Régen a kisgyerekek csutkababával és fakockákkal játszottak, ma már okostelefon, tablet van a kezükben, a számítógépet pedig ügyesebben használják, mint a nagyszüleik. Mennyit játszanak a gyerekek a gépen, mi lehet ártalmas nekik és mi fejleszti a képességeiket? Szakemberek, szülők a gyermek és a számítógép kapcsolatáról.

Már nemcsak a felnőttek mindennapjaiban kikerülhetetlenek a különféle technikai eszközök – az okostelefonok, a laptopok, a Play Station-ök, az X-Boxok és a táblagépek, a gyerekek is egyre korábban fedezik fel őket. Az érintőképernyőtől idegenkedő nagyszülők elképedve nézik, ahogy a kétéves unokájuk a monitort maszatolja a kezével, az óvodáskorú gyermekek pedig azt magyarázzák, hogyan kell sms-t küldeni. Bármennyire is büszke a szülő gyermeke technikában való jártasságára, érdemes még időben bizonyos határokat szabni a virtuális világban való barangolásnak. A gyermek ugyanis hamar ráébred, hogy a játékhoz nincs szüksége szülői segítségre, főleg, ha a szülő is ráerősít erre, és egyre gyakrabban ülteti le egy-egy túlterhelt nap után a készülék elé a gyermeket úgy, hogy „most ezzel játsszál, és hagyj engem pihenni, főzni, takarítani.” A csemeték rendkívül jól alkalmazkodnak: ha a számítógépet kínálják fel nekik játszótérnek, akkor itt elégítik ki sikervágyukat, dolgozzák fel belső konfliktusaikat, váltják valóra fantáziájuk játékait.

Gyakran viszont még a felnőttek számára is nehézséget okoz a virtuális valóság ésszerű keretek közé szorítása, a gyermekek pedig ennél is védtelenebbek. Az elszigetelésük a technikai eszközöktől értelmetlen és kivitelezhetetlen vállalkozás lenne, hiszen ma már a gyerekek születésüktől fogva azt látják, hogy a szüleik is mindennap használják ezekeket az eszközöket, később pedig közösen a Youtube-ról nézik a Kisvakond kalandjait, vagy video beszélgetést folytatnak a távolabb élő nagyszülőkkel. Általános tévhit azonban, hogy jó, ha a gyermek minél előbb megismerkedik a használatukkal, különben később lemarad a kortársaival szemben. Az általunk megkérdezett szülők is alátámasztották, hogy a gyermekek akár néhány nap alatt is képesek elsajátítani a számítógép alapszintű használatát. Ahogy az sem lehet alapelv, hogy mindegy, mire használja a gyermek, mivel aközben is fejlődik – minden életkor ugyanis mást igényel. De mire ügyeljen a szülő?

Ne legyen kizárólagos játékszer

Külön kell választani az internet és a számítógép használatot, a gyermekek ugyanis már óvodáskorukban meséket nézhetnek, zenét hallgathatnak a világhálóról, ez azonban nem minősül aktív használatnak. A játék már más téma, ha megfelelően van kiválasztva, segíthet a memória, a forma észlelés, a logikai gondolkodás, a számolási készség fejlesztésében is. Nem számítanak újdonságnak az óvodáskorú gyermekeknek készült tabletek, számítógépek sem, amelyeken nincs vagy blokkolható az internetkapcsolat, és hamar megtanítják a gyermeket az érintőképernyő vagy a billentyűzet használatára, az interaktív feladatok pedig fejlesztik a kreativitásukat, a finommotorikájukat. A problémát nem az jelenti, ha ezeket ismeri, és már kiskorától időszakosan használja a gyermek, hanem ha ezek a későbbiekben a szülői odafigyelés hiánya miatt hangsúlyos vagy kizárólagos játékszerekké válnak. Hasonló a helyzet az internethasználattal is – ha felkészületlenül szakad rá a gyermekre a net minden előnye és hátránya, és sem az iskola, sem a szülő nem tanítja meg idejében az okos használatra, vagyis arra, milyen információkat adhat ki magáról, mi az a virtuális zaklatás, hogyan védekezhet ellene, akkor hamar ellepik majd a csöppséget a kéretlen potencianövelő tablettákat árusító reklámok és a felnőtt tartalmak, az ismerkedni akaró idegenek. A legfontosabb tehát, hogy már kiskorban elkezdjék okítani a szülők a gyermekeket a felelős PC és net használatra.

Mikor, mennyit, hogyan?

