A kutya lelkéhez a gyomrán keresztül vezet az út – mondja Szász Csaba. A Bátorkeszin élő szakember közel húsz éve foglalkozik kutyák kiképzésével, de a kutyasport világában is letette már a névjegyét: eddig négy világbajnokságon szerepelt, az egyiket ráadásul szenzációs eredménnyel zárta. Riport egy rendhagyó sportról, kivételes képességű kutyákról, páratlan szorgalomról, gondoskodásról és önzetlen szeretetről.

Minden hat éves korában kezdődött el, amikor szüleitől kapott egy gyönyörű németjuhászt, azóta – saját bevallása szerint – megszállottja a kutyáknak és a kutyasportnak. „Nem felejtem el, éppen nyári szünet volt, és a szomszédban volt egy csomó állat, többek között kiskacsák, na és persze az én Gömböcöm, aki akkor még nem is volt az enyém. Csak azután került hozzám, hogy megette a kacsákat, a gazdája pedig mérgében el akarta tüntetni. Szüleim százötven koronát fizettek érte. Vele kezdődött el tulajdonképpen minden” – meséli a Bátorkeszin élő Szász Csaba, aki – első kutyájának, vagyis Gömböcnek köszönhetően – gyerekkora óta szerelmese a kutyáknak, és legalább húsz éve foglalkozik kutyák kiképzésével, hazai és nemzetközi versenyekre való felkészítésével.

Jackie bácsi és Öcsi, a kutya, akit kizártak

Gömböcöt rövid időn belül megtanította engedelmeskedni az olyan vezényszavakra, mint: „ülj!”, „feküdj!”, lábhoz!”. Mindez elég simán ment, és ezen felbátorodva, még mélyebben beleásta magát a kutyakiképzés világába. Az egyébként festő szakmát kitanuló, ma pedig vállalkozásaiból élő Szász Csaba így került el immár felnőtt fejjel Budapestre, ahol akkoriban egy nagyon népszerű kutyaiskola működött.

„Itt ismertem meg az első nagy mesteremet, a pesti Jackie bácsit, aki lépésről lépésre bevezetett a kutyákkal való foglalkozás rejtelmeibe. Nagyon sokat köszönhetek neki. Jackie bácsi komoly múlttal rendelkezett ezen a téren, kutyáival már akkor versenyekre járt, eljutott több Európa-bajnokságra. Jackie bácsi volt az, aki összehozott a jászberényi Erdei Zsolttal, akivel immár húsz éve együtt foglalkozunk kutyákkal” – idézi fel Szász Csaba, hozzátéve: innentől kezdve pedig már nem volt megállás.

Pedig az első versenye, amire éppen pesti mentora vitte el, nem éppen úgy sikerült, ahogy eltervezte. Öcsi névre hallgató kutyája (szintén egy németjuhász volt és akit Jackie bácsitól vásárolt) ugyanis a verseny végén megmakacsolta magát, így Szász Csabát és kutyáját diszkvalifikálták. Ez azonban nem szegte kedvét. Éppen ellenkezőleg: csak még inkább arra ösztönözte, hogy bebizonyítsa mindenkinek, tudja ezt ő jobban és eredményesebben is csinálni. Ezt követően tehát még inkább belevetette magát a kemény munkába, ami nem volt szokatlan számára, ugyanis másik kedvelt hobbijában, a testépítésben korosztályában és kategóriájában ekkor már komoly eredményei voltak.

Repülő Farkas, aki valóban nagyot „repült”

„Ma már egész csapatok hosszú éveken át dolgoznak azon, hogy egy-egy kutya minél jobban szerepeljen a legnagyobb nemzetközi versenyeken. Mi azonban Erdei Zsolt barátommal tulajdonképpen csak ketten voltunk. Sokat jártam hozzá Jászberénybe, sokat tanultam a közös munka során, így amikor újabb kutya után kellett néznem, nem volt kérdés, hogy tőle fogom megvásárolni a következőt” – meséli.

Öcsi után tehát az Erdei Zsolttól 2800 euróért vásárolt Air Wolf Asco, vagyis Repülő Farkas névre hallgató németjuhásszal kezdett el foglalkozni. A kutya (amely néhány évvel később már százezer eurót ért) mindössze 19 hónaposan került hozzá, de Szász Csaba mindjárt meglátta benne a tehetséget. „Németországba jártunk ki vele edzésekre, Európa legjobb kutyakiképzőivel találkoztunk és tőlük lestük el a legfontosabb fortélyokat. Hónapokon keresztül kinn voltunk. Sok értékes barátra tettünk szert, és közben rengeteget tanultunk erről a szakmáról.”

