Komárom épített örökségét bemutató sorozatunkban ezúttal városi legendák nyomába eredtünk Gráfel Lajos műemlékvédővel, helytörténésszel, a Pro Castello Comaromiensi nonprofit szervezet nemrég leköszönt igazgatójával. Kiderítettük, tényleg fügét mutat-e az ellenségeknek az erőd Madonna-bástyájának fokán a komáromi Kőszűz. Utánajártunk, milyen kincseket rejt a föld az Öregvár területén. Megoldottuk a rejtélyt: van-e alagút a Duna alatt? És a Klapka tér alatt? Történetek, amelyeket eddig másképp tudtunk.
Sem csellel, sem erővel
Ezt hirdeti a kiterjedt erődrendszer központi erődjének a város felé néző Madonna-bástyája fokán, öt méterrel a valamikori vizesárok fölött álló komáromi Kőszűz. NEC ARTE, NEC MARTE, így szól a kőbe vésett mondat latinul. Közben valóban fügét mutatott az ellenségnek a kőszobor? Először ezt kérdeztük Gráfel Lajos műemlékvédőtől. „Ezt fiatalkoromban magam is így hallottam. Azt, hogy mikor készült pontosan a szobor, nem tudni, stílusából ítélve a barokk idején. Nem fügét mutat, hanem győzelmi koszorút tart a magasba” – tudatta a szakember, és Háry Gyula képzőművész rajzát mutatta, amelyen szépen látszik a Kőszűz kezében a koszorú. „Az eredeti komáromi Kőszűz megtekinthető a Duna Menti Múzeumban, a Madonna-bástyán egy másolat látható” – tette hozzá Gráfel Lajos.
Mácza Mihály történész Komáromi anziksz – Várostörténeti barangolások című kötetének idén megjelent második, javított kiadásában azt olvashatjuk, hogy a komáromi Kőszüzet 1989 és 1991 között (Gráfel Lajos szerint 1991 és 1993 között a szerk. megj.) felújították, azaz a több mint három évszázados eredeti szobor, valamint a fennmaradt régi rajzok és fényképek alapján Vladimír Višváder pozsonyi szobrászművész-restaurátor elkészítette pontos mását és azt helyezték el a bástya bércén.
A komáromi erőd I. Lipót uralkodása alatti bővítése, vagyis az Újvár építése idején ismeretlen szerző által alkotott eredeti szobrot a Duna Menti Múzeumban szintén restaurálták, de nem pótolták az egykor a koszorút tartó jobb kezét, és a szobor bal keze is hiányzik, amellyel a csípő fölött a ruháját fogta.
A komáromi Kőszűz jobb karja gyakran elkopott, és leesett róla az érckoszorú, ezért távolról úgy nézett ki, mintha fityiszt mutatna. Mácza Mihály idézi írásában Baróti Szabó Dávid 1763-as „A komáromi földindulásról” című munkáját, amelyben olyan sor is olvasható, hogy „folyvást mútatna fügét a’ durva töröknek”, tehát a koszorú már a XVIII. század második felében hiányzott a szobor kezéből. A múlt században az idő vasfoga miatt rendszeresen leesett az érckoszorú, de mindannyiszor pótolták.
Kincs ami nincs?
A második városi legenda, amelyet megemlítettünk Gráfel Lajosnak, az volt, hogy kincseket rejthet a föld az Öregvár alatt. „Ferdinánd császár olasz építészeket hivatott a XVI. század derekán, hogy kiépítsék az erődöt. Előtte az Öregvár területén volt egy középkori emeletes reneszánsz palota. Birtokomban vannak Huffnágel és Ledentu metszetei, amelyeken szépen kivehető a középkori vár. A korabeli építészek munkához láttak, és körülépítették bástyákkal az Öregvár területén akkor található szakrális és világi épületeket” – mesélte riportalanyunk. Az építkezés miatt a város nyugatabbra húzódott, és ez így történt az erőd Lipót császár idejében való kibővítésekor is.
„Kétezer-kilencben, amikor régészeti kutatásokat végeztünk az erődben, nem a középkori vár kincseire bukkantunk. A tizenkilencedik század elején, amikor átépítették az Öregvárat, és egy még hatalmasabb erődrendszert alakítottak ki, ››legyalulták az Öregvár közepét‹‹, két-három méterrel lejjebb vitték a keleti részén a szintet, és így eltűntek a középkori épületek nyomai. A talaj alatt harminc centiméterrel kőkorszakból származó leletek kerültek elő! Az eneolit korból származó értékes cserépdarabok, tárgyak részletei, használati eszközök megtalálása azért kivételes jelentőségű régészeti felfedezés, mert bizonyítja, hogy Komárom már öt-hatezer évvel ezelőtt is lakott település volt” – nyilatkozta a műemlékvédő, megemlítve, maradhattak középkori kincsek a föld mélyén, hiszen nem az erőd egész területén végeztek kutatásokat, csupán bizonyos helyeken szondáztak. Vajon felfedi-e majd valamikor titkait a hajdani komáromi középkori palota?
Alagút a Duna alatt?
Egy újabb városi legenda szerint alagút van a Duna alatt, amelyen keresztül Dél-Komáromba is átjuthatunk. „Amikor a műemlékvédelemhez kerültem, azt mondták, az erődből alagút vezet a Szent András templomba, amely azóta bazilika lett. Lementem a templom kriptájába, áttanulmányoztam, és nem találtam alagút nyomát. Az, hogy alagút van a két Komárom között a Duna alatt, olyan városi legenda volt, amiben eleinte magam is hittem, sőt, kutatásokat is végeztem a témában. Annak idején sikerült az akkori kultuszminisztérium segítségével elintézni, hogy eredeti térképekhez és korabeli tervrajzokhoz jussunk, Bécsből. Ezeken nyoma sem volt alagútnak. Nemrég a Budapesti Hadtörténeti Intézetből is érkeztek eredeti dokumentumok, amelyek bizonyítják, hogy nincs alagút a Duna alatt. Meg sem tudták volna oldani az akkori technikával” – sorolta Gráfel Lajos, akit műemlékesként egyszer a Bős-Nagymaros vízlépcső építkezésének Duna parti védelmi szakaszához hívtak, mondván, alagútra bukkantak. „Kiderült, hogy az Öregvár IV., Duna-bástyájának kazamatái voltak, amelyeket a kikötő építése során lebontottak.”
Riportalanyunk szerint a legenda születésére az adhatott okot, hogy Komáromban már nagyon korán kiépítették a csatornarendszert, az Újvárban már 1810-ben volt ilyen, sőt korábban is. „A csatornarendszer magas, boltíves folyosóin kényelmesen lehetett gyalogolni. Az emberek bizonyára ezt keverték össze a Duna alatti alagúttal” – vélekedett a szakember, majd hozzátette, legenda az is, hogy a Klapka tér alatt vannak földalatti folyosók. „Alaposan ismerem a Zichy-palota alatti egykori pincék és alagutak elhelyezkedését. Azok nem a Klapka tér alá vezetnek. A városháza pincéiben járva vettem észre, hogy összeköttetésben állnak a Zichy palota pincéivel. Akik annak idején lementek a Klapka tér alatti alagútba, nem tudtak tájékozódni, és a Zichy palota udvarán álló zenepavilon alatt jártak, nem a Klapka tér alatt. Sok pénzbe kerülne kitisztítani és biztonságossá tenni azokat a pincéket, hogy leengedjék oda a szélesebb nyilvánosságot” – nyilatkozta végül Gráfel Lajos.
Bárány János