A Likér Péter által vezetett szlovákiai kajakosokból álló 10 fős brigád február 10-én Kaliforniába indul másfél hónapos edzőtáborozásra. Kulcsfontosságú időszakról van szó, ugyanis valószínűleg itt dől el majd az is, hogy ki lesz az a négy sportoló, aki az olimpiai kajaknégyesben akár éremért is versenyezhet. A komáromi származású edzőt a közelmúltról és a jövőről is kérdeztük.

• Hogyan alakult a 2020-as év vége?

– Sajnos novemberben nem sikerült edzőtáboroznunk. Nem jutottunk el sem Amerikába, sem Olaszországba, a határok lezárása miatt képtelenség volt mozogni. Igyekeztünk otthon edzeni.

• Elkerülte a csapatot a koronavírus?

– Sajnos nem. Rajtam és Mariana Petrušován kívül sajnos mindenki megfertőződött, a sportolóimnak tünetei is voltak. Botek Ádám járt a legrosszabbul, ő napokig küszködött a lázzal. Emiatt a somorjai központban nem is készülhettünk. Érdekesség, hogy mindvégig sokat voltunk együtt, de jómagam nem kaptam el a betegséget.

• A hírekben lehetett olvasni, hogy azóta már az oltáson is átestetek.

– Nem szeretném provokálni az olvasókat, hiszen tudjuk, hogy máshol történtek visszaélések az oltással kapcsolatban. Mi az olimpiára készülünk, külföldi edzőtáborokkal, nekünk egyszerűen nincs más út, csak az oltás és a PCR tesztelés. Például Amerikába enélkül be sem engednek, és ott készülünk most eltölteni másfél hónapot.

• Januárban már Ausztriában készültetek…

– Szerencsések voltunk, hogy sikerült oda is eljutnunk. A panzióban egyedül voltunk, a legnagyobb biztonságban. A sífutó pályákat használtuk, ahol alig volt ember, a konditerem pedig mindig kellőképpen ki volt fertőtlenítve. Ahogy korábban, most is elgondolkodtam azon, hogy a mi országunk mennyire nem törődik a sportolóival. Elég csak pár kilométerrel odébb menni, és egy teljesen más világgal szembesülünk. Ezen azonban nem szabad sokat lamentálni, cselekedni kell. Ebben az időszakban egyébként is mindenki a vesztesekről beszél, de én úgy gondolom, ahol vesztesek vannak, ott nyertesek is lesznek. Ha ügyesen keverjük a kártyákat, ebből a szituációból nagyon jól is kijöhetünk.

• Mire gondolsz pontosan? A zavarosban jobb halászni?

– Nem tudni, hogy a vetélytársaink közül kit hogyan érint ez az egész, ami a világban történik. Nem szokványos idők ezek. Ismételten úgy gondolom, ha ügyesek leszünk, az nekünk nagyon kedvezhet. Mindenképpen azon leszünk, hogy sikert érjünk el. Nem csak magunknak, hanem a városunknak, és az országnak is. Nem tartom magam jó apának, és lehet, hogy nem vagyok jó ember sem, de biztosan jó edző vagyok, és rajtam semmi sem fog múlni. Minden létező lehetőséget kihasználok, hogy a lehető legjobban készítsem fel a csapatot a megmérettetésre.

• Makkegészségesen indultok Amerikába? Sérülés sincs?

– Abszolút. Mindenki rendben van. Az út előtt még szükségünk lesz egy PCR tesztre, de ez minden. Ugyanakkor fontos elmondanom azt is, hogy az amerikai edző-tábort nagyjából olyan nehéz volt elintézni, mintha legalábbis a Holdra szeretnénk repülni. Tárgyalnunk kellett az Egyesült Államok szlovákiai nagykövet asszonyával, ugyanis az országuk le van zárva, nem nagyon engednek be senkit. Végül sikerült kivételt kapnunk, de ehhez kellett az Amerikai Olimpiai Bizottság támogatása is, akik megerősítették, hogy mi olimpikonok vagyunk. Ezt a programot kiemelten támogatják, és mindenben segítenek. Persze a hazai olimpiai szövetségnek is rá kellett bólintania a dologra, és a kaliforniai klubtól, ahova táborozni megyünk, szintén kellett a jóváhagyás. A legnagyobb aduász a kezünkben azonban mindenféleképpen az volt, hogy mindannyian átestünk az oltáson.

• Karanténba sem kell vonulnotok odakint?

