Nyolc évvel ezelőtt egy felnőtt negyedik ligás bajnoki mérkőzésen szaladt ki az akkor még 16 esztendős szőke fiú a KFC focipályájára, a szurkolók pedig remek teljesítményének köszönhetően azonnal a szívükbe zárták. A gyors és meglehetősen harcias támadóban sokan az új Németh Szilárdot látták, hiszen szépen termelte a gólokat. Nem sokkal később azonban viharos körülmények közt távozott a komáromi klubtól, most viszont visszatért a Duna-partra. Mészáros Ádámmal beszélgettünk.

• Mesélnél nekünk a visszatérésed körülményeiről?

– A menedzseremmel próbáltunk megfelelő csapatot találni, szerettem volna külföldön, de leginkább Magyarországon focizni. Végül mindez nem alakult úgy, ahogy szerettem volna. Csak nagyon messziről érkeztek ajánlatok, de én főiskolára járok és nem szerettem volna ennyit ingázni. Szüllő Béla, a KFC alelnöke régi barátom, s már egy ideje azon dolgozik, hogy visszatérjek Komáromba. Újfent felvettük a kapcsolatot és néhány beszélgetést követően sikerült megegyeznünk.

• Nyilván azért a KFC körüli történéseket a távolból is követted. Hogy érezted magad akkor, amikor világossá vált, hogy Komárom feljut a második ligába?

– Annak ellenére is nagyon jó érzéssel töltött el, hogy nem voltam itthon. Örültem, mert végre fejlődést láttam, hiszen pontosan ez volt az egyik oka annak, hogy annak idején elhagytam a csapatot. Akkoriban ugye a negyedik osztályban kínlódtunk, Nagymegyer pedig komoly erőfeszítéseket tett a feljutásért, az élbolyban tartózkodott, s mivel minden követ megmozgattak azért, hogy ott focizzak, elfogadtam az ajánlatukat. Végül kiderült, jól tettem, mert abban az évben bajnokok lettünk.

• Sok komáromi szimpatizánsnak keserű a szájíze a múltbéli távozásoddal kapcsolatban.

– Őszintén megmondom, nem akarok a múlttal foglalkozni. Ezt én már lezártam magamban. Elismerem, gyermekként az ember elkövet néhány meggondolatlanságot, de most azért vagyok itt, hogy a csapatot hozzásegítsem a bennmaradáshoz, és hogy a góljaimmal megörvendeztessem a közönséget. Ami volt, megtörtént, most már csak a jövővel foglalkozom.

• Még mindig csak 24 éves vagy, nyilván legbelül azért vannak nagyobb terveid…

– A rövid távú nyilván az, amit már el is mondtam. Szeretném, ha Komárom a következő szezonban is a második ligában játszana, ezért meg is teszek mindent. A hosszú távról nem nagyon tudok nyilatkozni, hiszen a foci kiszámíthatatlan, de szeretném majd egyszer kipróbálni magam az első ligában is.

• Hogy fogadtak a társaid?

– Szinte csak ismeretlen arcokat láttam az öltözőben, de már az első edzés végére mindenkivel jó kapcsolatot alakítottam ki.

• Mire lehet elég a jelenlegi keret?

– A sorsolásunk nem a legjobb, de a keret ütőképes, éppen ezért biztos vagyok abban, hogy bennmaradunk. Ugyanakkor szerintem három-négy tapasztaltabb játékosra mindenképpen szükségünk van. Ha találunk ilyeneket, akkor biztosan nem lesz semmi probléma.

• Mi a véleményed Olejník edzőről?

– 18 évesen már eltöltöttem két hónapot Dunaszerdahelyen, és Radványi Miklós mellett ő volt a másodedző, tehát személye nem ismeretlen számomra. Megköveteli a fegyelmet, a gyakorlásokon is elvárja tőlünk a kemény játékot. Inkább a modern labdarúgást képviseli, ami számomra nagyon szimpatikus. Az edzések nem csak az erőnlétre vannak kihegyezve, hanem sok minden labdával történik. Véleményem szerint egy igazi profi érkezett Komáromba, aki ugyanezt a hozzáállást várja el a játékosoktól is.

• A körülményeket tekintve mi változott azóta, amióta elmentél?

– Sajnos semmi, ugyanakkor hallottam, hogy a magyarországi támogatásoknak köszönhetően javul majd a helyzet, de én ezzel nem foglalkozom, én focista vagyok. Amiről szó van, az a vezetőség dolga, az enyém pedig az, hogy jó teljesítményt nyújtsak a pályán, és hogy gólokat lőjjek.

• Térjünk át a magánéletre. Barátnő? Szabaidő?

– Van. Főként vele és a kutyámmal töltöm a szabadidőmet. Amikor csak lehetőségünk nyílik, kirándulunk. Az aktív pihenést annyira nem, inkább kikapcsolódni szeretek, hiszen az edzéseken eleget mozgok. Tévét nem nagyon nézek, a számítógépes játékokat sem nagyon kedvelem, inkább zenét hallgatok. Igazából amennyit csak lehet, a friss levegőn tartózkodom.

• Étkezés?

– Kerülöm a zsíros ételeket, nem iszom szénsavas üdítőket, de különösebben speciális étrendet nem tartok. A Cleóba járok enni, ott nagyon jól főznek. A kedvenc ételem egyébként a lasagne és a hortobágyi palacsinta, valamint minden nap megiszom legalább egy kávét is.

• Kedvenc film, zenei előadó?

– Inkább a sorozatokat nézem, egyértelműen az Agymenőket szeretem a legjobban. Ha már zene, akkor az Imagine Dragons.

• Jelenleg még a szüleidnél laksz. Ők hogy viszonyulnak ahhoz, hogy a fiuk sportoló?

– Édesapám nagy focirajongó, amikor csak az ideje engedi, ott van a meccseimen. Édasanyám inkább a lelki támaszom, de nagyon aggódik értem, élőben még sosem nézett meg. Gondolom nem szeretné látni, ha egy-egy keményebb védő odalép. Dehát ez a foci része, az ilyesmit olykor nem lehet elkerülni.

(KGD)