Kétezer-ötben végzett a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen, Marton László és Forgács Péter osztályában. Harmadévesen már a Vígszínházban játszott. A tévénézők a Jóban Rosszban sorozat drogfüggő Olivéreként emlékezhetnek rá. Szerepel a nálunk is vetített Kincsem című filmben. Feleségével, Csuja Fanni gyógypedagógussal három gyermekük van. Kétezertől Budapesten él. Telekes Péter színművész a lelke mélyén örökre gútai maradt.
• Tizenhét év nem kevés idő.
– Sokszor belegondolok, hogy lassan ugyanannyi ideje leszek Budapesten, mint amennyit Gútán töltöttem. Lesz egy forduló az életemben, többet leszek itt, mint otthon.
• Az idén augusztusban lett harmincöt éves. Milyen éve volt?
– Minden a változásokról szólt. Lezárni azokat a dolgokat, amik nem építenek, és helyet adni valami újnak. A változások éve volt minden tekintetben. Szerintem ez még akkor is jó, ha pillanatnyilag vannak olyan helyzetek, amikor úgy tűnik, hogy rossz. Mégis arra gondolok, hogy ez is jót fog hozni.
• Úgy tudom, Tolsztoj Háború és béke című darabját próbálják a Vígszínházban Alekszandr Bargmann rendezővel.
– Már dolgoztam vele a Szentivánéji szexkomédia című előadásban, amit tavaly a Pesti Színházban mutattunk be. Nagyszerű rendező, csodálatos elmével, aggyal. Nagyon megszerettem őt, remek volt vele dolgozni. Hatalmas művet visz színpadra, türelemmel és szeretettel. Csodálom azt a szeretetet, amellyel a színészekkel dolgozik.
• Kinek a szerepét kapta?
– Anatol Kuragint. Nőcsábász, nagyon szereti az italt, habzsolja az életet. Egy kicsit távol áll tőlem, de szeretek negatívabb figurákat is játszani.
• Azt olvastam, december tizenhatodikán van a premier (interjúnk még ezt megelőzően készült – a szerk.). Hogyan osztja be az idejét ilyenkor, amikor a karácsony és a bemutató napja is közeleg? Két próba között megy fenyőfát vásárolni?
– Gyermekként az ember mindent megkap a szüleitől. Gyermekkoromban mindig megvolt a karácsonyi hangulat, sült a mézeskalács. Most abba a helyzetbe kerültünk a feleségemmel, hogy ezt nekünk kell megteremteni a három gyerme-künknek, és cselekedni kell, hogy megszülessen az ünnepi hangulat. A szeretet munka. A hétköznapokban pedig rohanás. Meg kell venni mindent, de van egy csodálatos feleségem, aki mindenben segít. Olyan a családi hátterünk, amiben nagyon könnyű ezt megoldani. Fanni szülei és az én szüleim is csodálatosak!
• A gyerekek írtak már levelet a Jézuskának?
– Még csak Marci tud írni, Matyi és Anna elmondják, mit szeretnének.
• Esetleg lediktálták Marcinak?
– Marci csak a saját nevében írta meg a kívánságait. Másodikos. Most kezd írogatni a Télapónak, a Jézuskának. Óriási élmény ezt látni.
• Budapesti és gútai a karácsonyuk?
– Budapesten tavaly volt először szűk családi körben a karácsony. Most is előbb nálunk leszünk, utána megyünk anyósomékhoz. A szenteste mindig Gútán van, és így is marad.
• Hol van az otthon és merre az itthon?
– Még mindig igazságtalan vagyok Budapesttel, mert Gútán vagyok otthon. Pedig lassan azt kéne mondanom, hogy Budapesten is otthon vagyok. A szívem mégis azt mondja, hogy otthon csak Gútán vagyok. Megszoktam Budapestet, már szeretem, és megszűnt az érzés, hogy itt élhetetlen az élet. Budapesten mindig Gútára vágyom.
• Olvastam, hogy nagyon szereti a kutyákat.
