A legtöbb komáromit elszomorítja, hogy a szemünk láttára válik az enyészet martalékává a volt Poliklinika épülete. Komárom egyik impozáns épülete, mely a Klapka téren, a városháza szomszédságában fekszik, sokáig gazdátlannak tűnt. A legnagyobb gondot most is az jelenti, hogy az illetékeseknek fogalmuk sincs, mit kezdjenek vele.

A volt Poliklinika épületének helyén a 19. században két ház állt, amiket később lebontottak. A ma is álló épületet 1884-ben emelte Ney Béla budapesti építész tervei szerint az Első Komáromi Takarékpénztár, s bérházként működött. A második világháború után a bérház állami tulajdonba került, majd a Járási Népegészségügyi Intézet kapta meg, amely rendelőintézetként használta, ekkortól kezdték Poliklinikának nevezni. 2003-ban átkerült a Nyitra Megyei Önkormányzat tulajdonába, amely évekig nem használta semmire, s állaga egyre csak romlott.

Az egyre lehangolóbb állapotot látva már az előző városvezetés is próbálkozott az épület átvételével, azonban az akkori igyekezetek nem jártak sikerrel. Az önkormányzat az épületért és a telekért cserébe városi telkeket ajánlott, elsősorban olyan ingatlanok alatt, amelyek megyei tulajdonban vannak. A megye végül az új városvezetés idején változtatott a hozzáállásán, 2011 szeptemberében a megyei, majd októberben a városi testület is jóváhagyta a cserét, aminek köszönhetően a Poliklinika a városhoz került. A becsült érték alapján 797 ezer eurót ért a patinás épület, amiért a város ugyanilyen értékben adott át telkeket.

Eddig senkinek nem kellett

Az épület átvétele a városi képviselő-testület teljes támogatottsága mellett zajlott, azonban senkinek nem volt konkrét elképzelése arról, mire használhatná Komárom. Az egyértelmű volt, hogy a város saját erőből képtelen az épület felújítására, maradt az értékesítés (esetleges bérbeadás) vagy a külső pályázati források bevonása. 2013-ban aztán megszületett a szándék az értékesítésre, először júniusban, majd októberben hirdették meg eladásra. A kiírás nemcsak a helyi lapokban, de országos (különleges épületekre specializálódó) ingatlanközvetítő weboldalon is megjelent szlovák és angol nyelven. A két próbálkozás azonban sikertelen volt, még csak érdeklődő sem akadt.

A városi hivatal alkalmazottai is úgy látják, hogy a 797 ezres kikiáltási ár – ami az értékbecslés alapján született – túl magas, és irreális alap az eladáshoz. Jelenleg a két sikertelen nekifutás után egy újabb ár megállapításán dolgoznak, azonban erősen kétséges, hogy az összeg csökkentése kelendővé teszi-e a portékát. Az épület állaga jelentősen romlott, amit már a külső rész is jól mutat, de a belső térben még inkább halmozódtak a gondok. Problémát jelentenek az előnytelen építészeti adottságok, a belső terek elosztása, vagy a parkolóhelyek hiánya, amit egy befektető rögtön szemügyre vesz. Az épület a belvárosi zónában található, azonban nincs műemléknek minősítve, ami annyit jelent, hogy a külső burkolatot az eredeti állapotába kell visszaállítani, de a belső tér már szabadabban építhető át. Az épület a szemünk láttára megy tönkre, de egyelőre nem látható a fény az alagút végén.

Anton Marek polgármester két éve úgy nyilatkozott, egy gyógyászati központ kaphatna helyet az épületben, amely akár a termálfürdővel együtt működhetne. Elképzelései azonban kósza ötlet szintjén maradtak, semmilyen további konkrét lépés nem látott napvilágot.

A Poliklinika sorsáról megkérdeztük az illetékeseket és más szakembereket is. Ifj. Bende István, a városfejlesztési bizottság elnökhelyettese kérdésünkre elmondta, mivel versenytárgyalások zajlottak az épülettel kapcsolatosan, a bizottságuk nem foglalkozott annak jövőjével. Szerinte nagy összeget kell az épületre költeni, így a mostani áron nem lehet eladni. Úgy véli, meg lehetne próbálni egy hosszú távú bérbeadást is jelképes összegért, hogy az épület városi vagyon maradjon, de az állaga is megmaradjon.

Az egyik legnagyobb ingatlanközvetítő iroda, az Altagric vezetője szerint nagyon nehéz kérdés, mit lehetne a Poliklinikával kezdeni. Józsa Lajos azt kérdezi, miért hagyták, hogy ilyen állapotba kerüljön? Úgy látja, hogy a belső tér kialakítása nem felel meg a mai kornak, így nehéz volna gazdaságosan üzemeltetni. Megjegyzi, a vevő általában előre gondolkodik, hogy miért vesz egy ingatlant, nem utólag találgat, hogy mire lenne jó. Az épület megvétele érzelmi alapon zajlott, nem a racionalitást követve – teszi hozzá. A szakember szerint irreális lenne lakásokat kialakítani az épületben, de irodaháznak sem volna jó. „Ráadásul, Komárom tele van üres irodákkal”- jegyzi meg. Józsa Lajos szerint valamilyen EU-s pályázat bevonásával lehetne tenni valamit. „Hirtelen egy vállalkozói inkubátorház jut eszembe, ami támogatásból létesülne. Egy ilyen hely kedvező feltételekkel befogadhatná a kezdő vállalkozásokat. Azzal talán itt tudnánk tartani, vagy haza tudnánk hozni néhány tehetséges fiatalt” – fejti ki az Altagric vezetője.