– Mivel negatív PCR tesztünk és oltási bizonylatunk is van, nem lesz szükség ilyesmire. Egyébként is az edzőtáborban szinte hermetikus környezetben leszünk. Egy nagy házat béreltünk, mind ott fogunk lakni. Nyilván odafigyelünk majd a maximális higiéniai óvintézkedések betartására is. Vagy otthon leszünk, vagy edzeni fogunk.

• Mire lesz kiélezve ez a másfél hónap, amit Kaliforniában töltötök?

– Az első két hétben „beevezzük” a vizet, hogy egy kicsit jobban érezzük, főleg technikai edzésekre kerül majd sor. A fennmaradó időben már persze szeretném nagyjából azt is látni, hogy ki lesz az a négy sportoló, aki a kajak-négyesben helyet foglalhat majd. Folyamatosan együtt leszünk, minden mozzanatukat követem majd. Hozzáállás, elszántság és sok egyéb tényező alapján fogok majd dönteni. Ez az én felelősségem. Ha nyerünk, együtt nyerünk, ha bukunk, akkor pedig vállalnom kell a következményeket.

• A hazai szövetség nem helyez rád nyomást ez ügyben? Nem lobbiznak egy-egy sportolóért?

– Ilyen mindig volt, van és lesz is. Ugyanakkor megismétlem, a döntés az enyém.

• Komáromi szempontból mire számíthatunk?

– Ez egy nehéz kérdés, és erre még nagyon korai válaszolni. Mindenki nagyon jó formában van, és mindenki éhes a sikerre. Hatan pályáznak négy pozícióra, ami edzőként örömteli hír. Van reális esély arra is, hogy két komáromi lesz végül a hajóban, de arra is, hogy csak egy. Számomra azonban a legfontosabb az eredmény. Ha komáromiak nélkül sikerülne ezt elérni, azt is aláírnám. Ugyanakkor bosszantana, ha komáromiakkal a fedélzeten buknánk el. Nekem a négy legjobb embert kell a hajóba raknom, akikkel a legnagyobb valószínűséggel nyerhetünk érmet. De hogy a Delta olvasóinak mondjak valami bíztatót, jelen állás szerint legalább egy komáromi valószínűleg a hajóba kerül.

• Edzőként már több ötkarikás játékokon ott voltál. Milyen hatással lehet majd rátok egy nézők nélküli olimpia?

– A mi sportágunkban hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy nem sokan nézik a helyszínen, amit csinálunk. Talán 3-4 olyan verseny van, ahol akadnak nézők, és például csak a szegedi világbajnokságon volt tömeg. Biztosan jól esik mindenkinek, ha a helyszínen szurkolnak értük, de ez az olimpia Japánban lesz, itt egyébként sem lettek volna sokan azok közül, akik értünk szorítanak. Persze az semmiképpen sem lesz jó, ha például egy olimpiai döntőt üres lelátók előtt kell abszolválni, de tudomásul kell venni, hogy az élet ezeket a kártyákat osztotta. Ettől függetlenül a siker az siker marad, akár nézők nélkül is.

• A negatív közhangulat mennyiben befolyásoló tényező?

– Nem lehet nem észrevenni, hogy az emberek java rossz lelki állapotban van, ez pedig eléggé káros. Éppen ezért igyekszem a csapatomat a lehető legsterilebb környezetben tudni, ahol csak minimális negatív inger éri őket. Mint minden sportágban, nálunk is kulcsfontosságú a mentális állapot. Erre különös figyelmet szentelek, egyenként vesszük át az ezzel kapcsolatos dolgokat. Mindent elkövetek, hogy biztonságban érezzék magukat, és a lehető legjobb körülmények közt tudjanak készülni. Olyan alapdolgokról beszélek, mint a házunk gyakori szellőztetése, kézmosás, fertőtlenítés, ágyneműcsere és még sorolhatnám. Ebben részt fog venni mindenki, és egy harmonogram szerint mindenkinek lesz feladata is. A helyzet még nagyobb rendet és fegyelmet követel meg, erre oda fogunk figyelni. Ha mindenki tudatosítja, hogy azt kell csinálnia, ami ilyenkor helyes, összeszedhetjük azt a néhány százalékot, ami a versenyen a különbséget jelentheti.

• Ezek szerint a sportolóid is azonosulnak ezekkel a gondolatokkal?

– Nekik nincs más választásuk. Nekik a jelenlegi helyzetben azt kell tenniük, amit én mondok. A katonás rendet szeretem, az anarchiát nem. Mindannyian a sikerben vagyunk érdekeltek, minden mást ki kell zárni.

Kovács Dávid

(Interjúnk a Delta február 9-i számában jelent meg.)