Járásunk ezerszáz fős falujában pár évvel ezelőtt arra gondoltak, mennyire csalódottak lennének a gyerekek, ha nem érne időben el hozzájuk a várva-várt Mikulás. Hogy a legkisebbek arcán biztosan ott ragyogjon a mosoly, szemükben ott csillogjon az öröm, közös összefogással készítettek egy óriási Mikulást, amit úgy megszerettek a gyerkőcök, hogy azóta nélküle elképzelhetetlen Megyercsen az ünnepvárás. Idén, mert minden évben új készül, egy négy és fél méteres, mesébe illő óriás Mikulás puttonyába dobhatták be rajzaikat a gyerekek. A szebbnél-szebb remekműveket, aztán a községháza dolgozói továbbították az „igazi” Mikulásnak, aki december 5-én meg is érkezett a falu főterére.

A színpad előtti téren több százan várták a nagyszakállú érkezését, akit ezúttal egy földre szállt angyal és két manósegédje kísért. A piros sapkás vendéget először a helyi alapiskola kisdiákjai köszöntötték ünnepi versekkel, majd a téren lévő több mint száz gyerek üdvözölte.

De mivel nem eszik olyan forrón a kását, előbb kiértékelték a használt elem, villanyégő és kupakgyűjtő versenyt, mely hagyományosan minden évben január elején indul. Ebben a naptári évben negyvennégy tanuló csatlakozott a kezdeményezéshez. Ők Molnár Zoltán polgármestertől illetve Fűri Évától, a községi hivatal dolgozójától vehették át a szorgalmukért járó ajándékcsomagot.

Amikor végre aztán Mikulás „bácsi” lépett a színpad közepére, olyan örömujjongásban törtek ki a gyerekek, hogy hangjuk elnyomta a mikrofonokból szóló karácsonyi dalokat is. Mivel a messziről jött, megfáradt Mikulás a lámpák és a bujkáló csillagok fényében már nem tudta volna elolvasni annak a 101 gyerkőcnek a nevét, aki rajzot küldött neki, Fűri Évát hívta segítségül.

A Mikulás azonban, hiszen ő már jól ismeri a gyermekek világát, gondolt azokra is, akik nem mertek neki rajzolni, vagy akik éppen arra kényszerültek, hogy mézes teát igyanak szobájuk melegében, és nekik is hozott ajándékot, így mind a 160 csomag – mert a manók ennyit készítettek – bontogathatta saját ajándékát.

A kellemes, ünnepi hangulathoz a helyi nyugdíjas klub tagjai finom süteményekkel, a község pedig meleg teával és forralt borral járult hozzá.

Az este közeledtével elbúcsúzott a gyerekektől a Mikulás is. Vacsoraidőre kiürült a tér, elhalkult a zene. Csak az óriási, négy és fél méteres Mikulás maradt ott, mosolyogva, hogy találkozhatott az „igazi” nagyszakállúval.

JN.