Június 10-én hosszú betegség után elhunyt a komáromi boksz egyik jellegzetes alakja, Kurdy “Szesze” György. Egy régi edző-kollégája mesélt nekünk életéről:
„Fájdalmasan érintett Szesze elvesztése, gyermekkorától kezdve ismertem. Emlékszem, ligát bokszoltunk Jády Karcsi kezei alatt, de nem csak ebben a sportágban alkotott kiemelkedőt. Bitang jó volt asztaliteniszben is, átlagon felüli rakcióidejének köszönhetően. Még széken ülve is elvert mindenkit. Emlékszem, akkoriban légsúlyba kerestek egy jó ökölvívót, Karcsi bácsi pedig felismerte Szeszében a tehetséget. Szerencsére rá tudta őt beszélni, és pár hét alapozás után meg is nyerte első meccsét. Ettől persze megjött az önbizalma is, és komolyabban kezdett foglalkozni a sporttal. Könnyű súlya ellenére bivalyerős ütése volt, és persze nagyon jól is mozgott. Bár balkezes volt, mindkét karját jól használta. Sokáig ebből élt. Ugyan sosem lett országos bajnok, de többször is csehszlovák aranyérmeseket vert meg. Ellenfelei gyakran fogtak padlót.
Miután falra akasztotta a kesztyűit, edzősködni kezdett. Főleg gyermekekkel foglalkozott, de viszonya Jády Karcsival megromlott, ezért saját csapatot alapított (ČSPD). Ebben a szakmában is otthonosan mozgott. Amellett, hogy szerette a gyerekeket, értett is a nyelvükön. Főleg, mint sportpszichológus remekelt, hiszen védenceinek a motivációval sosem volt gondjuk. Ebből kifolyólag jöttek is az eredmények. Komáromban szerintem mindenki ismeri Doktorík “Doki” Józsit, vagy esetleg Ferenczi “Pulyka” Józsefet. Mindketten Szesze tanítványai voltak, de említhetném Várhegyi Vladimírt, Rafael Tibort, vagy akár Kányai Attilát is. Pulyka például nyolcszoros országos bajnok volt, Rafel Tibi meg az Európa-bajnokságról is érmet hozott haza, de szinte mindannyian szép eredményeket értek el az akkori szocialista államok közötti versenyeken (a „druzsbán“).
Amíg az egészsége engedte, átadta tudását a fiatalabb generáció számára. Rajkó Renével például az olimpiai selejtezőkig is eljutott. Nyugodtan kijelenthetem, halála nagy veszteség a komáromi boksz számára. Az egész életét a sportágnak szentelte, családja, gyermekei nem voltak. Csak ennek élt.”
(KGD)