Repülő Farkas pedig – nevéhez méltó módon – valóban nagyot „repült”, hiszen szépen ívelt felfelé a karrierje. Szász Csaba háromszor jutott ki vele világbajnokságra: először Franciaországba, aztán Finnországba, majd Németországba. És bár már a finnországi vébén is közel jártak a sikerhez, az igazi nagy eredményt Németországban érték el, ahol Repülő Farkas a 160 fős mezőnyben a szenzációs 14. helyezést érte el.

Jersey-sziget zászlaja alatt

Szász Csaba azt mondja, szerencsés, hogy rátalált egy ilyen fantasztikus kutyára, de aki ismeri ezt a sportot, tudja jól, hogy nem csak ezen múlott a siker, hanem a rengeteg belefektetett munkán, energián és gyakorláson.

Az egész történetben talán csak az fájó, hogy ezt a kiváló eredményt nem magyar, de még csak nem is szlovák színekben érték el Repülő Farkassal, hanem egy apró szigetországot, az alig több mint 100 ezer főt számláló Jersey Bailiffséget képviselve (legnagyobb része a napfényes strandjairól ismert Jersey, amely egy sziget a La Manche-csatornában). „Szlovákiában mindig magyarként tekintettek rám, Magyarországon pedig inkább felvidékinek tartottak, pedig én soha senkit nem a nemzetisége, hanem tettei, cselekedetei alapján ítéltem meg. Ha csak a kutyasportot és azt körülvevő világot nézzük, igazán egyik országban sem éreztem otthonosan magam, ezért elfogadtam a Jersey-csapat felkérést, és több barátommal, ismerősömmel ezt az országot képviselve értünk el szép eredményeket a világ legnagyobb versenyein” – adott magyarázatot a jelenségre Szász Csaba.

A felkészülés legalább három évet vesz igénybe

De vajon miből áll és hogyan is néz ki közelebbről egy ilyen „kutyás” verseny? Először is (hogy a kutyák egyáltalán odakerülhessenek a képzeletbeli rajtvonalra) nagyon alapos orvosi vizsgálaton (röntgenek, fogak vizsgálata stb.) kell átesniük. Ha ezen megfeleltek, következhet a tulajdonképpeni verseny, amely három részből áll. Az első az ún. nyomkövetés, amelynek során három, különböző anyagból (fa, textil, bőr) készült, mindössze tíz centiméter hosszúságú tárgyat kell a kutyáknak megtalálniuk egy 750 méter hosszú pályán. A zsűri persze ügyel arra is, hogy a nyomok megfelelően „kihűljenek”, így a kutyák csak másfél órával azután indulhat el, hogy a tárgyakat elhelyezték a pályán.

A verseny második részében, az ún. fegyelmező munka során a kutyáknak bizonyos vezényszavakra kell engedelmeskedniük. Itt gyakorlatilag minden egyes centiméter számít: ha tehát a menetelés, az ültetés, az állítás vagy éppen fektetés során a kutya csak egy kicsit is habozik, vagy beletesz a mozdulatba egy felesleges lépést, már pontlevonás jár.

A verseny utolsó, harmadik része, az ún. őrző-védő munka a leglátványosabb és legizgalmasabb eleme az ilyen kutyaversenyeknek. A kutyáknak itt többek között az a feladatuk, hogy a pályán elhelyezett hat fürkészpalánkot alaposan átvizsgálják, és amelyikben a gazdája áll, azt ugatással jelezzék.„A zsűri nagyon szigorú, minden apró hibát, legyen az akár a legapróbb baki, kíméletlenül megbüntet. De nehézséget okoz az is, hogy évről-évre változnak a szabályok, és ezeket a változtatásokat figyelembe véve kell felkészíteni a kutyákat. Nem véletlen, hogy csak egy nagyon képzett kutya tud megfelelni ezeknek a kihívásoknak” – hangsúlyozza Szász Csaba, aki azt vallja, bármilyen korú kutyával el lehet kezdeni a felkészülést, de az a legoptimálisabb, ha minél fiatalabb korban kezdődik a képzés. Szerinte egy-egy ilyen verseny legalább három éves felkészülést igényel – még akkor is, ha a kutyának nagyon jó adottságai vannak. „A tapasztalatok azt mutatják, hogy a szukák – mivel sokkal odaadóbbak – jobban képezhetők, én azonban az első kutyámat leszámítva csak kanokkal foglalkoztam komolyabban. Valahogy így alakult” – teszi hozzá.

