A korszak változik, a sorozat marad Komárom épített örökségének érdekes történeteivel. Ezúttal a komáromi hajógyárat „faggattuk”, és mindjárt kettőt – az öreget és az örökébe lépő újat –, hiszen ezekről is érdemes többet tudni. Sok éven keresztül Komárom jelképe volt az új hajógyár, amelynek alapkövét 1947. április 23-án tették le, 1950-ben önálló nemzeti vállalattá alakult, és Steiner Gábor kommunista politikus nevét vette fel.
Ám addig sok víz lefolyt a Dunán, kezdjük a történetet Komárom első hajógyárával, a lakosság által öreg hajógyárként emlegetett ipari létesítménnyel, amelynek idén 121 éves nyomai a mai Pokol szálloda melletti pénzváltóval szemben, az út túloldalán, az Erzsébet szigeten találhatóak, a Duna partján.
Hatvan évre, bér nélkül
1895. évi megalakulása után két hajójavító telepet vásárolt a Magyar Folyami és Tengerhajózási Részvénytársaság (MFTR) – Budapesten és Győrben. A Magyar Gőzhajózási Társaság győri hajóépítő és javító telepét azután három év múlva, 1898-ban Komáromba, a téli kikötő területére helyezték át.
Komárom városa 60 éves időtartamra díjmentesen az MFTR rendelkezésére bocsátotta az Erzsébet sziget nagy részét. 1898-ban több épületet felépítettek: a gépműhelyt, a kárpit- és asztalosműhelyt, az ácsműhelyt, a kovácsműhelyt, az öntödét és a kazánházat. A Győrből áthozott műszaki felszerelések mellett éj szerszámokkal és berendezésekkel az MFTR Komáromban végezte a jelentősebb és igényesebb javításokat, de új hajó is épült itt, a Petőfi lapátkerekes személyhajó, azután több száz tonnás uszályok, állóhajók, sárdereglyék, kikötőpontonok és kikötőhidak.
A Škoda Művek bérelte
Az öreg hajógyáron is átsüvöltött a történelem. 1914-ben fejlesztéseket hajtottak végre, még háromtonnás forgódarut is felszereltek. 1915-ben egy műhelyhajót építettek itt, amely azután a hadi szolgálatos hajók javítását és karbantartását végezte az Al-Dunán. 1918-ban megkezdték személyhajók testének építését, de a Szent László hajót már a részvénytársaság közben felépült újpesti műhelyében fejezték be, ahová a következő évben a komáromi szakmunkások jelentős része elszerződött. A komáromi öreg hajógyár a csehszlovák állam tulajdonába került. Ekkor a Škoda Művek bérelte, folytatódott a hajóépítés, majd 1938-ban megint a Magyar Folyami és Tengerjáró Részvénytársaságé lett a gyár. Két év múlva nagyszabású építkezésbe kezdtek a területén, a régi épületeket lebontották, öt egymáshoz kapcsolódó csarnokot építettek. Az Erzsébet-sziget csúcsán pedig hatalmas ács- és asztalosműhely létesült. A sziget Nagy-Duna felőli oldalán új sólyapályát építettek a javítandó uszályok kihúzására és vízre bocsátására. 1941-re mindent átépítettek. 1944-ig két új al-dunai vontatóhajót gyártottak, a Komáromot és az Egert.
Felnyitható híd és Gustáv Husák
A mai hajógyár az Erzsébet-szigettel átellenben fekszik a Duna-partján, részben a Nádor-vonal első erődjének területén – építése miatt az erődöt el kellett bontani. Három év alatt építették fel. Egy ideig a két hajógyár még párhuzamosan működött. Az új hajógyár Steiner Gábor hajógyár néven önálló nemzeti vállalat lett, Csehszlovákia legnagyobb hajógyára, a régió legnagyobb munkaadója volt a legszebb időszakában – a kilencvenes évek elején – 4800 munkással.
Gustáv Husák a hajógyárba érkezik
Komáromban kevés család van, amelynek ne lenne valamilyen emléke a gyárról. Talán ezért tett közzé felhívást tavaly a komáromi levéltár, amelyben arra kérik a lakosságot, juttassanak el hozzájuk olyan dokumentumokat, iratokat, képeslapokat, folyóiratokat, zászlócskákat, egyéb tárgyakat, amelyeken szerepel a hajógyár logója – például a hajógyárban készült állványokat, hamutartókat, karácsonyfatartókat.
A 2000-es évek elején készült felvétel
A gyár fénykorában folyami és tengerjáró hajókat is gyártottak a hatalmas szerelőcsarnokokban. 1958 júniusában lebontották a várost az Erzsébet-szigettel és a magyarországi átkelőhellyel összekötő kis-hidat, hiszen szabad utat kellett biztosítani a nagyméretű hajóknak a Dunára. Félóránként komp közlekedett. Tíz év múlva, 1968 augusztusában adták át Csehszlovákia első felnyitható hídját. Az 1954-es és az 1965-ös árvíz jelentős pusztítást végzett a gyárépületekben. A hetvenes években Gustáv Husák akkori államfő is meglátogatta a komáromi hajógyárat. Pionírokat vezényeltek a gyárhoz vezető út mellé, hogy integessenek a vendégnek. Három évtized múltán, már Szlovák hajógyár néven 2000-ben került csődközelbe, de a szlovák állam megmentette.
2014 januárjában itt újították fel az A38-as budapesti bulihajót
Késtek a pénzek, jött a vég
2012-ben azután a hajógyár teljes bezárása napirendre került. Február 20-án bejelentették, hogy bezár a vállalat. Az internetes enciklopédia szerint az utolsó hajó a 2012 májusában elkészült, Amisi típusú Marten volt. Késtek a nagyrészt orosz és német megrendelők szerződésben rögzített pénzei a legyártott hajók után, csúsztak a hajók átvételei, nőttek a gondok. Tömeges elbocsátások kezdődtek. Előbb 1200, majd 380, azután 120, végül 80 munkás maradhatott. 2012 augusztusától a Stroje a mechanizmy (mai nevén Shipbuilding and Machinery – SAM) cég az új tulajdonosa, amely vállalat a kilencvenes évek közepén vált ki a hajógyárból. Ők az Euram nevű nemzetközi befektetési bankot váltották a tulajdonosi székben. Itt tart most Dél-Szlovákia valamikor egyik legfontosabb ipari létesítménye. Komárom egykori jelképe.
Bárány János
fotók: Pinke László gyűjteményéből + Delta