Pat/Virt. Önkénteseknek köszönhetően teljesen rekonstruálták a Zsitvatő szomszédságában lévő gőzüzemű szivattyútelep belső részét, beleértve az egykori gépeket, szivattyúkat, kazánokat. Ezentúl minden szombaton meg is tekinthető az egyedi műszaki műemlék. További tervek vannak az épület külsejének felújítására, illetve a műszaki kiállítás bővítésére.

Százhuszonhat évvel ezelőtt, 1897-ben kezdték építeni a Pat és Virt között lévő, még pontosabban Zsitvatő/Zsitvatorok melletti gőzüzemű szivattyútelepet. Építésének fő célja a belvizek lecsapolása, illetve az árvizek megakadályozása volt.

Mocsaras, elnéptelenedett terület

Már jóval azelőtt, hogy a régiót az Oszmán Birodalom elfoglalta volna, a Zsitva folyó kanyarulataival, holtágaival és mocsaraival természetes akadályt – határt – képezett a Duna-síkság keleti részén. Megakadályozta, hogy a török seregek tovább nyomuljanak nyugat felé – ez az oka annak is, hogy 1606-ban pont itt kötötte meg a Zsitvatoroki békét I. Ahmed oszmán-török szultán és II. Rudolf magyar király és német-római császár.

A törökök kiűzése után az elnéptelenedett területet elkezdték betelepíteni. Ahhoz, hogy új legelőket, mezőgazdasági területeket nyerjenek, új településeket, utakat építhessenek, biztosítani kellett a belvizek lecsapolását. Több évszázad alatt átformálták a tájat, a Zsitva folyó folyását új csatornába terelték – az eredeti folyásától 20 kilométerre északnyugatra, ahol ma is a Nyitra folyóba torkollik.

A 18. század közepétől zsilipek építésével folytatták a vízelvezető rendszer fejlesztését, ám ez sem volt elegendő a belvizek elvezetésére, így bő száz évvel később – külföldi tapasztalatok alapján – gőzszivattyú-állomások építésébe fogtak. 1896-ban megkezdődött három szivattyútelep építése Lándor, Martos és Pat településeken. A Zsitvatő melletti szivattyútelep építése több bonyodalom ellenére 1897 decemberében fejeződött be, a következő évben pedig az állomást üzembe helyezték.

35 méteres magas téglakémény

A gőzüzemű szivattyútelepen két mérnök, két olajozó, két fűtő és négy szénszállító munkás dolgozott. A Schlick RT öntöde és gépgyár által gyártott szivattyúk meghajtásához szükséges gőzt két egyforma cornwalli kazán biztosította – ezek a budapesti Nicholson RT gépgyárban készültek. A beépített vízmelegítővel rendelkező kazánok jó minőségű dorogi, majd ostravai szénnel üzemeltek. Egy kazán 1 órás működéséhez körülbelül 150 kg szenet használtak fel, egy szivattyú másodpercenként 1,5 m³ vizet szállított. A füstgázok egy 35 m magas téglakéményen keresztül távoztak.

A telep évente 7-8 hónapig működött, egészen 1974-ig, nagyobb üzemzavarok nélkül. A kazántest anyagának természetes elöregedése miatt a teljesítmény csökkent, az üzemeltetés biztonsága veszélybe került. Az állomást ezért 1975-ben leállították, és a belső vízszivattyúzási funkciót egy újabb, belső égésű motorokkal felszerelt állomás látta el. A jelenlegi, Duna melletti elektromos szivattyútelep 1985 óta üzemel.

