Március 6-án egy estére ismét megnyílt a teltházas RÉV-ben a Komáromi Szalon, melynek vendége ezúttal a budapesti Feledy Botond jogász, politológus, külpolitikai elemző, a brüsszeli Jesuit European Social Centreben a Leadership Titkárság vezetője, a European Leadership Programme igazgatója volt.
Komárom legsikeresebb, civil kezdeményezésű beszélgetőest sorozata, melyet Gazdag József író-újságíró és Sánta Szilárd irodalomtörténész, kritikus indított útjára 2017-ben, 60 teltházas rendezvény megtartása után szűnt meg. Most viszont egy online is követhető „különkiadással” tért vissza, melynek témája az orosz-ukrán háború volt.
A háború időzítése
A Krím-félsziget 2014-ben történt elfoglalása után Oroszország miért pont most indított további támadást Ukrajna ellen? – hangzott Gazdag József első kérdése. A külpolitikai szakértő válaszában kifejtette: Putyin, látva, hogy huszonkét éve szinte bármit (Szíria, Grúzia, Csecsenföld) büntetlenül megtehetnek, valószínűleg úgy gondolta, hogy egy Covid által meggyengített Európa, és a Joe Biden által vezetett USA nem fog komoly válaszlépéseket tenni. A tervük egyébként is egy 72 órás villámháború volt, amit az ukrajnai civil lakosság közhangulatának alapos feltérképezésére alapoztak. Úgy képzelték, hogy az orosz „békefenntartó hadműveletet”, ahogy ők nevezik, majd örömmel fogadja a nép. Volodimir Zelenszkij helyére kineveznek egy oroszbarát elnököt, mellé állítanak egy bábkormányt, és újabb győzelmet tudhatnak magukénak. Az oroszellenes hangadókat pedig, akik a halállistáikon szerepelnek, fizikailag likvidálják majd. Az ukrán nép mentalitásával és ellenállásával azonban nem számoltak. Azzal pedig végképp nem, hogy háború esetén – mert „a békefenntartást nyugodtan törölni lehet a szótárból ezzel a konfliktussal kapcsolatban, ugyanis, ha egy független állam területére egy idegen állam katonasága belép, az egyértelműen háború” –, az EU és a NATO tagállamok azonnal összezárnak, és nem csak elítélik, de szankcionálják is az orosz lépéseket.
Döcögő offenzíva – ki nyer a végén?
Feledy Botond szerint az oroszok nem dolgoztak ki haditervet arra az esetre, ha a harci konfliktusok elhúzódnának, mivel biztosak voltak a villámháború sikerében. Külföldi titkosszolgálatok jelentései arról számolnak be, hogy még az orosz FSZB-nél (a KGB utódszervezete – Szövetségi Biztonsági Szolgálat) is csupán a felsőbb vezetők tudtak a készülő katonai akcióról. A bevetésben résztvevő katonák egy része pedig azzal a tudattal indult útnak, hogy egy fehéroroszországi hadgyakorlatra viszik őket. A váratlanul erős ukrán ellenállás azonban megtörte az orosz támadás lendületét és az egyébként sem túl fényes harci morált, problémákat okozott a hadi- és üzemanyag-utánpótlásukban, így fordulhatott elő, hogy a Kijev felé tartó 64 km hosszú katonai konvoj megtorpant. Arra gondolni, hogy esetleg Putyin kihátrál a helyzetből, hiba lenne. Az oroszok a történelem során mindig is expanzív katonai politikát folytattak. Kialakulhat egy évekig tartó háborús konfliktus, melynek során az oroszok teljesen el fogják pusztítani Ukrajnát. Békét azonban egy esetleges orosz győzelem sem jelentene, ugyanis az oroszok nem tudnák hosszútávon fenntartani a 600 ezer négyzetkilométer kiterjedésű ország megszállását. Az alkotmányos rend pusztán papíron létezne, az ukránokra ugyanis a történelem korábbi szakaszaiban is jellemző volt az erős partizán-ellenállás.
