Bujna Zoltán, az ázsiai bringás túráiról ismert utazó korábban már motorral is nekiindult a világnak, most azonban autóra váltott. A háromgyerekes családapa augusztus 24-én családja férfitagjaival vágott neki a legújabb utazásnak: egy 36 éves Škodával kalandozták körbe Csehországot a határai mentén. Bujna Zoltán Komáromban él, a helyi Szabadság Vándorai Túrakerékpáros Egyesület elnöke, városi képviselő. Neki adjuk át a szót.
Honnan a Škoda?
2017-ben vásároltam egy garázst, aminek a része volt egy rég nem használt Škoda 120L autó. Mivel szüleimmel hasonló járművel közlekedtem 1986 és 1996 között, nosztalgiával ültem be a tökéletes műszaki állapotú, patika autóba és elhatároztam, megtartom. Az idő telt, minden évben kifizettem a biztosítást és a műszaki-környezetvédelmi vizsgák árát, de az autóra nem igazán jutott időm. 7 év alatt mindössze 1250 kilométert gurultam a kocsival, azt is csak Komáromban és a környéken. Végül a feleségem feltette a kérdést, nem kéne eladni? Beláttam, nincs értelme tovább tartogatni, de mielőtt a végső búcsúra kerülne a sor, tegyünk vele egy kalandos kört!
Az autó műszaki adatai:
Típus: Škoda 120L
Gyártási év: 1988
Hengerűrtartalom: 1175 cm3
Teljesítmény: 37 kW
Sebességfokozatok száma: 5
Saját tömeg: 875 kg
Fogyasztás: 7,15 l/100 km (az út során)
Merre menjünk?
Még egyetemista éveim alatt jött az őrült ötlet, kerüljük meg Csehszlovákiát Babettával. Aztán megkomolyodtam és végül 2021-ben bringával kerültem meg Szlovákiát. Erről az utamról a Delta hetilapban is beszámoltam. 1620 km, 9 nap alatt. Nagyon tetszett az út. Csehország viszont még hátra volt és mivel a jó öreg skodrit Mladá Boleslavban gyártották, gondoltam, vigyük vissza a csehekhez – meg amúgy is, ha elromlik, arrafelé biztosan könnyű találni hozzá szakit meg alkatrészt. Így született meg expedíciónk új célja, Csehország körbe, minél közelebb a határhoz. Még tavasszal kitűztük a rajt időpontját és az sem volt kérdés, hogy családunk férfi tagjai lesznek az utasok. Így lett a papából, idősebbik Bujna Zoltánból (65) másodsofőr, a nagyobbik fiamból, Daniból (10) fedélzeti írnok, a kisebbik fiamból, Marciból (7) lámpa- és zárfelelős – ő ellenőrizte, hogy amikor elhagyjuk az autót, minden ajtó zárva a lámpák lekapcsolva maradjanak.
Felkészülés és indulás
Az autó felkészítésére nem sok időnk maradt, ezért rábíztam a komáromi Heloro Škoda autószalonra az olajcserét, amit ők szívesen és az expedíció komolyságára tekintettel ingyenesen elvégeztek. Teletankoltam az autót az indulás előtti estén, ami annyira meghatotta a járgányt – mivel ilyenben az utolsó 15 évben biztosan nem volt része –, hogy azonnal elengedett vagy 5 litert valahol a tank tetejénél. Innentől tudtuk, hogy nem szabad a kicsikét a torkáig tölteni. Augusztus 24-én, szombaton este 7-kor indultunk el Komáromból, és aznap épp a cseh határig jutottunk. Holics mellett egy turistapihenőnél vadkempingeztünk. Megmondom őszintén, az izgalom legalább akkora volt bennem, mintha egy Favorit bringával indultam volna világkörüli útra.
