Komárom. Fesztelen, remek hangulatú beszélgetésnek lehettek tanúi mindazok, akik ellátogattak a Szinnyei József Könyvtár Zeneszalon című beszélgető estjére, melynek vendége ezúttal Korpás Éva Külhoni Magyarságért Díjas népdalénekes, zenepedagógus volt, akinek idén jelent meg Piripotty című zenés-verses mesealbuma.

Demčík Norbert, a könyvtár zenei részlegének vezetője a számos díjjal, és kilenc lemezzel büszkélkedhető népdalénekes szakmai életútjának rövid bemutatásával indította a beszélgetést. Majd Koncz Zsuzsa egyik dalának lejátszása után rákérdezett, miért éppen ezt válogatta be Éva a kedvencei közé? „Gyerekként, kétéves koromtól kezdve folyamatosan Koncz Zsuzsa szerettem volna lenni. Ugyanolyan hosszú egyenesre vágott hajat hordtam, és kívülről tudtam az összes slágerét. Gyűjtögettem a lemezeit is. A mai napig megvannak. Többen mondták, hogy mennyire hasonlítunk, sőt az első Harmónia-díj átadó utáni fogadáson a díszvendég, Bródy János is megjegyezte ezt. Valamilyen szinten Koncz Zsuzsának köszönhetem, hogy énekes lett belőlem” – válaszolta.

Az élet B oldala

Korpás Éva több interjúban is úgy fogalmazott, hogy immár az élete lemezének B oldala forog. A népdalénekesnő elmondta, hogy az ötvenegyedik születésnapját érezte jelentős váltásnak. „Megijesztett a korom. És ilyenkor az ember óhatatlanul is számvetést végez. Mi az, amit sikerült és mi az, amit nem sikerült elérni? Min szeretne változtatni? Mintha gyorsabban múlna az idő. De igyekszem pozitívan hozzáállni, hiszen még messze vagyok a hatvantól. Átlendültem rajta, de ezzel együtt óriási szemléletváltáson mentem keresztül. Igyekszem megragadni a pillanatokat és megélni mindent, ami jó és szép az életemben, és persze megragadni a különböző szakmai lehetőségeket. Belőlem mindig hiányzott a bátorság az élet megéléséhez. Folyamatosan azon dolgozom, hogy ezen a téren fejlődni tudjak, és végre legyen bennem elég bátorság ahhoz, hogy kilépjek a komfortzónámból.”

Elárulta, a szorongás végigkíséri az életét, és ezen pozitív élmények gyűjtésével szeretne változtatni. „Örök diákként” a Károlyi Gáspár Református Egyetem bölcsészettudományi karának mentálhigiénés segítő szakember képzését is elvégezte. Saját lelki harmóniáját zenével, énekkel igyekszik megőrizni, „Az ének olyan gyógyító erővel bír, úgy hat a lélekre, mint semmi más. Nemhiába volt régen a falusi élet velejárója. Az emberek minden fájdalmukat, örömüket, bánatukat kiénekelték magukból. Olyan mélységekbe hatol lelkünkbe, ahová semmi más. Óriási ajándék. Éppen ezért nagyon sajnálom, hogy ma már egyre kevesebbet énekelnek mind a gyerekek az iskolákban, mind a családok otthon” – mutatott rá.

Népdalgyűjtés határon innen és túl

Ezután a beszélgetés a Bartók és Kodály munkásságával kezdődő népdalgyűjtésre terelődött. Korpás Éva elmondta, mára az autentikus népdalok gyűjtése tulajdonképpen lezárult. A népzene azonban, ahogy nyelvünk is, folyamatosan változik, így egy-egy dalnak újabb variációi tűnnek fel. Megható és szívbemarkoló tud lenni, amikor idős emberekből az éneklés felszínre hozza a régi emlékeket, legyen az a szerelem megélése, vagy valaki elvesztése fölött érzett bánat. „A dalok megtelnek érzelmekkel és ezek olyan élmények, olyan tapasztalatok, amikből sokkal többet lehet tanulni, mint egy tankönyvből. Számomra a legérdekesebb a moldvai gyűjtőutunk volt, mert az a világ, ami ott tárult elénk egyrészt egy csoda volt, másrészt szembesítés azzal, hogy miként élhettek felmenőink ötven évvel korábban. De már oda is áramlik be a világ, az összes pozitív és negatív hozadékával együtt.”

