František Langer Külváros című színművének katartikus premierjét – Martin Huba, a pozsonyi Színművészeti Főiskola egykori professzora rendezésében – október 28-án láthatta a Komáromi Jókai Színház közönsége. Az ünnepi 70. évadhoz méltó komplex és tartalmas előadás bizonyítéka annak, hogy kisebbségi létben, folyamatosan a fennmaradásért küszködve is lehet színháztörténetet írni.

František Langer cseh katonaorvos-író darabjait a két világháború között Bukaresttől New Yorkig mindenütt nagy sikerrel játszották, de legjobbnak a Külváros című művét tartják. Ez nem meglepő, hiszen a remekbeszabott párbeszédek, kidolgozott karakterek, mesterien felépített cselekmény mellett egy olyan, bizonyos mértékben mindenki által megtapasztalt és ismert, alapvető emberi érzést helyez a középpontba, mint a bűntudat, és az ezzel járó lelkiismeretfurdalás. Gyakran hasonlítják Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című nagyregényéhez, ami a két főhős lelki gyötrelmeinek kibontakozását és ezzel sorsuk megpecsételődését nézve igaz, a kiindulópontot nézve viszont nem. Hiszen míg a depresszív hajlamú Raszkolnyikov ideológiai megfontolásból, előre át- és meggondoltan ölt, addig a filozofikus gondolkodásúnak semmiképpen nem mondható, az életet inkább megúszni akaró, jókedélyű külvárosi figura, Franci minden gyilkos szándék nélkül, féltékenységtől elborult fejjel, hirtelen „csapott oda”.

A rablásért elítélt Franci (Béhr Márton) – még ha tulajdonképpen ő „csak” a barátai helyett vitte is el a balhét – szabadulása estéjén, régi albérletébe megy, amit azonban időközben kiadtak a szép és bájos Annának (Kiss Szilvia), aki egyik szerelmi csalódásból a másikba sodródva, egyre mélyebbre, egészen a legősibb foglalkozásig süllyedt. A két fiatal egymásba szeret, és elkezdik tervezgetni a jövőt, amihez a korábban táncosként dolgozó fiúnak már csak egy frakk hiányzik, ami lényeges elemként hol szavak szintjén, hol valóságosan végigkíséri Franci sorsát a darabban; előbb a múlt felhőtlenségét szimbolizálva, később pedig a jövő sötétségét vetítve elő.

Béhr Márton elképesztő tehetséggel, kiforrott színészi játékkal azonosul a lelkiismeret bűntudatának terhe alatt egyre rögeszmésebben és tébolyultabban viselkedő Frici karakterével, egy nehéz szereppel, ami a két felvonás alatt folyamatos színpadi jelenlétet, erős szellemi koncentrációt és komoly fizikai teljesítőképességet kíván. „Amikor elolvastam a szövegkönyvet az első gondolatom az volt, hogy ez a szerep komoly kihívás, és pont ezért nagyon örültem a lehetőségnek – mesélte Béhr Márton. – Ahhoz, hogy Franci karakterével azonosulni tudjak, alaposan bele kellett merülni, boncolgatni, elemezni és kellett hozzá egy igen kemény próbafolyamat, egy intenzív lelki-szellemi munka, hiszen bűntudata, lelkiismeret furdalása, fokonként alakul ki. Ráadásul ő nem egy magányos „hős”, neki ott van Anna, aki érzelmileg teljes mértékben függ tőle. Ennek megformálása egy érdekes, de nagyon kimerítő, belső utazás volt a számomra.”

A színművész elmondta azt is, hogy a táncos jelenetek begyakorlásánál nagy segítség volt számára néptáncos múltja és Csenky Nikoletta táncoktató türelme, szakmai hozzáértése, aminek köszönhetően viszonylag könnyen ment még a tangó és a jive is.

Mindebben remek partnere volt Kiss Szilvia, akinek megrendítő és szerethető Annájára még sokáig emlékezni fogunk. Ahogy a Külváros összes nagyszerű figurájára, akiket Szabó Viktor, Tóth Tibor m. v., Mokos Attila, Olasz István, Holocsy Katalin, Holocsy Krisztina, Bernáth Tamás, Fabó Tibor, Horányi László m. v., Szebellai Dániel, Nagy László, Hostomský Fanni, Csenky Nikoletta m. v., Schlár Gréti m. v., Jancsík Dóra m. v., Illés Ferenc m. v., Méhes Gergely m. v. és Andruško Bendegúz m. v. alakított élményszámba menően.

Janković Nóra
Dömötör Ede felvételei