A nagy cseh kör
Az első napon Hodonínból indulva megálltunk Strážnicén a kastélynál és megnéztük a hajóforgalmat a Baťa-kanálison. A Šance-víztárolónál is megálltunk, majd Frýdek-Místek után átugortunk Lengyelországba, hogy esti fényeiben láthassuk Cieszyn (Tessény) főterét. Ezen a napon pontosan teljesítettük a kitűzött 260 kilométert – egy fórumon ugyanis olvastam, hogy 7 napra lebontva a kört, pont ekkora távval kell számolnunk. A következő napon bányavidékeken és a cseh nehézipar városai között cikáztunk: Karviná, Ostrava, Opava. Ez a lengyel határvidék, teleszórva háborús katonai bunkerekkel – közülük sok múzeumként üzemel. Néha pár száz méterre Lengyelországba is átgurultunk, mivel több olyan falu volt, amelynek a főutcája Csehországhoz, a mellékutcája pedig Lengyelországhoz tartozik.
Úton a természetbe
Két nagyon szép, természeti látványosságokban kiemelkedő nap követte egymást. Először a Na Pomezí-barlangot néztük meg, majd Náchod után az Adršpach sziklavárost. A lélegzetem elakadt a gigantikus homokkőtornyok és sziklabástyák között sétálva. Tutnov, az Óriás-hegység (csehül: Krkonoše) és Frýdlant után Cseh Svájc (České Švýcarsko Nemzeti Park) következett. Gyalogtúrát tettünk Európa legnagyobb sziklakapujához (Pravčická brána), és a turisták tízezreit vonzó romantikus Sólyomfészek (Sokolí hnízdo) fogadóhoz. Dečín után a cseh mesefilmeket idéző fenyőerdőben sátoroztunk.
Utunk legnyugatabbi pontja
A német határt követve, kihalt, de kiváló minőségű aszfaltozott úton haladtunk a következő 2 napon. Errefelé olyan gyér volt a forgalom, ha az autónkkal bármi történt volna, nem hiszem, hogy egyhamar segítséget tudunk volna szerezni. Régi időkben ezeket az utakat csak a katonaság használhatta a határ védelmének érdekében. Aš után a szántóföldön próbáltunk kiautózni az ország legnyugatabbi pontjára, de végül az autót hátrahagyva tettük meg az utolsó egy kilométert. Ezen a ponton állva nyugatabbra voltunk, mint Velence, Salzburg vagy Lipcse. Cheb főterét sötétedés után láttuk és a kellemes erdei autókázás a Šumava-hegységen keresztül egészen a Lipnói-víztárolóig kitartott. Az autónk pedig állta a sarat, pedig szintkülönbség volt bőven. Az út végéig pontosan 22.750 méter.
Hazafelé
Körutunk utolsó, hetedik napján már az osztrák határon kocsikáztunk. Átugrottunk Gmündbe, ahol a főtér látványos, de a nyugat-morvaországi Slavonice sem szégyenkezett látnivalókban. Hodonínig olyan gyöngyszemek következtek, mint Vranov nad Dyjí, Znojmo, Mikulov, Valtice, Lednice. Szinte csodával határos, hogy autónk minden műszaki gond nélkül teljesítette az utat. 1890 kilométer után bezárult a kör. Már csak haza kellett érni Komáromba. Végül 2333 kilométer megtétele után érkeztünk meg a nagykémény alá. 36 éves autónk kilométerórája ekkor 62.833-at mutatott. Csehországban összesen öt, a miénkhez hasonló géppel találkoztunk, azon kívül még Favoritot sem láttunk. Felíciából is csak mutatóban bukkant fel egy-két darab. Az úton viszont rengeteg lájkot kaptunk a minket megbámuló idősebb generációktól, akik nosztalgiával gondoltak vissza régi, nem mindig problémamentes Škodájukra.
Az autónk tehát eladóvá vált. Úgy érzem, kihoztuk belőle a maximumot, a fiúk pedig örökre a szívükben hordják majd a közös élményt a papával és a farmotoros skodrival.
Bujna Zoltán
További fotókat a túráról ide kattintva nézhet meg!
Kapcsolódó cikkeink:
Szlovákia körbe: bringával a határ mentén
Kilenc nap alatt körbetekeri az országot