Két évvel ezelőtt kelt ismét életre a komáromi női labdarúgás, a csapat pedig azóta a szlovák országos másodosztályban gyűjti a pontokat. A Duna-parti lányok ráadásul a felsőházat erősítik: cikkünk írásakor a negyedik helyen tanyáznak, a dobogóról mindössze egy ponttal lemaradva. A nagyszerű teljesítményhez minden kétséget kizáróan Pauer Tünde, a csapat legjobb támadója is hozzájárul, aki a bajnokságban már 21 találatnál jár. A tehetséges csatárral készítettünk interjút.

• Manapság már nem számít kuriózumnak, ha egy hölgy focizik, de mégis, miért választja ezt a sportágat a „gyengébbik” nem képviselője?

– Úgy gondolom, mindenki olyan sportot választ, amilyet csak szeretne. Nincs nemhez kötve, hogy ez egy férfi vagy női sport, mi is egyenrangúan űzhetjük. Számos országban megakadályozták, hogy legyen női foci, ennek ellenére, 1916-ban, Franciaországban mégis létrejött az első ilyen labdarúgó klub. Ez egy nagyszerű dolog, mert a hölgyeknek is ugyanolyan felemelő érzés egy csapat tagjának lenni.

• Mikor rúgott először labdába?

– Talán egyéves lehettem. Akkoriban tanultam meg járni, de nagy valószínűséggel már az édesanyám hasában is alakultak a focis mozdulatok.

• Mikor döntött úgy, hogy hivatásos labdarúgó lesz?

– Nagyon sokáig nem is gondoltam bele, mi lenne, ha egyszer egy csapat tagjaként focizhatnék. Kijártam a haverokkal, kergettük a bőrt, engem pedig már ez is boldoggá tudott tenni. Még ha vicces is lesz, bevallom, gyermekként mindig féltem, hogy egyszer majd bele kell rúgnom a hivatalos meccseken használt kemény labdába is. Később a középiskola első osztályában figyelt fel rám a tornatanárom, aki elmondta, szerinte elég ügyesen bánok a labdával. Megkérdezte: nem szeretnék-e csapatban játszani? Persze, azt válaszoltam, hogy miért is ne? Itt kezdődött, ha lehet úgy mondani, a karrierem.

• Mit jelent a KFC-ben focizni?

– Nagy örömöt. Sokat jelent számomra, hogy főleg Győri Biankának köszönhetően Komáromban is létre tudtunk hozni a női csapatot, és végig kitartottunk. Remélem még sokáig így is lesz.

• Tehetsége alapján jobb klubokba is beférne. Miért marad mégis Komáromban?

– A KFC-vel szeretnék minél több jó eredményt elérni. Nagyon megkedveltem itt az embereket. Látszik a vezetőségen is, hogy bíznak bennünk. Sokat köszönhetünk például Hajabács Gábornak, aki mindig segítette a csapatot. Még akkor sem adta fel, amikor két hónapig edző nélkül maradtunk, sőt, ezt a problémát is megoldotta. Ugyanakkor nem titkolom, egyik legfőbb álmom, hogy külföldön is kipróbálhassam magam..

• Mi az erőssége?

– Viszonylag gyorsnak tartom magam, és a labdát is kellő erővel tudom megrúgni. Az akaraterőm és a kitartásom is egyaránt sokat segít a pályán.

• Mi a gyenge pontja?

– Nehezen értékesítem azokat a helyzeteket, amikor egyedül vezetem a labdát az ellenfél kapujára, miközben a hálóőr kifut rám. A kapura helyezéssel is akadnak gondjaim, ami egy csatárnak alapvető dolognak kellene lenni, de ezzel sincs különösebb problémám, mert legalább tudom, miben kell még fejlődnöm.

• Milyen érzés a gólgyártás?

– Örömteli, ha gólt tudok szerezni a csapatomnak, viszont annak is nagyon örülök, ha valamelyik csapattársam talál a hálóba.

• Milyen a hangulat az öltözőben?

– Ha egy szóval kellene jellemeznem, azt mondanám, szuper. Mindig hallgatunk zenét, és hangolódunk a meccsre, közben pedig buzdítjuk egymást.

