A hivatalos ügyintézés során is lehetőségünk van a magyar nyelv használatára, azonban sok esetben mégsem élünk vele. Mi az oka, hogy nem használjuk az anyanyelvünket? Mit tehetünk, ha nem veszik figyelembe az igényeinket? Körbejártuk a komáromi hivatalokat, és szemügyre vettük, mi a helyzet a magyar feliratokkal és a tájékoztatással.

A hivatalos ügyintézés a legtöbb ember számára az utazás és a hosszas sorban állás miatt egyébként is nyűg, gyakran pedig az is problémát okozhat, hogy szlovákul kell megmagyarázni a hivatalnoknak, mit is szeretnénk pontosan. Pedig a magyarlakta településeken a kétnyelvű kommunikáció nemcsak lehetőség, hanem követelhető jog is, sokan azonban még mindig nincsenek tisztában vele, hol és mikor kérhetik, hogy az anyanyelvükön intézkedhessenek vagy éppen hol nem. A többség meg sem próbálkozik magyarul megszólalni a hivatalokban, rögtön szlovák nyelven kezdik, remélvén, hogy így majd gyorsabban lebonyolítható az ügyintézés.

A kormány szerint rendben vagyunk

A kormány nemrég fogadta el a Regionális és a Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájában foglaltak teljesülésére vonatkozó negyedik jelentést, amelyet az Európai Tanácsnak címzett. A jelentés szerint az állam minden szükséges feltételt biztosít ahhoz, hogy a kisebbségek a hivatali ügyintézés során használni tudják az anyanyelvüket. A valóságban viszont korántsem ilyen rózsás a helyzet. „A kétnyelvűség elvileg létezik a hivatalokban. A kisebbségi nyelvhasználati törvény szerint azokon a településeken, ahol egy adott kisebbség aránya eléri vagy meghaladja a húsz százalékot, ott a hivataloknak kétnyelvűeknek kellene lenniük. Ez azt is jelenti, hogy kétnyelvűen kellene intézniük állampolgári kérésre a különféle iratokat, és ki kéne adni lakossági kérésre az egyes dokumentumokat. A gyakorlat azonban más mutat” – szögezte le Tokár Géza, a Kerekasztal szóvivője.

Az ügyfelek sokszor maguk sem tudják, hogy milyen nyelvi jogok illetik meg őket a hivatali ügyintézés során, ráadásul a hivatalok sincsenek megfelelően felkészülve. A legnagyobb probléma, hogy a hivatalos kétnyelvű formanyomtatványokból nagyon kevés van, ha van, azt általában a hivatalok a saját szakállukra dolgozzák ki. A hivatalos minták központilag nincsenek terjesztve, a munkatársak pedig nem kapnak tájékoztatást arra vonatkozólag, hogy ezeket hol találják meg, és ezeket hogyan tudják kezelni. „Aki írásban magyarul szeretne intézkedni, az leginkább csak problémát csinál magának, mert sokkal tovább tart az ügyintézés, és elképzelhető, hogy egyáltalán nem jár sikerrel” – tette hozzá Tokár.

A hivataloknál a labda

Pedig a törvény értelmében azokon a településeken, ahol a kisebbségek aránya meghaladja a húsz százalékot, a közigazgatási szervek a születési, a házassági, a halotti anyakönyvi kivonatot, az engedélyeket, a jogosítványokat, az igazolásokat, a nyilatkozatokat és a rendelkezéseket kérésre kötelesek kétnyelvűen kiadni. Ha erre vannak is megfelelő formanyomtatványok, azokat a hivatalok rendszerint csak szlovákul töltik ki. A Kerekasztal keretén belül működő Jogsegélyszolgálat ezért honlapján (www.jogsegely.sk) egy olyan panaszmintát tett nemrég elérhetővé, amelyet bárki egyszerűen kitölthet és elküldhet ennek orvoslására.

„A megoldás elsősorban a hivatalokon múlik. Az lenne a legjobb, ha az állami dokumentációnak elkészülnének a magyar nyelvű variánsai, és a hivatalnokok tudnák is, hogy honnan tudják azokat letölteni. Ennek elvileg egy olyan minimális időt igénylő folyamatnak kéne lennie, mint amikor valaki bemegy a hivatalba, és kér egy szlovák nyelvű nyomtatványt” – mutatott rá Tokár.

A magyar nyelvű írásos hivatali ügyintézés tehát még korántsem működik zökkenőmentesen, szóban azonban még mindig próbálkozhatunk. Bár a magyarlakta településeken a hivatalok dolgozóinak nem kötelező beszélniük magyarul, de a hivatalnak biztosítania kell a magyar nyelv használatának feltételeit. Ha egyetlen munkatárs sem tud magyarul segítséget nyújtani az ügyfélnek, az intézménynek a saját költségére tolmácsot kell biztosítania.

