Nagyszabású ünnepséggel emlékeztek meg a magyar nyelvű oktatás újraindításának hetvenedik évfordulójáról június 18-án a Perbetei Magyar Tannyelvű Alapiskolában.
Az iskola pedagógusai és diákjai rengeteget fáradoztak azon, hogy minél sokoldalúbban be tudják mutatni az intézmény múltját és jelenét. A Pándy Lajos Könyvtárban kialakított kiállítás végigkalauzolta a látogatókat az elmúlt hét évtized legjelentősebb eseményein, belelapozhattak a kezdetektől példásan vezetett krónikába, és régi fekete-fehér fotográfiákon kereshették szüleiket, ismerőseiket kisdiákként. Az aulában a Varga Tibor vezette fényképészszakkör lenyűgöző fotói hirdették a tanulók tehetségét, a szemléltető paneleken pedig az iskola jelenébe kaptak bepillantást a látogatók. 70 éves a perbetei magyar iskola címmel összeállítottak egy kiadványt is, melyben az elmúlt évek sikerei mellett pedagógusok és volt diákok visszaemlékezései is szerepelnek.
Szabó Edit igazgató, aki 11. éve áll az intézmény élén, ünnepi beszédében kiemelte: „a legszilárdabb tudás az anyanyelven elsajátított tudás. Ezért volt nagy jelentőségű, a magyar oktatás újraindítása a második világháború után, 1949-ben. A Komáromi Tanfelügyelőség 1949. március 28-tól adott engedélyt a helyi Nemzeti Iskola keretein belül két magyar osztály nyitására. Tanerő híján azonban csak szeptemberben nyíltak meg ezek az osztályok, az egyik osztály tanítója Szénássy Zoltán lett.” Később ő volt az 1951/52-es tanévben már nyolcosztályosra bővült Magyar Tanítási Nyelvű Nemzeti Iskola első igazgatója.
Szabó Edit megemlékezett az iskola azon pedagógusairól is, akik már nem lehetnek köztük, s a jelenlévők egyperces néma csenddel adóztak emléküknek. Elmondta, hogy az iskola mostani tanítói karának nagy része e falak közt töltötte diákéveit, és később, már diplomás pedagógusként visszatért egykori alma materébe, hogy tovább vigye a lámpást, amit gyerekként, és pályakezdőként tanítóiktól kaptak. Ezt a folytonosságot szimbolizálja az aulában elhelyezett pad is. „2016-ban iskolánk udvarán ki kellett vágnunk két nagy diófát, melyet elődeink ültettek, és tanulók generációja játszott alatta a szünetekben. A fa Gerendás Norbert szentpéteri fafaragó kezei közt csodás paddá alakult át. Dí-széül olyan mintát választottunk, ami a régi perbetei kiskapukat díszíti: a szív – a gyökér, az éltető erő, és a virág, a lomb – a belőle sarjadó élet” – mutatta be a nem mindennapi padot.
„A magyar oktatás fennmaradásában nagy szerepük van a pedagógusoknak, akik akkor is vitték tovább a magyarság zászlaját, ha az tiltva, vagy korlátozva volt” – emelte ki beszédében Zsitva Norbert polgármester. Az elmúlt évtizedek során több generáció kapott olyan biztos alapokat és magas szintű tudást, melyre építve megállták helyüket az életben. A polgármester emlékplakettet adományozott az iskola volt és jelenlegi pedagógusainak, Szabó Edit pedig oklevéllel köszönte meg sokéves tanítói tevékenységüket. Köztük a nyugalmazott pedagógusoknak: Brath Tibornak (volt igazgató), Szlávikné Szabó Gizellának (volt igazgatóhelyettes), Benda Ilonának, Czabány Máriának, Goda Ilonának, Varga Irénnek, Jakab Erzsébetnek, Kecskés Máriának, Dikácz Erzsébetnek, Százvai Istvánnak, Százvai Annának, Csík Zoltánnak, Egyházi Ottónak és Nagy Mariannának. Fekete Irén, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének országos elnöke szintén emléklappal köszönte meg a nyugdíjas pedagógusok több évtizedes elhivatott munkájukat.
Az ünnepség keretében Mészáros Dávid plébános felszentelte, Erdélyi Zoltán lelkipásztor megáldotta az iskola udvarán elhelyezett jubileumi kopjafát, melyre Gerendás Norbert fafaragó a régi perbetei kiskapuk oszlopát díszítő tulipános mintasort véste fel.
A Pándy Lajos Művelődési Házban megtartott ünnepi gálaműsorban bemutatkoztak az iskola művészeti csoportjai, a Napraforgó Néptáncegyüttes, a Tavirózsák társastánc-csoport, az énekkar. A Tündérvirágok színjátszócsoport pedig A Pál utcai fiúk musical feldolgozásának rövidített változatával kápráztatta el a jelenlévőket.
(janković)