• Kik a legjobb barátai a csapaton belül?

– Mindenkivel jól kijövök. Egyik csapattársammal sem volt konfliktusom, mindenkit egyformán szeretek.

• Lehet-e első ligás a KFC női csapata? Ha igen, mi kell hozzá?

– Egyértelműen hiszem, hogy egy ilyen kitartó társaság eljuthat az első ligába. Még több edzés, és annál több akarat kell hozzá.

• Mi a polgári foglalkozása? Munka közben is sokat gondol a focira?

– Jelenleg egy gyárban dolgozom, mellette pedig azzal foglalkozom, hogy a hozzám forduló emberek anyagi kiadásait csökkentsem, illetve ebben tanácsokat adjak. Egyértelmű, hogy még munka közben is gondolok a focira. Többnyire ott rágom át a meccsek kimenetelét.

• Mit csinál a szabadidejében?

– Nagyon szeretek dartsozni és biliárdozni. Ha beleférne az időmbe, akkor szeretném ezeket is versenyszerűen űzném. Mindig örülök, ha új embereket ismerhetek meg.

• Mit eszik-iszik egy női focista? Mik a kedvencei?

– Személy szerint mindent, persze mértékkel. A szükséges vitaminok miatt elmaradhatatlan a sok zöldség és a gyümölcs bevitele. Nagy kedvencem a knédli, minden formájában.

• Hogy néz ki egy edzés? Milyen a kapcsolata az edzővel?

– Nagyon változatosak. Kombináljuk a futást és a labdával való edzéseket. A legjobban a kapura lövések és a játék tetszik. Az edzővel nagyon jól kijövök. Nem kivételezik, mellette pedig kellően szigorú, ami gyakran ránk is fér. Ugyanakkor segít mindenben, amiben csak tud.

• Szokott játszani a FIFA fociprogrammal? Ha igen, melyik csapattal?

– Talán kétszer próbáltam ki. Az ilyesmi nem igazán vonz, nem látom értelmét. Inkább csinálom, minthogy ennek szenteljem az időt.

• Olvas? Filmet néz? Ha igen, kik a kedvencek?

– Olvasok. Szeretem a pszichológiai könyveket, amikből sokat lehet tanulni és fejleszteni saját magunkat. Kedvencem Szabó Péter. Pont most voltam egy előadásán és tiszteletre méltó, hogy honnan fel tudott állni és mivé vált. Nagy példaképem.

• Mi a véleménye a férfi második ligás csapatról?

– Sajnos, több jó játékos már nem focizik nálunk. A mostani felnőtt csapatban sok a fiatal focista, amivel nincs is gond, mert itt tudják a legtöbb tapasztalatot szerezni. Jelenleg az ötödik helyen vagyunk, de ebből még bármi kisülhet. Szurkolok nekik.

• Hogy látja a komáromi utánpótlást?

– Hihetetlen tehetséges srácaink vannak, jó eredményeket érnek el. Sokat foglalkoznak velük az edzők, ez pedig látszik a teljesítményükön.

• Melyik csapatnak szurkol a KFC-n kívül és miért?

– Lehet, hogy sokak számára meglepő lesz, de nincs igazán kedvenc csapatom, mivel nem nagyon szoktam nézni a tévében a meccseket. Sokkal inkább szeretem csinálni.

• Kedvenc focista?

– Cristiano Ronaldo.

• Mi a csillagjegye? Hisz a horoszkópokban? Na és a sorsban?

– A Halak jegyében születtem, de nem igazán hiszek a horoszkópban. Abban viszont igen, hogy mindennek megvan az oka és semmi sem a véletlen műve. Mindig éljünk pozitívan és próbáljunk meg a kis dolgoknak is örülni!

• Mik a céljai a labdarúgásban? Meddig akar jutni?

– Szeretném, ha egyszer valaki felfigyelne rám, és elhívna egy külföldi csapathoz játszani. Ha egyszer összejön, természetesen ott is a lehető legjobb eredményeket akarom majd elérni.

KGD, Fotó: Karol Scholtz