Atomfenyegetés
Arra a kérdésre, hogy mekkora egy atomháború valószínűségének az esélye, illetve az orosz nulkeáris fegyverek bevetése esetén véget érne-e a jelenlegi civilizációnk, Feledy Botond azt válaszolta, hogy egy esetleges atomháború kimenetelét nehéz lenne megjósolni. Még 2014-ben az USA-ban különböző stratégiák szerint lefuttatták egy szimulátoron, de az esetleges végkifejlet egyik „forgatókönyv” szerint sem volt túl biztató. A jelenlegi helyzetben rendkívül törékeny az egyensúly, de a szakértő szerint, ha Putyin mégis kiadja az utasítást, és az oroszok megnyomják a piros gombot, akkor nagyon valószínű, hogy első körben csak erőt demonstrálnának, és a Csendes-óceán közepét céloznák meg. Ettől függetlenül az amerikai oldalon biztosan nem hagynák válaszlépés nélkül. A kérdés csupán az, hogy a világ azon országai, amelyek még nukleáris fegyverekkel rendelkeznek (Egyesült Királyság, Franciaország, Izrael, Észak-Korea, Kína, India, Pakisztán), csatlakoznának-e a háborúhoz? Több mint valószínű, hogy igen. Egy ilyen „armageddon” kirobbantására azonban csekély az esély még úgy is, hogy Putyin elrendelte az orosz nukleáris elrettentő erők készültségbe helyezését. Ellenben a „kis hatású” stratégiai, más néven taktikai atomfegyverek bevetésére, a pszichológiai hadviselés részeként, lehet számítani.
Pszichológiai hadviselés
Feledy szerint eddig az orosz hadműveletek egyik célja a helyi infrastruktúra megsemmisítése volt, hogy ezáltal megbénítsák az ukrán hadsereget. Céljuk elérése érdekében azonban nem riadnak vissza semmitől. Amerre mennek, pusztítanak. Kegyetlenül, kíméletlenül. Még a vákuumbombák (amik tiltólistán vannak, mivel kegyetlen halált okoznak) bevetésétől sem riadtak vissza. Polgári és humanitárius létesítményeket (kórházakat, iskolákat, óvodákat, lakóházakat) bombáznak és támadnak rakétákkal. Mindezekkel súlyosan megsértették a nemzetközi jogokat. A szakértő úgy látja, az ukrajnai események kimerítik az emberiségellenes bűncselekmény fogalmát és ezért Putyinnak és az orosz hadvezetés magas rangú vezetőinek Hágában, a Nemzetközi Büntetőbíróságon kellene felelniük. De nem fognak, mert Oroszország nem ismeri el a Nemzetközi Büntetőbíróságot, és ki sem adnák őket. Feledy Botond kifejtette, a civil pontok és a lakosság támadásával próbálják megtörni az ellenálló ukrán katonák és önkéntesek lelki erejét, harci kedvét, egyfajta pszichológiai hadviselésként. Ettől azt remélik, hogy megadják magukat vagy elfogadják az oroszok békefeltételeit (Ukrajna demilitarizációja, semlegessége, Krím átadása, a donyecki és a luhanszki szakadár államok függetlenségének elismerése).
Mi lennénk az ütközőzóna?
Ha Ukrajna elfogadná Putyin békefeltételeit, és a továbbiakban semleges (báb)államként működnének, akkor Szlovákia, Magyarország és Lengyelország válna ütközőzónává – mutatott rá a külpolitikai elemző. Putyin ugyan már korábban kijelentette, hogy számára igazán csak az lenne elfogadható, ha visszaállítanák a NATO 1997 előtti pozícióit, mielőtt a Cseh Köztársaság, Magyarország, Lengyelország, Bulgária, Litvánia, Lettország, Észtország, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Albánia, Horvátország, Montenegró és Észak-Macedónia csatlakozott volna. Az orosz hatalom az EU-ra és a NATO-ra egyaránt ellenségként tekint, és Putyin beszédében figyelmeztette is a szövetség tagállamait, hogy bármelyik is nyújt katonai segítséget Ukrajnának, azt úgy fogja tekinteni, hogy a NATO belépett a háborúba. Komoly aggodalomra ad okot, hogy az Ukrajnának szánt fegyverszállítmányok átadása egy, a lengyel-ukrán határ mentén lévő repülőtéren zajlik. Elég egy eltévedt, határon átívelő rakéta és Lengyelország már bele is sodródott a háborúba, bármennyire is próbálják elkerülni. Mivel azonban a volt keleti tömb államai nem bírnak komoly geopolitikai súllyal, erősen kérdéses, hogy megvédené-e őket a NATO és milyen mértékben.