„Magyarul is beszélünk”

Kíváncsiak voltunk, mi a helyzet a magyar nyelvű ügyintézéssel a komáromi hivatalokban. Körbejártuk őket, hogy megtudjuk, egyszerű ügyfélként kapunk-e magyar nyelvű útbaigazítást például az információs pultnál, illetve azt is megnéztük, mely hivatalokban találhatóak magyar nyelvű feliratok is az információs táblán és egyéb felületeken.

Tapasztalataink szerint a feliratok nagy része a legtöbb hivatalban csak államnyelven szerepel, bár a hivatalok nevei a törvényt figyelembe véve többnyire magyarul is fel vannak tüntetve – kivétel a rendőrség és a bíróság. A Munka-, Szociális és Családügyi Hivatalban az osztályok neveit és ajtószámukat jelző régebbi tábla kétnyelvű, de arra most új jelzéseket és felosztásokat tartalmazó lapokat ragasztottak ki, amelyeken csupán szlovákul szerepel, hogy egyes települések szerint mely hivatalnokokhoz tartoznak az ügyfelek. A földszinti iktató előtt magyarul kértünk tájékoztatást, s bár a minket útbaigazító hölgy csupán törte a magyart, de készségesen elkísért a hivatalvezető irodájába. Kérdésünkre, hogy van-e lehetőség a hivatalban kétnyelvű ügyintézésre, nem kaptunk választ, a hivatal sajtókapcsolatokért felelős munkatársához irányítottak minket. A pozsonyi központi iroda illetékese azonban megkeresésünkre nem válaszolt.

A komáromi Szociális Biztosítóban az ügyfélfogadási idő és a feliratok is csupán államnyelven vannak feltüntetve, ám az információs pultnál magyarul fogadtak minket, s mint megtudtuk, az ügyfélfogadó ablakoknál ülő munkatársak többsége is beszél magyarul. Az Adóhivatalban a feliratok szintén egynyelvűek. Látogatásunk idején az adóbevallások leadási határideje miatt hosszú sorok kígyóztak az iktató előtt, ahol magyar nyelven is kommunikáltak az ügyfelekkel. A városi hivatalban készséges munkatársak fogadtak minket. A feliratok itt kétnyelvűek, a bejárati ajtón is kétnyelvű matrica díszeleg. A hivatal formanyomtatványainak többsége kétnyelvűen is elérhető és a magyar nyelvű információnyújtással sincs gond náluk.

A rendőrségen szintén beszéltek magyarul az információs pultnál, bár ennél tovább nem jutottunk. Szerettük volna megtudni, tudnak-e magyar nyelvű tájékoztatást adni, ha egy bejelentő vagy érdeklődő telefonon keresztül keresi fel őket? Ám ebben az esetben is azt a tanácsot kaptuk, keressük fel a rendőrség sajtómunkatársát, helyben ugyanis nem adhatnak ki információt erről. A szóvivő válasza egyértelmű volt: Szlovákia területén a szlovák nyelv a hivatali nyelv, büntetőeljárás esetén hivatalos tolmácsot kell hívni. A feliratok, mint a többi hivatalban, itt is csak szlovákul voltak feltüntetve. A Komáromi Járásbíróság épületében sem találkoztunk kétnyelvű feliratokkal, az információs pultnál azonban magyarul kaptunk útbaigazítást. A törvény szerint az eljárások során mindenkinek joga van használni az anyanyelvét, a tolmácsolás költségeit minden esetben az állam állja. Benyújthatóak továbbá magyar nyelven írt beadványok is, ahogy büntetőeljárásban is beszélhetünk magyarul, ha kijelentjük, nem tudunk megfelelő szinten az állam nyelvén.

„Egyszerűen nincs meghonosodva a szlovákiai magyar gyakorlatban, hogy magyarul is lehet intézni az ügyeket. Általános elégedetlenségi mozgalmat elvárni az emberektől naivitás lenne, hiszen azért mennek a hivatalokba, hogy a lehető legrövidebb időn belül intézzék el az ügyeiket. A hivatalnokoknak kéne segíteniük, de ők sokszor vagy nem akarnak, vagy nem tudnak” – összegezte Tokár Géza.

Sztankó Annamária

Civil segítség a kétnyelvűsítésben

A Pro Civis polgári társulás korábban mintegy 120 kétnyelvű hivatali űrlapot és formanyomtatványt készített el, és ezt CD-n juttatták el 511 önkormányzat részére, ezzel is segítve az anyanyelven való ügyintézést. Ezek megtalálhatóak a társulás honlapján (www.onkormanyzas.sk).

A kétnyelvűség mellett áll ki különböző figyelemfelkeltő akcióival a Kétnyelvű Dél-Szlovákia mozgalom is, az ismeretlen aktivisták matricáztak, kétnyelvű közlekedési táblát állítottak, beszéltek a szlovák vasút hangosbemondójába magyarul, de újítottak fel vonatmegállót, és Schobert Norbival is szembe kerültek már a magyar feliratok hiánya miatt. A múltban gyakran akciózott a Fontos vagy! mozgalom is – elsősorban Komáromban.