Egy város, két ország című dokumentumfilmje harmadik és negyedik részének vetítésére a Tatra moziba érkezett múlt kedden délelőtt Koltay Gábor Balázs Béla-díjas színházi és filmrendező, érdemes művész. A négyrészes dokumentumfilm leforgatására Molnár Attila, Dél-Komárom polgármestere kérte fel. Villáminterjúnk.
• Milyen érzés, hogy már mindkét Komárom díszpolgárává avatta?
– Örömteli és furcsa. Mondok egy történetet a hetvenes évek végéről. Keltem át a komáromi hídon az akkori autómmal, ami egy Trabant személygépkocsi volt, és az északi oldalon ízekre szedték. Két órát álltam ott, kerestek valamit, természetesen nem találtak semmit. Azután úgy-ahogy összerakták a kocsit, és folytattam az utam. Akkor nem gondoltam volna, hogy egyszer a két város díszpolgára leszek, de azt sem, hogy ez a határ valamikor még az életemben el fog tűnni. Nagy pillanat volt, amikor a határ átjárhatóvá vált, még nagyobb pillanat, amikor eltűntek a bódék és a fináncok. Ennek a megfejelése volt, hogy néhány évvel ezelőtt Dél-Komárom, az idén pedig Észak-Komárom díszpolgára lettem. Nehezen tudom beleélni magam ebbe a helyzetbe, hiszen mindig is foglalkoztatott az egész trianoni problematika, ami ennek a térségnek a sorsát 1920 óta alapvetően meghatározza. Sokat foglalkoztam az itt élők sorsával, gondolkodásával, és főleg azzal, hogy milyen megoldási lehetőségei vannak ennek, anélkül, hogy bárki a határok átrajzolásáról elmélkedne. Filmkészítő, színházcsináló ember lévén próbálok olyan gondolatokat megfogalmazni, amelyek arról szólnak, hogyan lehet a határok feletti nemzetegyesítést a gyakorlatban megvalósítani. Meglehetősen nehéz ezt lefordítani a mindennapok nyelvére. Szeretnék ehhez hozzájárulni, minél jobban megismerni az „egy város két országban” történetet, filmben felmutatni az emberi sorsokat.
• Most dokumentumfilmje harmadik és negyedik részét vetítették a Tatra moziban.
– Tavaly november hatodikán volt a nyolcvanadik évfordulója annak, hogy 1938-ban egyesült a két város. A harmadik rész az 1900-as évektől a II. világháború végéig foglalja össze a város történetét. Ezt tűzte műsorára a televízió, és hamarosan következik a negyedik rész is, amelynek nemrég volt a bemutatója Dél-Komáromban és a világháborútól napjainkig tartó időszak összefoglalója. Ősszel kezdjük forgatni az első két részt, amelyek a római kortól 1900-ig mutatják be Komárom történetét. Remélem, hogy jövő tavasszal mind a négy rész készen lesz. Szép feladatot kaptam, beleástam magam a város történetébe, gyakorlatilag tetten érhető itt az egész magyar történelem. Ezért lakmuszpapír Komárom története.
• Szeret Komáromban lenni?
– Nagyon szeretek. Dél-Komáromot jobban ismerem, de több közönségtalálkozón jártam Észak-Komáromban is. Ehhez a mozihoz pedig óriási élmény fűz. Hatalmas teltházak előtt vetítették itt az István, a királyt 1984-ben. Az utcán álltak az emberek, és várták, hogy bejussanak, mert nem voltak biztosak abban, hogy lesz következő vetítés. Ebbe a terembe jönni nekem személyesen nagy élmény. Az ember szeretné a maga kis építőkockáit hozzátenni a nagy egészhez, ami egy csodálatos Duna-híddal, sok kezdeményezéssel, Komáromi Napokkal, arról szól, hogyan lehetne gondolatilag, lelkileg, szellemileg közelíteni a két városnak, illetve egy városnak a lakosságát, hogy ez egy új, erős, összetartó közösséggé váljon.
Bárány János