– Szerintem így születtem. Gyermekkoromtól a kutya nyugtatott meg a legjobban. Az első kutya az életemben egy törpespicc volt, amit Kalmár Laci bácsiéktól kaptunk. Utána rengeteg kutyám volt. Tizennégy évesen a Cseh utcában megláttam egy kis tacskót, és azt mondtam, hazaviszem. Anyám elutasított, mondván, már van otthon két németjuhászunk, nem kell még egy tacskó is. Ezért megmondtam a barátaimnak, hogy ajándékozni fognak nekem a születésnapomra egy tacskót. Kötöttünk rá egy masnit, elhozták, jól meglepődtem, de estére olyan lelkifurdalásom volt, hogy mindent bevallottam a szüleimnek. Addigra anyámék megbékéltek, és mondták, hogy maradhat a kutya. Akkor kezdődött a tacskók iránti mérhetetlen szeretetem. Most Gútán két tacskómat apám és anyám gondozzák. Van két jákópapagájom, vagy száz szót beszélnek. Ők is Gútán kötöttek ki. Amíg apósoméknál, Csuja Imrénél laktunk, megunták, hogy már reggel hat órakor hangos volt a ház a papagájoktól. Elkerültek apuékhoz. De hetente látom őket. Gyakran járok Gútára. Néha fél napra is hazamegyek.
• Nemrég posztolt egy verset az interneten a telekről.
– Egy színházi kollégámtól naponta kapok adventi üzeneteket, verseket. Babits Mihály Emlékezés gyermeteg telekre című költeményét is ő küldte. Elképesztő az a sor, hogy „Egyre-egyre drágább lesz a múlt”. A szívembe hasított.
• Színészként melyik szerepe volt ajándék?
– Nina Rayne Billy világa című színművének Billyje. Billy egy siket fiú, akinek a családja megtiltja a jelelést, hogy tanuljon szájról olvasni. Megismerkedik egy félig süket lánnyal, aki folyamatosan veszíti el a hallását, közben megtanul jelelni. Ráveszi a családját, hogy megtanulja a jelnyelvet. A régebbi szerepek közül Csacsinszky Pali volt ajándék Szép Ernő Lila ákácából.
• Mi okozna önnek hatalmas meglepetést karácsonyra?
– Egy kandalló. Odaülnék a családommal melegedni. Fontos, hogy összejöjjenek és beszélgessenek az emberek. Ebben kiválóan segít egy kandalló.
• Van valami Gútán, aminek mindig lennie kell karácsonykor?
– Hagymás, ecetes krumpli! Van egy szokásom. Amikor már mindenki jóllakott, a Reszkessetek betörőknek is vége, és már mennénk aludni, be kell mennem a spájzba, és bele kell ennem a harmadik polcon lévő hagymás krumpliba. Anyu ezen mindig jókat szórakozik. De kell ez a szertartás.
Azután a közeledő ünnepből visszahuppantunk a jelenbe; advent napsütötte második vasárnapjába. Hamarosan játszani megy. Este hétkor Ferdinánd, Navarra királya lesz William Shakespeare Lóvátett lovagok című komédiájában, a Pesti Színházban. Azt mondta, nagyon jó munka volt Rudolf Péter rendezővel.
Szél János
Babits Mihály
Emlékezés gyermeteg telekre
Telek jutnak eszembe, telek,
régi, kemény, csillagos telek,
murijáró szép falusi utcák,
deres bajszok s nagy piros fülek.
Parasztszagu éjféli misék,
mennyi süllyedt, jámbor semmiség,
nagykendőbe bagyulált cselédek,
cukorbundás házak, tejes ég.
Bocsmód, még mint egész csöpp gyerek,
Pesten is átbujtam egy telet.
Csillagok és lámpák kavarogtak,
félelmes volt a sok emelet.
Nappal kezdődtek az éjszakák,
csilingelt és búgott a világ,
cicázott az ablakok visszfénye:
Mikulás ment a hátsó gangon át.
Később, kisvárosi zsúrokon,
mikor összejött a sok rokon,
lányokat kellett hazakisérni
s én hallgattam az egész uton.
De másnap, mint röpülő-cipős
Merkur, versre lengtem a csipős
ködben a magányos jégen – mit ma
nemcsak lábam, de szivem se győz.
Ó teleim, gyermeteg telek!
mily bolondul elfeledtelek.
Úgy megfakultatok, mint a gyöngy ha
nem ringatja eleven meleg.
Némelyik már, mint egy szertehullt
láncnak szeme, halkan elgurult…
Pedig amint fogy-fogy a jövendő,
egyre-egyre drágább lesz a mult.