövőben már elvárjuk, hogy ez is rendben legyen. Szerintem egyébként a város főellenőre is átnézhetné ezeket a papírokat, a dolog így lenne teljesen transzparens.

• Mely sportágak érdemelnek inkább támogatást? Többet ér például egy focista mint egy asztaliteniszező?
– Én minden sportot ugyanúgy támogatok, főleg, ha gyerekekről van szó. Ugyanakkor el kell fogadni, hogy vannak olyan ágak, melyek népszerűbbek, és olyanok is, melyek kevésbé. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a sport azért is fontos, hogy a nézőket behúzza a csarnokba vagy éppen a pályákra.

• Miért olyan fontos, hogy sok legyen a néző?
– Azért, hogy az emberek együtt éljenek a sporttal. Ez csak úgy működhet, ha a nézők és a sportolók is megtalálják a számításaikat.

• Hogyan tud a komáromi sport helyzetén a bizottság javítani? Mivel foglalkoztok, amikor nem pénzt osztotok?
– Példának említeném az egyik új feladatunkat, a legjobb sportolók kiértékelését. Nagyon fontos, hogy elismerésben részesüljenek, hogy érezzék, figyelemmel kísérjük a pályafutásukat, és díjazzuk is az erőfeszítéseiket. Például újságírókat és az egyes klubokat is bevontuk, hogy tudassák velünk, szerintük ki érdemli az egyes kategóriákban a díjakat.

• Eddig a Tiszti Pavilon dísztermében, meglehetősen szerény körülmények közt adták át az elismeréseket, de idén ez is megváltozik…
– Így van. A bizottság javaslatára február 28-án 17:00-kor a komáromi sportcsarnokban rendezünk gálaestet, melyen bárki részt vehet, 2 eurós belépő ellenében. Illetve, a gyerekeknek ingyenes, csak az őket kisérő szülőknek kell jegyet váltaniuk. Ezúton is tisztelettel meghívom Komárom polgárait, hogy közösen ünnepelhessünk.

• Milyen hírességek jönnek?
– Természetesen a komáromi olimpikonok is ott lesznek. Szabó Attila, Ódor Éva, Vlček Erik, Tarr György, Gergely István és Soós Tibor fogják a díjakat átadni, de Priskin Tamás is jelezte részvételi szándékát.

• A felsoroltak közül többen esélyesek a díjakra is, nemde?
– Nem, hiszen mi csak olyanokat díjazunk, akik komáromi színekben érték el a sikereiket. Például Tarr és Vlček Pozsonytól kapott elismerést, ugyanakkor a kosárlabdázóink között, bár sok a nem komáromi, mégis a városi klub mezében teljesítenek, tehát ők viszont kaphatnak díjat.

• Előfordult már, hogy olyasvalaki kapott elismerést, aki annyira nem érdemelte meg, miközben valaki meg sokkal többet tett érte, és mégsem díjazták?
– Hát igen, néha előfordul ilyesmi, de ez abszolút szubjektív. Nem lehet mindenki a város legjobb sportolója. Kicsit bánt például, hogy tavaly a Spartacus birkózói nem kaptak elismerést, pedig megérdemelték volna. Idén a sportbizottság erre is jobban odafigyelt, ezért az egyes kategóriákban több díjat is átadunk. Sajnos, ezek a díjak inkább szimbolikusak. Még nem jutottunk el oda, hogy az elismerés mellé extra anyagi támogatást is biztosítani tudjunk, de ez a cél, hiszen ezek a sportolók megérdemlik.

• Szerinted mi volt a tavalyi legnagyobb sportsiker komáromi szempontból?
– A focisták produkciója kellemesen meglepett, az ősz nagyon jól sikerült és ez azért fontos, mert tömegsportról beszélünk, ami sok embert megmozgat. A kajak-kenuban a fiatalok remek eredményeket érnek el, ami optimizmusra ad okot. Aminek viszont különösképpen örülök, hogy a különböző sportágakban nagyon sok fiatal válogatottunk van. 2016 ebből a szempontból nagyon jó év volt.

• Na és mi az, ami elszomorított?
– Nemcsak az előző évben, hanem szinte mindig elszomorít, amikor egyazon sportág több klubra szakad, vagy éppen több klub alakul, amiből szinte mindig problémák vannak. Megemlíthetném az úszókat, birkózókat, ökölvívókat, motorcsónak versenyzőket, de a kosárlabdát sem hagynám ki, hiszen a gyerekek ott is egy külön klubban folytatják.

• Apropó, úszók. Köztudott, hogy a két csapat régóta háborúban áll egymással.
– Sajnos ez igaz, és a legrosszabb, hogy a gyerekek isszák meg a levét. De a városnak is problémát okoz, hiszen a szervezésnél nagyon nehéz elosztani a tréningidőket. A klubok nem akarnak egyszerre edzeni, ez pedig további terheket ró a költségvetésre, elsősorban a Comorra Servisre.

• Mi lehet a megoldás?
– A sportbizottság és a polgármester is érzékenyen áll a témához, de egyértelműen azt gondoljuk, hogy az egyes kluboknak muszáj egymás közt megegyezniük. Ellenkező esetben radikális lépésekre kell magunkat elszánni, amit nagyon nem szeretnénk.

• Mi lehet az a radikális lépés?
– Akár még a támogatásukat is elveszíthetik, de még egy új klub is létrejöhet, ami felkarolná az összes gyereket.

• Már említetted, az egyetlen komáromi gigaklub, a Spartak vízióját. Szerinted ez jelentené a komáromi sport jövőjét?
– Sosem titkoltam, ez az én egyik nagy vízióm, ha úgy tetszik, álmom. Újra életre szeretném kelteni az egykor híres komáromi Spartakot, ami inkább egy részvénytársaság lenne. Ebben részt vehetne a város, de a városban működő sikeres cégek is. Ez a modell két dolgot biztosítana be: több pénz érkezne a komáromi sportra, és nagyobb lehetőség nyílna arra, hogy a sport infrastruktúráját is fejleszteni tudjuk. Transzparensebb is lenne az egész, ez sem egy elhanyagolható szempont. A legboldogabb akkor lennék, ha mindenhol lila színt látnék.

• Mit hozhat a következő néhány év a komáromi sportnak?
-Nagyon nívós megmérettetésekre van kilátás az elkövetkező években is, remélem, hogy legalább olyan szép eredményeket érünk el, mint eddig. Hiszek abban, hogy a komáromi klubok mind az országos, mind a nemzetközi versenyeken is büszkévé tesznek minket.

Kovács Gerzson Dávid