Huszonöt évvel ezelőtt egy romantikus történettel indult a Levél Kedvesemnek című lap. A siker csúcsán azonban az akkori alkotókat másfelé sodorta a sors, így a kiadvány megszűnt. Az igény azonban, hogy elvonatkoztassunk a mindennapi problémáktól és kicsit megint a fiatal korosztály szemével és lelkületével nézzünk a mára és a jövőbe, maradt. Ahogy két évvel ezelőtt, a lap újraindulásakor a lap címe is.

„Mivel mi nem pályázatokból, hanem támogatásokból adjuk ki a lapot, felvetődött bennem, hogy ha kizárólag elektronikus formában indítanánk újra, akkor nem is lenne szükségünk támogatókra, hiszen mindenki önkéntesen, lelkesedésből ír a lapba, illetve dolgozik azon – meséli Saláth Richárd alapító-főszerkesztő. – Ám egy kisebb közvélemény-kutatásból kiderült, hogy ebben a műfajban az olvasók sokkal jobban szeretik a hagyományos, papír alapú formát. Kezdetben saját pénzünkből oldottuk meg a megjelentetését, de most már a www.patreon.com/levelkedvesemnek oldalunkon keresztül több támogatónk is van, és a nyomtatást végző cégtől is kapunk kedvezményt. A nyolc színes oldalt, amire januártól váltottunk, viszont így sem tudjuk fedezni. Ennek ellenére úgy döntöttünk, megelőlegezzük, míg nem szerzünk további támogatókat.”

A Levél Kedvesemnek valójában ajándék mindazoknak, akik szeretnek olvasni, hiszen ingyenes kiadványként, havonta 500 példányszámban jelenik meg, és a könyvesboltokon, könyvtárakon keresztül jut el az olvasókhoz.

Prioritásként kezelik a tehetséggondozást, ezért igyekeznek teret adni a szárnybontogató fiatal író-költő-művészpalántáknak, s ezzel egyfajta értéket teremtenek. A művészetek – legyen az irodalom, képzőművészet, film, kortárs fotóművészet – nagyon sok fiatalt, fiatal felnőttet vonzanak, de megfelelő platform nélkül nem tudják megmutatni tehetségüket. Szakmai „útbaigazítás” nélkül nehéz bizony az indulás. A Levél Kedvesemnek szerkesztői, rovatvezetői, valamint több kortárs alkotó, irodalmi szakember ebben is segít nekik.

Kérdésünkre, hogy miként jutott eszébe annak idején a lap elindítása, Saláth Richárd elárulta, már alapiskolás korában vonzotta az írás, így tizennyolc évesen gondolt egy nagyot, és bekopogtatott a Komáromi Lapok szerkesztőségébe. Mivel már korábban is jelentek meg cikkei, az akkori főszerkesztő Kmeczkó Mihály bizalmat szavazott neki. „A lap, a 90-es évek második felében, akkor már id. Batta György irányítása alatt, afféle másodvirágzását élte. Rengeteget dolgoztam, rengeteget írtam és rengeteget tanultam belőle. Itt találkoztam először a számítógépes cikkírással, kiadványszerkesztéssel, tördeléssel, grafikai munkálatokkal. Egyszerűen lenyűgözött. Gondoltam, meglepem az akkori kedvesemet, és a hozzá írt írásaimat, amelyek két A4-es lapot tettek ki mindössze, újság formájában tördeltem be. Útközben megálltam egy barátomnál, és ahogy beszélgettünk, megkérdezte mi van a kezemben, megmutattam és annyira megtetszett neki az ötlet, hogy a második számba már ő is szeretett volna írni a párjának” – árulta el.

Rövid időn belül futótűzként terjedt el a híre. A Levél Kedvesemnek egy olyan közösség platformja lett, akik magas színvonalon szerették volna kiírni magukból, s megosztani másokkal örömüket-bánatukat. Akkor is, és most is.

Aki szeretne írást, alkotást, olvasói levelet küldeni a szerkesztőségnek, megteheti: levelkedvesemnek@gmail.com címen.

Janković Nóra