A háború szóért börtön jár
Miközben a világsajtót naponta bejárják a háborús hírek és álhírek, Oroszországban a lakosság nagy részének fogalma sincs arról, hogy katonáik Ukrajnában – ahol a lakosság 18 százaléka orosz nemzetiségű –, mekkora pusztítást végeznek. Az állami televízióban csak a putyini propagandagépezet által előírt híreket láthatják. Míg korábban volt, ha kis számban is, független média, mostanra ezeknek a működését teljes mértékben ellehetetlenítették. Leczkési Zoltán, a beszélgetőest másik vendége a prágai egyetem doktoranduszaként júliusig folytatta volna tanulmányait Szentpétervárott, de március első hetében hazatért. Személyesen számolt be róla, hogy azokat, akik az internetnek köszönhetően (azóta elérhetetlenné tették a közösségi platformokat is) tájékozódtak az ukrajnai helyzetről és tiltakozásuk kifejezéseként kimennek tüntetni a háború ellen, a rendőrség korra és nemre való tekintet nélkül letartóztatja. A férfiak nagy részét pedig a frontra küldi. Aki pedig az orosz hatalom által csak békefenntartó misszióként emlegetett harcokra azt meri mondani, hogy az háború, 15 év letöltendő börtönnel néz szembe. Elmesélte az egyik évfolyamtársa történetét is, akinek barátja meghalt a háborúban, ezért részt vett az oroszországi tüntetésen. Ez a hallgató jogviszonyának azonnali megszüntetésével járt, sőt, az országot is el kellett hagynia. Az utóbbi időben egyre többen menekülnének el Putyin Oroszországából. Már ha tudnának, ugyanis szinte lehetetlen repülőjegyet venni külföldre – a nyugati járatokat törölték –, miközben például egy Dubajba, vagy Ankarán át Európába szóló jegyért is elkérnek 2000 dollárt.
Információk és álinformációk harca
Szó volt arról is, hogy az emberiség történelme során ez az első háború, ami nem csak szárazföldön, levegőben, de a kibertérben is zajlik. Különböző hackercsoportok próbálják feltörni a hadviselő felek információs oldalait (a legismertebb Anonymous csoport az ukránoknak segít – a szerk. megj.).
Gazdasági csődben az egész világ
A NATO tagállamok szinte azonnal komoly gazdasági szankciókat vetettek ki Oroszországgal szemben. A példátlan mértékű büntetőintézkedések hatását azonban nem csupán az orosz gazdaság, de Európáé is igencsak megsínyli. Miközben a gáz- és kőolajszállítás továbbra is folyamatos, tulajdonképpen Európa és Amerika, ha közvetett módon is, de finanszírozza a háborút. Nagy dilemma ugyanis az átállás kérdése, aminek az elindítása elképesztő anyagi befektetést igényelne. Egy olyan időszakban, amikor a járvány miatt egyébként is meggyengült országoknak még az ukrán menekültáradatra (eddig másfél millióan hagyták el hazájukat) is humanitárius megoldást kell találniuk. Ráadásul a háború különböző megítélése, a háborús események különböző interpretálása, komoly törést hozhat a V4 államok közt is.
Gazdag József utolsó kérdésére, hogy mit is várhatunk a jövőre nézve, Feledy Botond szkeptikusan mosolyogva csak annyit mondott: „A jövő hét még jó lesz.”
Janković Nóra
Tóth Attila felvétele