Lipscher Mórról, a komáromi Emberszeretet Kórház egykori sebész-főorvosáról és igazgatójáról – aki 1922-ben, Csehszlovákiában elsőként hajtott végre agydaganatműtétet és életmentő vérátömlesztést – tartott izgalmas előadást a Duna Menti Múzeum Baráti Körének novemberi vendégelőadója, dr. Kiss László orvostörténész, főiskolai oktató.

Vérfagyasztó kezdetek

Az előadó először röviden ecsetelte, hogy az orvostudomány megalapítójaként számon tartott Hippokratésztól kezdve mely korban, milyen jelentős tudományos felismerések és felfedezések születtek az emberi vérkeringéssel és vérrel kapcsolatban, és miképpen próbálták megoldani a „vércserét”.

A középkorban és az újkor hajnalán ugyanis egyéb hiedelmek mellett (a vérnek mágikus ereje van, jó a megfiatalodásra, gonosz szellemek kiűzése) tartotta magát az az elképzelés, hogy a „rosszvérűség” okozza az egyes emberi jellemhibákat, és úgy gondolták, ha lecserélik egy agresszív, alkoholista, elmebeteg stb. ember vérét, akkor abból egyszeriben „jófiú” lesz. Első körben Richard Lower 1665-ben állatból állatba ömlesztett át vért. Kísérletei hatására a francia J.B.Denis, aki egyébként nem orvos volt, hanem filozófus és természettudós, annyira felbátorodott, hogy 1667 júniusában egy „rosszvérű” alakot bárányvér transzfúzióval próbált „kezesbáránnyá” tenni. A kezelések hatására szegény ember örök nyugalomra tért, a vércserével folytatott kísérletezést pedig IX. Kelemen pápa Isten ellenes cselekedetnek minősítette és egy tollvonással betiltotta.

Arról, hogy a pápai rendeletről egyszerűen csak megfeledkeztek az évszázadok során, vagy a protestáns angolok úgy gondolták, rájuk nem vonatkozik, nem lehet tudni. Arról azonban igen, hogy 1828-ban James Blundel angol szülész-nőgyógyász a szülés szövődményeként fellépő méhvérzés okozta tragédiákkal szembesülve ismét elkezdett a transzfúzió kérdésével foglalkozni. Leszögezte, hogy kizárólag emberből emberbe lehet vért átömleszteni. Magyarországon Rácz Sámuel, majd Zay Sámuel kísérleteztek ezzel.

Lipscher Mór, a bátor sebész

A lebilincselő stílusú előadás második fele Lipscher Mórról, az egykor legendás komáromi sebészorvosról szólt, aki Csacán született, majd budapesti tanulmányai után ott is dolgozott, mígnem 1902 augusztusában állást ajánlottak neki a komáromi kórházban.

„A fennmaradt adatok szerint bizonyíthatóan Lipscher Mór végzett elsőként vérátömlesztést az országban” – jelentette ki Kiss László. Elmesélte, hogy nemrégiben felkeresték őt a Szlovák Nemzeti Banktól, hogy írjon egy cikket Ján Knazovicky sebészről, az 1923-ban (szerintük) elsőként transzfúziót végző orvosról, ugyanis a százéves jubileum kapcsán jövőre szeretnének kiadni egy emlékérmét. „Elmondtam, hogy már 2007-ben publikáltam szlovák nyelven egy tanulmányt arról, hogy 1922. november 1-ről 2-ára virradó éjszaka Lipscher Mór hajtott végre először transzfúziót az országban. Ez nem nemzetiségi, hanem orvostörténeti kérdés” – mesélte Kiss László. A bátor komáromi orvos – akinek nevéhez a századforduló híres sebészével, Herczel Manóval közösen 1900. augusztus 1-jén végrehajtott első magyarországi agyműtét is köthető – a Terápia című orvosi szaklapban pontosan leírta az esettanulmányt, így pontosan tudható, hogy a komáromi közkórház falai közt mikor és miként zajlott le az első vérátömlesztés. A beteg az életet veszélyeztető méhen kívüli terhesség miatti hasűri vérzéssel került a főorvos műtőasztalára.

Az első sikeres vérátömlesztés körülményei mai szemmel nézve elég megdöbbentőek voltak. „A hasüregben felgyülemlett vért kanállal kimerte, és egy előre elkészített steril csészében összegyűjtötte, amit a személyzet egyik tagja több réteg gézen át leszűrt, és felhasználásig kevergetett, hogy ne induljon meg a vér alvadása, majd visszafecskendezte a beteg vénájába. Az életveszélyes állapotban lévő páciens állapota javult, a pulzusát ismét jól ki lehetett tapintani. Később a beteg állapota újból romlott, így visszavitték a műtőbe és ezúttal férje véréből kapott, akinek valószínűleg azonos, vagy nullás vércsoportja lehetett. Ezt követően a beteg szívműködése helyreállt – ismertette a részleteket Kiss László. – A páciens meggyógyult, és minden komáromi nagyon büszke lehet arra, hogy egy komáromi magyar orvos hajtotta végre az első transzfúziót az országban, állítsanak bármi mást a szlovák kollégák.”

Életeket mentett, de őt nem mentette meg senki

Az orvostörténész egy alkalommal találkozott egy nyolcvanon túli beteggel, aki egykor ápolónő volt a nagy elismerésnek és közszeretetnek örvendő sebészfőorvos osztályán. „Hogy mi lett a doktor úrral? 1944 tavaszán a többi zsidóval együtt bevagonírozták és elvitték” – válaszolta az idős hölgy Kiss László kérdésére. Az emberi történelem egyik legsötétebb időszakában Komáromból 1944. június 13-án és 15-én a magyar hatóságok 5432 komáromi és a környékbeli magyar zsidót deportáltak. A vonat Kassán keresztül indult Auschwitzba. A gyógyszereket és kezelést nélkülöző, agyvérzés következtében fekvőbeteggé vált, idős orvos azonban nagy valószínűség szerint nem jutott el a halálgyárba, hiszen a telezsúfolt vagonokból álló szerelvényeken több százan nem élték túl az utat.

A köztiszteletben álló Lipscher Mórt annyira szerették a betegei, hogy 1927-ben mellszobrot állítottak neki. Berecz Gyula szobrászművész alkotását azonban a visszacsatolás után, a nyilas érában porrá zúzták. Pályafutását a náci propagandagépezet hatására egyre jobban felerősödő antiszemitizmus törte ketté, 1935-ben kényszernyugdíjazták.

A sebészorvos, meghaladva saját korát, komoly műtétek sorát hajtotta végre (csak az első évben 136-szor állt a műtőasztal mellé) úgy, hogy mindössze két sebészkollégája volt, a kloroformos altatásban történő műtétekhez pedig a katonakórházból kellett segítséget hívnia; így nagyon valószínű, hogy Selye János édesapja, Hugó, aki ott volt orvos, is asszisztált mellette.

2016 szeptemberétől a komáromi kórházban emléktábla hirdeti a kiváló és elhivatott főorvos nagyságát. Lipscher Mór életét nem tudták megmenteni a komáromiak, emlékét azonban a mai napig megőrizték.

Janković Nóra
(nyitókép: Lipscher Mór)