Megint egy olyan parlamenti választás következik, amikor nem sikerült megteremteni a teljes magyar egységet, pedig a szlovákiai magyar választók többségének ez volt a legfőbb elvárása. Helyette három magyaros formáció szerepel a kínálatban. Közös bennük, hogy alapvetően nyugatorientált programjuk van, melyekben külön foglalkoznak a kisebbségek helyzetével és jogaival – a szlovák pártok ezt nem tartották fontosnak.

Ennek ellenére borítékolható, hogy a 2020-as választásokhoz hasonlóan most is szép számú magyar választó szavaz majd szlovák pártra. A magyar választói réteg évek óta a legkiábrándultabb, cserben hagyva érzi magát. Ráadásul egy olyan új nemzedék is felnőtt, amelyik az elmúlt években nem tapasztalta meg, hogy súlyos fenyegetések érnék a szlovákiai magyar nemzeti közösséget, nem akarják bezárni az iskoláinkat, Budapestet sem akarja senki tankokkal letarolni. Pedig a déli régiókat fejleszteni kellene, és a magyar népesség lassú fogyása is súlyos probléma – csak éppen kevésbé látható, nem közvetlen fenyegetés, így a hétköznapi magyar választót nem igazán motiválja politikai döntésében.

A tapasztaltabb magyar választó pedig arra emlékszik, hogy a magyar pártok nem nyújtottak túl jó teljesítményt a múltban. Hogy csak egy, Komáromból jól látható ügyet emeljünk ki: hogyan lehetséges az, hogy egy magyar párt közlekedési minisztere évekig nem képes elrendelni egy egyszerű körforgalom megépítését az izsai letérőnél, ami ezrek életét könnyítené meg? Ha ezt sem sikerül megoldani három tollvonással, mikor lesz Komáromnak elkerülő útja?

A csalódottságot csak tetézte, hogy a hosszú vajúdás és kompromisszumok után létrejött „majdnem egység“ idén májusban, szinte az utolsó pillanatban megbomlott. Ha viszont kicsit közelebbről vizsgáljuk, ebben az esetben látható az is, hogy ki miatt. Sólymos Lászlóéknak legutóbb nem volt gondjuk együtt kormányozni a Smerrel és az SNS-szel, ám Gyimesi György személyét akkora problémává fújták, hogy erre hivatkozva felrúgták a magyar egységet is.

Most ott tartunk, hogy teljesen biztosra vehető, egyedül a Szövetségnek van esélye arra, hogy parlamenti képviseletet biztosítson a magyar közösségnek. Sem a „Kékhíd“, sem pedig a Simon Zsolt vezette Magyar Fórum nem jut be a parlamentbe (az állami támogatást jelentő 3 százalékot sem érik majd el) – ennek ellenére a két esélytelen magyaros formáció egyike sem érzi úgy, hogy növelve a magyar képviselet – vagyis a Szövetség – esélyét, visszalépjen.

Persze ott vannak még a magyarok körében egyre népszerűbb szlovák pártok. De melyik közülük az, amelyik majd a déli régiók és a magyarok érdekeit felkarolja? És miért tenné? Ha kisebbségi programjuk sincs, mégis mi garantálná ezt? Ha esetleg előveszik a fiókból a Komáromi járás megszüntetéséről szóló közigazgatási tervezetet (ami a Matovič-adminisztráció néhány hivatalnokának agyából pattant ki), melyik szlovák párt lesz az, amelyik megakadályozza ennek bevezetését? Vajon azon több ezer magyar választó közül, akik három és fél éve Igor Matovičot juttatták kormányra, hányan gondolják azt ma is, hogy jó választás volt?

A fentiek ellenére és éppen ezért, a józan ész azt diktálja, Dél-Szlovákia fejlődését és a magyar közösség jogállását, megmaradásának ügyét csak egy magyar párt tudja képviselni. A Szövetség messze van a tökéletestől, a teljes egység létrehozása sem sikerült, mégis a legjobb a jelenlegi kínálatból.

A legfontosabb azonban, hogy a magyar közösség végre legalább arányainak megfelelően mondjon véleményt arról, ki és hogyan vezesse az országot. Négyévenként szánjunk rá 20 percet, hogy kifejezzük akaratunkat – még egy érvénytelen voks is jobb, mint a teljes tétlenség.

Csaba Ádám

Járásunkból 39-en akarnak képviselők lenni