Lelkesedésből fogtak neki a helyreállításnak

2019-ben a komáromi Gépipari és Elektrotechnikai Szakközépiskola egykori diákjai az 50. érettségi találkozón újból összegyűltek. Az emlékek összekapcsolódtak a hivatásos gépészmérnökök lelkesedésével, és megszületett az ötlet, hogy restaurálják ezt az egyedülálló műszaki emlékművet. Pém Róbert és Paál József vezetésével megalakult a VBT Sytwatew Polgári Társulás, mely a felújítási munkálatok megszervezésének élére állt. Bár az állomás fizikai munkálatai a Covid-járvány miatt lelassultak, az önkéntesekből álló csoport kihasználta az időt, hogy összegyűjtse a korabeli dokumentumokat és a szükséges szakértelmet az állomás műszaki berendezéseinek rekonstrukciójához.

2021-ben az Ipari iskola egykori diákjaiból, a SES Tlmače munkatársaiból és térségbeli polgárokból álló csoport megkezdte a munkát. Több mint 4000 órát dolgoztak. Először az elhanyagolt belső tér megtisztításával, később pedig a rekonstrukcióval, újrafestéssel, a gépek hiányzó részeinek elkészítésével és az eredeti belső tér egyes részeinek kiegészítésével folytak a munkálatok. A Szlovák Vízgazdálkodási Vállalat komáromi részlegétől is érkezett némi segítség, a terület kitisztítása, a villanyhálózat helyrehozása és festékek vásárlása formájában. A munkálatok 2023 tavaszára, a gőzszivattyútelep üzembe helyezésének 125. évfordulójára fejeződtek be.

Jövőbeni tervek

Ezzel azonban korántsem került pont a felújítás végére. A továbblépéshez azonban arra lenne szükség, hogy a Szlovák Vízgazdálkodási Vállalattól, amely az építmény tulajdonosa, hosszú távú bérletbe, legalább15-20 évre megkapja a szivattyútelepet a polgári társulás. Ennek hiányában ugyanis nem tudnak pályázni, viszont az előttük álló feladatokat önerőből már nem tudják felvállalni. „Még 2019-ben fordultunk a vállalat pozsonyi igazgatóságához egy együttműködési szerződés tervezetével, de azóta sem érkezett tőlük semmilyen válasz. Pedig valamennyi, eddig elvégzett munkafolyamatról értesítettük őket – mondta Paál József. – A további munkálatok azonban pályázati forrás nélkül nehezen elképzelhetők, javításra szorul a tetőszerkezet, ami 11 helyen beázik, fel kell mérni a kémény állapotát, várat még magára az épület körüli tereprendezés is, hogy elfolyhasson az esővíz, és szociális helyiségekre is szükség lenne, ahogyan az ablakok, ajtók felújítására is. A belső teret pedig a mai kornak megfelelő, audio-vizuális elemekkel szeretnénk bővíteni, így téve attraktívabbá a fiatalabb korosztály számára is.”

Minden szombaton nyitva

A turisztikailag vonzó helyen található telep – a közelben található a pati fürdő, az izsai Kelemantia, mellette folyik a Duna és erre vezet az Eurovelo 6 nemzetközi kerékpárút – a május 20-tól október 15-ig terjedő időszakban kereshető fel. Pontosabban minden szombaton 10:00 és 16:00 óra között látogatható – belépődíj nincs, ám a becsületkasszába dobott minden egyes centnek van helye. Ezen kívül is megtekinthetik szervezett csoportok, amennyiben ezt 48 órával hamarabb előzetesen bejelentik. További információ és csoportok jelentkezése a +421 907 757 324 vagy a +421 905 274 008 telefonszámokon lehetséges.

Évtizedekig csak körbejárni lehetett ezt az egyedi műszaki műemléket, amely magas tornyával már messziről hívogatja az arra haladókat. Az ügy mellett elkötelezett önkénteseknek köszönhetően ezentúl a felújított belső berendezést is megcsodálhatjuk, megérinthet a hely szelleme. Pém Róbert így fogalmazott: „A gépek nemcsak műszaki feladatokat láttak el, de harmóniát is sugároztak. Aki építette, annak benne van a szépérzékkel megáldott lelke is.”

(d)