A kutya mindent leolvas rólad

A nagy nemzetközi versenyeken természetesen nemcsak németjuhászok versenyeznek, hanem más ismertebb kutyafajták (pl. rottweiler, malinois) is, Szász Csaba ennek ellenére mindig csak németjuhászokkal foglalkozott. „Ezt a fajtát szerettem meg. A német juhászkutyák ugyanis minden téren kiegyensúlyozottak, jól terhelhetőek, jól bírják a meleget és a hideget is, ráadásul kiváló idegrendszerrel rendelkeznek. De ami még ezeknél is fontosabb: alkatilag én magam is hozzájuk passzolok leginkább. Egy malinois például nekem túl gyors kutya lenne” – magyarázza.

Nagyot téved azonban az, aki azt gondolja, hogy csak a kutyáknak van szükségük edzésre. A kutya gazdájának is jó kondícióban kell lennie, hiszen ketten együtt alkotnak egy csapatot. „A kutya mindent megérez, minden egyes elbizonytalanodást. Csodálatos dolog ez, mert ha csak egy rosszat lépsz, a kutya már nem tudja, mit akarsz. Mindent leolvas rólad, annyira figyel rád. A versenyeken is csak az utolsó pillanatokban kapom meg a kutyát, és lépek oda hozzá, nehogy átragadjon rá az a fajta stressz és versenydrukk, ami egy nagy versenyen az emberben teljesen normális módon eluralkodik. Kívülről ezt az emberek talán nem is látják, de a kutyád, aki minden nap veled van, megérzi. Néz fel rád és annyit kérdez a szemével: „Mi a baj. Én csináltam valami rosszat?” Sokszor azt gondoljuk, hogy mi, emberek vagyunk a legokosabb lények a földön, pedig nem…” – jegyzi meg Szász Csaba.

Amire a kutyák tanítanak meg minket

Repülő Farkas, akivel Szász Csaba tíz éven át foglalkozott, öt éve hunyt el. Elvesztése nagy fájdalom volt, olyan mintha egy családtag távozott volna el. Azóta nem is igazán talált magának olyan kutyát, akivel érdemes lenne újra nagy versenyekre járni. Megfordultak ugyan kiváló kutyák a kezei alatt az elmúlt években is, az egyikkel szerepelt a dániai vébén, és bár fantasztikus kutya volt, versenyeken nem tudta „hozni magát”. Szász Csaba azt mondja, „az összes meló a gyomron keresztül történik”, hiszen egyetlen kutya sem akar diétázni, koplalni, vagyis a kutya lelkéhez a gyomron keresztül lehet a legkönnyebben eljutni. Ennek ellenére nagyon nehéz megtalálni azt az egyet, amellyel megvan a teljes összhang.

Szász Csaba hosszú éveken át rendőrségi kutyák kiképzésével is foglalkozott, amelyeket aztán Amerikában, Hollandiában és a világ számos pontján sikeresen alkalmaztak különféle bevetéseken vagy éppen katasztrófa sújtotta térségekben. Mára azonban már ezzel is felhagyott. Szülőfalujában, Bátorkeszin elindított ugyanakkor egy teljesen új kezdeményezést. Minden vasárnap a község focipályáján kutyás foglalkozásokat tart gyerekeknek és fiataloknak. „Csupán annyi volt a célom mindezzel, hogy a fiatalok mozduljanak ki a számítógép elől, és minél több időt töltsenek a szabad ég alatt, a természetben a kedvenceikkel. Minden gyerek szereti a kutyákat, itt az alkalom, hogy együtt legyenek délelőttönként, tanulják meg hogyan kell gondoskodni kutyusaikról. Hiszem, hogy ha ez a ragaszkodás, törődés és gondoskodás kialakul a gyermekekben, azt évtizedekkel később idős szüleikkel szemben is fontosnak fogják tartani. Azért hiszek ebbe annyira biztosan, mert éppen ez, az önzetlen szeretet volt az, amit a hosszú évek alatt a kutyáimtól megtanultam”.

Langschadl Mátyás