A magyar népdal a magyar lélek tükre

Szóba került Korpás Éva másik nagy példaképe, Sebestyén Márta, az ő hatására fordult a népdaléneklés felé. „A magyar népzene a Muzsikás együttesnek köszönhetően a világ más országaiban is ismert és kedvelt, de ettől még rétegzene és meg is fog maradni annak – válaszolt a műsorvezető ezirányú kérdésére az énekesnő, akinek többször tapsolhattak külföldön is rajongói. – Olyan szinten, mint ahogy Sting vagy Rod Stewart hódította meg a világot a popzenével, nem tud betörni az élzenei vonalba. Esélytelen.” Hozzátette, nem csupán a népzenének, de a magyar néptáncnak is nagy híre van, ami nem meglepő, hiszen egyedi és csodálatos. Örvendetes, hogy egyre többen mutatnak érdeklődést a magyar népzene és hagyományok iránt.

Kikacsintás a világzene irányába

Elsőként a Muzsikás együttes, majd Sebestyén Márta zenéjében is megjelent a világzenei (népzene ötvözése más zenei stílussal) jegyek. A komáromi népdalénekesnő kifejtette, hogy amikor először találkozott az autentikus népzenének ezzel az újraértelmezésével, megfogta annak kellemes és ízléses hangzása, de tiszta szívből nem tudott vele azonosulni. Amikor aztán alsótagozatos pedagógusként elkezdett tanítani, és azt hitte, a népzenével majd elvarázsolja a gyerekeket, jöttek az első pofonok. „Azzal szembesültem, hogy hiába akarom átvinni a diákoknál a népzenét, nem sikerül. Akkor eszembe jutott, hogy talán másképpen tálalva könnyebben befogadnák. Hozzájuk közelebb álló hangszerelésben dolgoztuk fel a tankönyvben szereplő népdalokat és ebből született meg a Csalogató című lemez. Nagyon nagy sikere lett. A mai napig a gyerekkoncertek nyújtotta csodálatos élményekből táplálkozom leginkább.” Később, Malek Andreával, Ördögfióka és a tündér címmel is készítettek egy közös gyereklemezt. A könnyed, humoros lemezen közreműködött az énekesnő két gyermeke Lakatos Lili és Áron, aki kamaszkori rap korszakát élve, ebben a műfajban csillantotta meg tehetségét. Ezzel kapcsolatban elárulta, hogy már zajlik egy világzenei gyermeklemez dalainak felvétele.

Őszi szél borzolta fák

Sokak számára volt új információ, hogy Korpás Éva pár éve Zsapka Attila énekes-zeneszerzővel közösen készített egy nagysikerű Szécsi Pál estet is, melyen a tragikusan fiatalon elhunyt előadó legnagyobb slágereit adják elő. „Ez is egy olyan kihívás volt, ami mindenképpen jó hatással volt rám. Korral jött, hogy merjek nyitni más műfajok felé is, még akkor is, ha én mindig népdalénekes maradok. De jót tesz az embernek, ha kipróbálja a tudását más műfajokban is. Természetesen ez csak bizonyos határig működik, mivel a népdalénekesek hangképzése nagyon más, és amin ugyan valamelyest tudok változtatni, de nehéz. Jazzt vagy operát már nem tudnék. Miután azonban Attilával kipróbáltuk, bármenyire is furcsa volt először, sikerült átvennem annak a kornak a szellemét és Szécsi Pál dalainak hangzását. Jól érzem magam ebben a szerepemben is. Rengeteg helyen léptünk már vele fel. A nézők a legjobban az Egy szál harangvirágot szeretik, de nekem a nagy kedvencem a Himnusz a nyárhoz.”

Fontos átadni a tudást

Korpás Éva, aki a járvány időszakában szerezte meg az ELTE-n az ének-zene szakos tanári oklevelét, befejezésül elmesélte, hogy bár kezdetben nem szeretett volna magánórákat adni, végül beadta a derekát és ma már ennek nagyon örül, mert fantasztikus öröm számára látni, ahogy tehetséges diákjai fejlődnek, sőt a „nagyok” már Szívharang lemezen is közreműködtek, a kicsik pedig a gyereklemez részesei. „Segítjük, támogatjuk egymást. Erőt adnak. Nagy élmény velük énekelni.” Végül megkérte a nézők soraiban ülő lányát, Lakatos Lilit és tanítványait Szabó Júliát és Zsoldos Viktóriát, hogy ajándékozzák meg együtt a nézőket egy szép népdallal.

Az élvezetes este közös énekléssel zárult.

JN.