De mikor kerüljön a kicsi kezébe először tablet vagy PC? És mennyi az optimális idő, amit a képernyő előtt tölthet? Természetesen ezek a gyakorló szülők első és legfontosabb kérdései. Az általunk megkérdezett mindkét szakember szerint nem az életkor az elsődleges szempont – hiszen a gyermek gyorsan tanul –, hanem hogy vonatkoznak-e a kezdetektől fogva valamilyen szabályok a használatukra. „Ha nem figyelünk oda időben a kialakuló szokásaikra, gyakran késő, mire reagálni szeretnénk” – figyelmeztet Strédl Terézia, pszichológus. Nem mindegy tehát, mennyi időt tölt a gyermek a gép előtt. A legtöbb szakember egyetért abban, hogy ez legfeljebb napi másfél óra legyen. A szabályok felállításáról Peniasko Vica, iskolapszichológus elmondta, fontos, hogy értelmesek, gyakorlatiasak legyenek, és ne a „csak” szóval érveljenek a szülők. Hasznos lehet, ha előre közlik, meddig maradhat a gép előtt a csemete, majd órát helyeznek el a látótérben – de ahogy a nevelésben, ebben az esetben is sokat számít a következetesség. Az is előnyös, ha a lefekvés előtt 1-2 órával már nem kerül a kezükbe technika, és ha gépeket használnak, azt egy közös térben teszik, ahol szem előtt vannak. Sok szülő, ahogy a televíziót, ezeket az eszközöket is gyakran babysitternek használja, pedig fontos lenne, hogy az internetezés vagy a játék közös tevékenység legyen. Az iskolapszichológus kiemelte, fontos a bizalom kiépítése is, hogy a gyermek kérdezhessen, ha valamiben bizonytalan, vagy elpanaszolhassa, ha valami kellemetlent tapasztal.

A szülők szerint…

Bármilyen nevelési elvet is vallanak a szülők, legkésőbb az óvodában, a kortársak közvetítésével biztosan szembesül gyermekük a tabletek, a számítógép világával, ezért óvodáskorú kisgyerekek szüleit kérdeztük tapasztalataikról és véleményükről a témával kapcsolatban. Egy digitális ügynökséget vezető apuka arról mesélt, hogy habár ők igyekeztek nem a kislányuk előtt használni az eszközöket, a kislány első digitális élménye 2 éves kora körül volt, mikor kihisztizte, hogy a tabletet tapogassa. Kezdetben a mesevideók voltak a menők náluk, majd lassan elkezdte telepíteni neki az első játékokat. Ezekből igyekezett olyat találni, ami nemcsak hipnotizálja, hanem a képességeit is fejleszti. „Dorka lányunk decemberben volt hároméves, most leginkább puzzle-t szeret kirakni, virtuális körmöket festeni és videókat nézni, amit felügyelünk, nehogy olyan helyre tévedjen, ami nem neki való” – mesélte az apuka. Egy 2 és 4 éves gyermeket nevelő anyuka naponta fél óra tablet használatot enged csemetéinek, de csak késő délután, uzsonna közben. A netes videónézegető oldalon náluk most a Kerekmesék és a különböző angol énekek az abszolút kedvencek, de amíg a gyermekek nem kezdtek el beszélni, náluk még a TV-ben sem volt mesenézés. Mint mondja, a legnagyobb veszély szerinte az, hogy túlságosan beszippantják ezek az eszközök a gyermekeket, 20 perc táblagépezés után alig lehet őket mással lekötni. Némileg hangsúlyosabb magatartási problémáról számolt be egy 6 éves kislány apukája, akinek ha csemetéje 1,5 óránál többet játszik a tableten, gyakran dühös lesz. Náluk is nagy kedvencek a különféle videós tartalmak – a meséken kívül olyanok is, amelyekben felnőttek csomagolnak ki gyermekjátékokat, gyurmáznak vagy babáznak. Régebben ők is órát állítottak be a játékidő befejezésének jelzésére, de ez lassan elmaradt. Most a tabletes játékoknál új szabály van: ha egy újat töltenek le, egy régebbit törölni kell.

Ha beszippantotta a virtualitás

A virtuális világ gyakran a hétköznapi ingereknél intenzívebb élményt nyújt, így könnyen függőséget okozhat – a gyermekek pedig ennek még kiszolgáltatottabbak. Mit lehet tenni, ha a gyermek túl sokat ül a gép előtt? Miről tudják egyáltalán felismerni a szülők, hogy gyermeküket beszippantotta a virtuális valóság? Mely játékokat érdemes kerülni? Az iskolapszichológus szerint a legszembetűnőbb jelek közé tartozik a gépezés időtartamának növekvése, az érdeklődés beszűkülése, az ingerlékenység, a nyugtalanság és a beszűkülő kapcsolatok. Ha a gyermek sokáig húzza a játékot, kialvatlan lehet, és a tanulmányi eredményei is romolhatnak. Játékok tekintetében általánosságban azokat érdemes kerülni, amelyekben szándékosan ártani kell valakinek vagy éppen törvényt sérteni a cél eléréséhez, de a háborúzás és a lövöldözés sem tesz feltétlenül jót a csemetéknek.

A PC, a tablet és társaik se nem jók, se nem rosszak, de lehet őket jól vagy rosszul használni. A szülők felelőssége, hogy meghúzzák a határokat, példát mutassanak, és megtanítsák gyermeküket a felelős és tudatos használatukra. Ha megmutatják és közösen fedezik fel, hogyan lehet a kütyüket építő jellegű dolgokra használni, a gyerek nem lesz tőle sem magányos, sem agresszív, sem buta.

Sztankó Annamária