Ekel. Vajkai Krisztina, Tina egy erős, élettel teli és mosolygós fiatal hölgy. Egy csupaszív lány, aki hisz abban, hogy a jóisten kárpótol bennünket a fájdalmas és szomorú időszakok után. Merthogy vele is így történt.

Hétéves korában szisztémás lupust diagnosztizáltak nála. Kórházi kezelések, dialízis, hormonkezelés, majd jobb és rosszabb napok váltották egymás. Stabilizált állapota 2012-ben megrendült, nagyobb mértékben újra fellépett nála a betegség, leállítva a vesék filtrációját. 2014-ben pedig megtörtént Tinánál az első vesetranszplantáció. A beültetett vese azonban tavaly márciusban felmondta a szolgálatot. Ám a sors mégis úgy hozta, hogy pár hónappal később – pontosan 2020. augusztus 12-én – sor kerülhetett egy második veseátültetésre. A vesét ekkor már nem is akárkitől, hanem szeretett édesanyjától kapta.

Vézna kislányból pufi fánk

„1997 márciusában jelentkezett nálam a betegség, 7 éves koromban. Nagynéném esküvőjére mentünk március 15-én – ez a nap egyben édesanya születésnapja is –, ekkor már rosszul voltam. Másnap magas lázzal kerültem be a komáromi kórház gyerekosztályára, ahol sehogy sem jöttek rá, mi a probléma. Végül már akkora gyulladás volt a véremben, hogy minden érintés fájt. Rohammentővel kerültem Pozsonyba, a kramárei gyermekkórházba. Egy vesemintavétel után rájöttek, hogy szisztémás lupus betegségem van” – emlékezett vissza Tina. Ez egy autoimmun betegség, ami a páros szerveket – leggyakrabban a vesét – támadja meg. Jellegzetes külső tünetei az arcon megjelenő pirospozsgás pillangószerű motívum és a hámló, kerek, élénkpiros színű bőrkiemelkedés, mely a test bármely részén előfordulhat. Nem gyógyítható, csak hatalmas dózisú kortikoidokkal – azaz hormonkezeléssel – tudják lassítani, normalizálni.

A hormonkezelésnek viszont rengeteg mellékhatása is van. „Ha az ember nem eszik emellett, akkor is hízik. A vézna, apró kislány, aki bement a kórházba, bizony pufi fánkként jött ki. Mondhatom, hogy egyfolytában ennék, ha tehetném, mind a mai napig. A hormon megtartja az emberi szervezetben a vizet, valamint felnőtt nőknél képes leállítani a menstruációs ciklust, amin én is átestem” – meséli Tina, aki kérdésünkre elárulta azt is, hogy mindezek ellenére az iskolában sosem érezte magát kiközösítve. Ha hiányzott, tudták, hogy bizonyosan kórházi kezelésen vesz részt. A testnevelés órákon mindig ő ült a kispadon, hiszen fel volt mentve, a legkisebb megerőltetés sem jöhetett szóba. Gyermekként persze nehéz volt ezt megérteni, hiányzott számára a mozgás. Édesanyja számtalanszor óva intette, hogy öltözzön fel rendesen és ne izzadjon meg. Hiszen egy felfázás annál, aki vesebeteg, nagyon rizikós tud lenni.

Kiújult a betegség

2011 decemberében leromlottak az eredményei, állandóan fázott és sokat fogyott. A doktornő a nefrológián annyit mondott neki, hogy az ünnepeket még otthon töltheti, januárban viszont újra a kramárei kórházba került. „Kiderült, hogy újra felébredt a szervezetemben a betegség, csak sokkal súlyosabb formában. Az újraéledt lupus miatt a veséim leálltak filtrálni. Szükséges volt elkezdeni a dialízist, melyet aztán Komáromban folytattam. Ez egy vesepótló kezelés, salakanyagokat távolít el a szervezetből, amire a beteg vese már nem képes. Enélkül a méreganyagok bekerülnének a véráramba. Sokat segített, hogy az állapotomban is jobban érezzem magam” – mondja Tina.

Az első transzplantáció

Telefonja 2014 májusában csörrent meg a hírrel, hogy van számára egy elhunyttól származó donori vese. Megtörtént az első vesetranszplantációja, a műtét ugyan sikeres volt, de a vese kissé gyenge volt, nem működött úgy, ahogy kellett volna. Közben immungyengítőket szedett, hogy ezek elnyomják az immunrendszerét és a szervezete ne lökje ki a transzplantált vesét.

