Amikor 1916-ban Franciaországban megalakult az első női labdarúgó klub számos országban tiltó rendelkezésekkel próbálták megakadályozni a női foci elterjedését. Eltelt néhány év, amikor is elsőként Dániában szabadalmaztatták a női játékot, ezt követően több nyugat-európai országban – főleg Németországban és Spanyolországban –  újabb női labdarúgó klubok jöttek létre. 1970-ben Olaszország már megrendezte az első nem hivatalos világbajnokságot. A sportág – a televíziós közvetítéseknek is köszönhetően – olyan népszerű lett, hogy az UEFA 1984-ben kiírta az első hivatalos Európa-bajnokságot, 1991-ben pedig a FIFA égisze alatt sor került a világbajnokság első döntőire. A fejlődés ütemét jól jelzi, hogy 2001-ben a női labdarúgók részére is kiírták a Bajnokok Tornáját.  A női foci népszerűsége folyamatosan nő és az elfogadottsága is ezzel arányosan javul. Talán ennek is köszönhető, hogy a sportág régiónkat is „megfertőzte“, ugyanis a 2000-es évek elején kezdte bontogatni szárnyait a tanyi női labdarúgócsapat. Ők voltak az első fecskék. Mondhatni a női foci régiós úttörői. Ekkor még Nagykeszi, Kolozsnéma és Lakszakállas lányai és asszonyai is kacérkodtak a gondolattal, hogy megpróbálkoznak a bőrrel. Ebből a triumvirátusból már csak a Nagykeszi maradt hírmondónak.

Úgy néz ki, hogy itt  egyre komolyabban foglalkoznak azzal, hogy egy ütőképes csapatot verbuváljanak. Aztán megemlíthetnénk Marcelháza női csapatát is, hisz ők egyre hangosabban, és erősebben kopogtatnak a női labdarúgás ajtaján, és a jövőben nem elképzelhetetlen, hogy ezzel a csapattal esetleg még magasabb szinten is találkozhatunk. Sajnos a Komáromi járásban nincsen bajnokság. S azt hisszük ezzel mindent megmondtunk. A szakemberek azt szajkózzák, úgymond nincs elég csapat. Ez részben igaz is, de csak részben. Talán megérne egy eszmefuttatást, hogy lehetne beindítani egy járási bajnokságot. Erre egy nagyon közeli példa is akad – a Dunaszerdahelyi járás. Ott ugyanis már évek óta magas színvonalon játsszák a focit, nem úgy mint nálunk.  Erre egy eklatáns példa: az augusztus végi nemzetközi női focitorna, melyet Alistálon rendeztek hat csapat részvételével, s közöttük régiónk csapatait is felfedezhettük. Az egyik egy vegyes csapat tanyi és nagymegyeri játékosokkal, a másik pedig a marcelházi gárda.  Amint az várható volt, a tornát a jó hírnévvel, kellő tapasztalattal rendelkező alistáliak nyerték, a magyarországi Győrszentiván és a kisudvarnoki csapat előtt. Jóleső érzéssel nyugtáztuk, hogy a marcelházai együttes a negyedik helyen ért célba. Mindjárt őket követte a Tany/Nagymegyer csapata. A torna legjobb kapusát a marcelházi Kónya Adrianna személyében látták, a legjobb játékos Verbó Zsanett (Alistál), a legjobb góllövő pedig a győrszentiváni Horváth Fanni lett. Ezek a tornák is jelzik, hogy érdemes lenne egy kurta női kispályás bajnokságot beiktatni a közeljövőben, vagy a meglevő csapatoknak benevezni a dunaszerdahelyi bajnokságba, mert a szomszédoknál ez már jó ideje működik, igaz az új idényben itt is porszem került a szerkezetbe, mert a 2014/2015-ös szezonban a női csapatok számára a csekély jelentkezési létszám miatt  most szünetel a bajnokság, azonban a lányok, hölgyek továbbra is azon dolgoznak, hogy az alakulatok együtt maradjanak. Miután kiderült, hogy az aktuális idényben nem szerveznek kispályás női bajnokságot az alistáliak jóvoltából felkeresték a női együttesek vezetőit, hogy valamilyen formában játsszanak mérkőzéseket, hogy a csapatok ne szűnjenek meg. Az őszt megpróbálják úgy beosztani, hogy minden hétvégén legyenek mérkőzések. Az alistáli torna ennek egyik állomása volt. A csapatok edzői szerint szükség van a női labdarúgásra, és bíznak abban, hogy a jövő év folyamán ismét bajnokságban küzdhetnek meg egymás ellen a futballklubok. Erre talán nem ártana más, szárnyaikat bontogató Komáromi járásbeli női focicsapatoknak is odafigyelni. Itt a lehetőség, hogy kipróbálják élesben is a focitehetségüket, ugyanis szerintünk semmi akadálya nem lenne, hogy ők is résztvevői legyenek ezen tornáknak. Persze egyet azonban ne feledjünk, a dunaszerdahelyi régióban pénzt, energiát nem sajnálva próbálják hőfokon tartani a női labdarúgást, annak ellenére, hogy itt is akadnak problémák, ami talán nem mondható el szűkebb régiónkról. El kellene gondolkodni azon, vajon nálunk miért ilyen mostoha sportág a női labdarúgás?

-pint-