Augusztus végéig látható a Duna Menti Múzeum és a Jókai Egyesület „100 éves a Jókai Egyesület Szépművészeti Osztálya (JESZO)” című emlékkiállítása a Kultúrpalotában, amelyhez szorosan kapcsolódott Szabó Csekei Tímea művészettörténész, a kiállítás kurátorának előadása a DMM Baráti Körének szervezésében. A tárlaton mások mellett Harmos Károly, Berecz Gyula, Basilides Sándor, Rauscher György, Komáromi Kacz Endre és Szóbel Béla alkotásai láthatók.

Az előadó áttekintés nyújtott az elmúlt 100 év történéseiből. Az 1911-ben megalapított Jókai Egyesület mellett működő irodalmi, közművelődési, múzeumi és művészeti szakosztályok talonjukban rengeteg tervvel várták a Kultúrpalota 1913-as ünnepélyes átadását. A megnyitóra Komáromi Kacz Endre és felesége, Kiss Sarolta műveiből állítottak össze egy tárlatot. A művésznő két akvarellje, amelyet idén sikerült megvásárolnia a múzeumnak, a mostani tárlaton is látható. Az I. világháború kezdetekor

Weisz Fülöp nagylelkű adományával alapozta meg a Jókai Egyesület képtárát, amelyből, sajnálatos módon, mára csupán egy festmény, Ferenczy Károly Nagybányai erdőrészlet című alkotása maradt a múzeum gyűjteményében.

Az I. világháború kitörése megakadályozta az Egyesület aktív működését. A Kultúrpalota hadikórházzá változott, így a következő kiállításra, melyen Harmos Károly alkotásait csodálhatták meg a látogatók, csupán a békekötés utáni évben, 1919-ben kerülhetett sor. Ettől kezdve főnixmadárként éledt újjá Komáromban a kulturális élet, rendszeressé váltak az előadások, hangversenyek. A legtöbb rendezvény Harmos Károly tanár-festőművész vezetésével működő Szépművészeti Osztály égisze alatt jött létre.

Szellemi központ volt a Kultúrpalota

A JESZO célja a közönség nevelése a művészetek befogadására, fiatal tehetségek támogatása, a dilettantizmus elleni küzdelem, a város művészeti életének felpezsdítése volt. A JESZO működésének sikereiről és eredményeiről a Komáromi Lapok hasábjain indított Művészet rovat írásai tanúskodnak. Tevékenységi körük egyre bővült, a kiállítások és művészek támogatása mellett folyóiratot adtak ki, bábelőadásokat, kirakatvásárokat szerveztek.

Akkoriban egy-egy kiállításmegnyitó komoly társadalmi eseménynek számított. Az 1930-as években előfordult, hogy három nyelven (magyarul, németül, szlovákul) köszöntötték az érdeklődőket. A tárlatok népszerűsítésére kísérőrendezvényeket, sétahangversenyeket, tárlatvezetéseket, műtárgyvásárokat, teadélutánokat tartottak. Egy olyan szellemi és társadalmi központtá varázsolták a Kultúrpalotát, ahová jó volt betérni. A JESZO megítélését és népszerűségét nagyban növelte, hogy kezdetektől felkarolták a fiatal tehetségeket és pályakezdő művészeket. Ösztöndíj, kiállítási lehetőség mellett szükség esetén műtermet is biztosítottak számukra a Kultúrpalotában.

1942-ben Harmos Károly, Tichy Kálmán, Berecz Gyula karikatúráit, szatirikus és tréfás életképeit bemutató A humor a művészetben című kiállítást és azzal párhuzamosan megnyílt Műkedvelők fényképkiállítása elnevezésű tárlatot négy hónap alatt 1700 látogató tekintette meg. Az ebből származó bevételt a helyőrségi kórházban ápolt sebesültek javára ajánlották fel.

A tragikus negyvenes évek

Ahogy teltek a 40-es évek, úgy vált a JESZO és a hozzá kötődő személyek sorsa egyre drámaibbá. „Harmos Károly 1944-ben, nyugdíjba vonulása után a Kultúrpalota tetőterében rendezte be új műtermét. A dühöngő náci terror ennek az évnek karácsonyán szakította el tőle zsidó származású feleségét, Révai Arankát, akit az Apáli szigetnél a Vág jeges vizébe fojtottak. Berecz Gyula, a Jókai szobor alkotója 1948-ban áttelepült Magyarországra, amit nagyon hamar meg is bánt. A komáromi művészeti élet képviselőinek nehéz sors jutott, amit még inkább megnehezített, hogy a Beneš-dekrétumok életbe lépése után beszüntették a Jókai Egyesületet. Vagyona, az általa gondozott képtárral együtt, állami tulajdonba került” – ecsetelte Szabó Csekei Tímea. Harmos Károly, a művészetben keresett vigaszt, s padlástéri műtermében élete végéig rendíthetetlenül alkotott tovább.

Felújították Harmos Károly síremlékét is

Harmos Károly katolikus temetőben található sírját az elmúlt hetekben méltó módon felújították és május 5-én megkoszorúzták. A felújításra az Új Nemzedék Reménye Polgári Társulás (Nádej Novej Generácie) pályázott sikeresen a város által meghirdetett, a kulturális értékek megőrzésére létrehozott alapnál. Szénássy Tímea városi képviselő, a 2000-ben felélesztett Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület elnökségi tagja lapunknak elmondta, hogy a város fontosnak tartja a védett sírok felújítását és gondozását. Elsőként a Jókay család, majd városunk kiemelkedő és tragikus sorsú polgármesterének, a Jókai Egyesület megálmodójának, Alapy Gyulának a síremléke lett felújítva. A tervek szerint fokozatosan sorra kerül az összes védett sír, melyekről már nem gondoskodik a család, és az idő múlása nyomot hagyott rajtuk. „Nagy öröm számomra, és ezt nyomatékosította Keszegh Margit, a Jókai Egyesület elnöke is Harmos Károly sírjának koszorúzása során, hogy a városunkhoz élete végéig mélyen kötődő festőművész neve sem merül feledésbe. Nagyrészt neki köszönhető, hogy annak idején Komáromban ugyanolyan magas színvonalú, pezsgő művészeti élet volt, mint Pozsonyban vagy Kassán” – tette hozzá Szénássy Tímea.

JN