Kitartása, eltökéltsége és bátorsága mellett családja, közeli barátai is támogatták őt. Édesanyjával való kapcsolata akkor mélyült el igazán, amikor újra feléledt nála a betegség. Egymás barátnői, cinkostársai és bizalmasai lettek. „Szinte minden nap bejárt hozzám a kórházba is a kezdetektől fogva. Sőt, miután hazajöhettem sokáig mellettem maradt. Biztatott az erőnléti sétákra. Ha beteg voltam mindig nálam virrasztott akár itthon, akár a kórházban. Ha azt mondom, hogy a párom a másik felem, akkor édesanya a másik-másik felem. Mikor 2012-ben újra feléledt szervezetemben a szisztémás lupus, már akkor elkezdett kivizsgálásokra járni. Úgy döntött, ha sor kerülne rá, ő szeretné nekem adni a saját veséjét, s ebben mindvégig hajthatatlan is volt. Éppen akkor ment az utolsó kivizsgálására, amikor én megkaptam a hírt, hogy van számomra donor. A sors mégis úgy döntött, lehetőséget ad anyának megvalósítani az elhatározását” – folytatta tovább szívhez szóló történetét Tina.

A második transzplantáció

Tavaly januárban akut vesegyulladást kapott, ami már annak a jele volt, hogy a transzplantált vese az utolsókat rúgja. Elkezdte újra a dialízis kezelést, de már nem iratkozott fel a transzplantációs listára, hiszen tudta, hogy édesanyja lesz a donor. Ismét kivizsgálások sora következett, és mivel minden klappolt, így augusztus 12-én sort is kerítettek a műtétre Pozsonyban. Szerencsére mindketten jól viselték, Tina pedig teljesen kivirult utána. „Igaz, én jobban féltettem édesanyát, hogyan viseli majd a műtétet. Hála istennek nagyon jól reagált és két nap után, már ugyanúgy tette a dolgát, mint addig. Összehasonlíthatatlan egy halott donoros, illetve egy élő donoros transzplantáció. Teljes mértékben másképp érzem magam, nem vagyok fáradékony, van életerőm. Azóta is majd ki csattanok, szó szerint” – teszi hozzá Tina. Mindemellett nagyon fontosnak tartja felhívni a figyelmet a transzplantációra. Jelenleg is nagyon sokan várnak donorra, a szükséges beavatkozás pedig életmentő lehet. Ugyan nem kényszeríthető senki sem arra, hogy maga legyen a donor, mégis tudatosítani kell ezeket a tényeket.

Pozitívan viszonyul az élethez

Időközben rátalált a szerelem is. A párjával, Romannal jól kiegészítik egymást. „Egy barátnőm unszolására regisztráltam egy társkereső oldalra, mi itt ismerkedtünk meg. Már éppen ki akartam lépni, hiszen nem hozott lázba az online ismerkedés. Ekkor láttam meg az üzenetét és elkezdtünk beszélgetni. Hetek után találkoztunk csak először és azóta boldogítjuk egymást. Mindig támogat, biztat, az egyik legjobb dolog az életemben” – meséli mosollyal az arcán.

Tavaly decemberben Tina pozitív koronavírus-tesztet produkált, így párjával együtt karanténba vonultak. Akik átestek már transzplantáción, tudják, szinte nincs is immunrendszerük – a kötelező immungyengítők miatt. Szerencsére enyhe formában zajlott le náluk a betegség, sőt, azóta már az oltást is megkapták ellene. Tina, ha teheti, arra biztat mindenkit, menjen el az oltásra. Ahogy ő maga mondja: „nincs rossz oltás, csak az, amit nem adnak be”.

Pozitív életszemlélete, vidámsága és kitartása minden egyes nap átsegíti őt az akadályokon. Persze, sokszor tette fel ő is a kérdést: miért pont vele történt mindez? Hiszen ha jött a baj, akkor csőstül, volt idő, amikor sokat sírt, tehetetlennek érezte magát. Most annál többet mosolyog és minden reggel hálát ad azért, hogy újabb nap áll előtte. Nem panaszkodik, hiszen ezzel semmit nem érne el, az akadályokat mindig sportosan veszi. Megtapasztalta a mondás értelmét is, miszerint pénzen egészséget nem vehetünk magunknak.

Családot is terveznek

Már több éve a csallóközaranyosi idősek otthonában dolgozik irodai alkalmazottként. Elárulta, hogy kisbabát is szeretnének párjával, ám a terhesség elég bonyolult a transzplantáltak esetében. „Az immungyengítők miatt is nehezebben esünk teherbe. Ha mégis, nagy az esélye a baba elvesztésének. Mindenképpen konzultálni kell a kezelőorvosokkal, akik átírják a napi gyógyszereink adagolását. Komoly vizsgálatokon kell átesni, és csak akkor engedélyezett a gyerekvállalás, ha az eredmények is megfelelőek. A párommal még meg szeretnénk várni az első évet a transzplantáció után, ez ugyanis a legnehezebb időszak. Sok függ attól, mit mutatnak majd az értékeim. Ha lehetséges lesz, szeretnénk egy saját kisbabát, azonban az örökbefogadás sem tabutéma nálunk” – zárja a beszélgetést Tina.

Ferenczy Viki

Kapcsolódó cikkeink:
Egy erős, optimista lány, aki legyőzte a leukémiát
Denis már az égből vigyázza kistestvérei álmát
Strédl Terézia: a tanult tehetetlenségből a tanult leleményesség felé
Csontkovács, masszőr, köpölyöző egy személyben