Luxushotel lehet az egyik megoldás

Kuchár Miloš ingatlanfejlesztésekkel is foglalkozik, nevéhez kötődik a Soho Tower lakópark építése, neki sikerült már egy régi épületet újjá varázsolni, az évekig elkeserítő kinézetű orosz ház ma Komárom egyik legmodernebb lakóháza. Kuchár szerint az épületet a rangjához méltóan kellene kezelni, mivel hasonló a környező városokban nincsen. Ő egy nívós hotel kialakítását látná lehetőségnek, amelynek alagsorába gyógyvízre épülő wellness kerülhetne. A nagy átrium a felső kategóriás hotelek része, amit ki lehetne használni. Meglátása szerint nem még egy átlagos, hanem egy különleges szállodát kéne létrehozni, amely ugyan nem a tömegszolgáltatásról szólna, de húzná magával a többi vállalkozást. „Azt jól láthatjuk, hogy a szomszédos Nagymegyeren és Párkányban mennyi családnak biztosít munkát a turizmus, most már az év egyre nagyobb részében. Valószínűleg nem velük kell versenyezni, hanem valami egyedit kínálni. Az épület erre alkalmas, és ehhez kell igazítani a szolgáltatásokat és az egyéb, pl. gasztronómiai érdekességeket is“ – véli Kuchár Miloš. Úgy látja, a környéken fel lehetne szabadítani parkolóhelyeket is. Pénzügyi oldalon azt látná lehetséges megoldásnak, hogy az épülethez egy részletes projekt készülne, és azzal szólítanák meg a nagy szállodaláncokat. „A nagy láncoknak van pénze a fejlesztésre, be tudják vállalni a felfutási időszak költségeit, és egy komoly rendszerben szervezik a marketinget és a foglalást“ – teszi hozzá. Ő is felveti, hogy az épület eladási árát át kéne gondolni, talán egy szigorú szerződéssel, minimális összegért tovább kéne adni egy fejlesztőnek, és a későbbiekben lenne ebből bevétele a városnak.

A kivitelezés 4 millió felé kúszhat

A Decart cég ugyancsak több ingatlan építésén van túl, a Jazzy Garden új építésű, a Duna1 viszont ugyancsak egy meglévő épület alapjaira épült. Varga Ferenc, a cég vezetője szerint az épület piaci alapon nem értékesíthető. „Nem hinném, hogy 1 eurós árért is akadna jelentkező, mivel olyan nagy összeget kell az épületre rákölteni. Nekem ingyen sem kellene” – mondja Varga Ferenc. A belső terek rossz elosztásán túl megemlíti a parkolás problémáját, ami miatt egy szálloda esetén mélygarázs építése volna szükséges. Megjegyzi a nagy kihasználatlan tereket, a tető rossz állapotát, és hogy teljesen át kéne építeni a hűtési-fűtési és világítási rendszert, cserélni az összes nyílászárót, de a liftek költsége sem alacsony. „Erre egyetlen vállalkozó sem jelentkezik, ha valaki mégis, az csak ámokfutó lehet.” Befektetői csoportok érkezését kizártnak tartja, mivel azok vagy a presztízs (általában nagyvárosokban), vagy a profit miatt fektetnek be, ebben az esetben pedig egyik sem adott. Lakások kialakítását sem tarja megvalósíthatónak, ilyen helyre még Budapesten sem épülnek lakások.

Varga Ferenc az egyetlen kiutat a pályázati támogatásokkal kivitelezett felújításban látja, ahol lehet befektető az önkormányzat vagy például az egyetem. A Decart tulajdonosa az átépítés költségeit szerényebb keretek között durván 2-3 millió euróra becsüli, de egy igényesebb kivitelezésben ez 4 millió fölé kúszhat. Szerinte a legszerencsésebb esetben is – egy gyorsan befutó sikeres pályázattal – az átépítésre az átfutási időt figyelembe véve leghamarabb 2-3 év múlva kerülhet sor. Mivel azonban az önkormányzat nem tesz semmi érdemlegeset ebben az ügyben, így valószínűleg még később valósul meg bármi, ezért addig is elkerülhetetlen volna az állagmegőrzés biztosítása a város részéről. Szükséges lenne legalább a beázást megszüntetni és a legveszélyesebb problémákat eltávolítani, ami akár 100 ezres költséggel is járhat. Ellenkező esetben az épület menthetetlen állapotba kerülhet.
Hogy mi lesz a Poliklinika sorsa, egyelőre kérdéses és a szakemberek sem igazán bizakodóak.

Megoldást jelenthetne egy határozott elképzeléseket felvázoló önkormányzat, amely komoly pénzeket képes megpályázni és lehívni. Ebben a tekintetben viszont Komárom az utóbbi években igencsak rosszul teljesít.

Keszegh Béla