Októbert 14-ig látható a Limes Galériában Füzik Szilvia képzőművész-vizuális alkotó Sebezhetőre tervezve című kiállítása a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesülete szervezésében.

A tárlatra érkezők elsőként a templomhajó közepén egy két irányból misztikusan megvilágított földhalmot pillanthatnak meg, közepén egy létrával. Az első ránézésre minden eredetiséget nélkülöző térkompozíciónak azonban itt, ebben a térben rendkívül erős, többszörös értelmezést tartalmazó üzenete van. Mondhatni ez a kód, aminek a segítségével megfejthetjük és megérthetjük a tárlat címét, és a kiállított képek mondanivalóját, melyek drámaiságát Mellár Dávid költő, irodalomkritikus kifejezetten erre a tárlatra írt versei erősítenek.

„Négy nagyméretű munkáján a horizontális-vertikáliserővonalak adják festményei dinamikáját – fejtette ki a kiállítás kurátora, Balla Rita design- és művészetmenedzser. – A pozitív és negatív felületek, a statikus és dinamikus ecsetvonások egymásnak feszülve szembesítik a nézőt ezzel a formáktól mentes világgal. Az üresnek tűnő légies terek a helyenként légies ecsetkezeléstől és a vászonból kitüremkedő festékrétegtől válnak mégis kifejezővé. A művész felesleges részletekkel nem terheli a néző figyelmét. Ezt a sajátos-különös világot tiszta vizuális nyelvezettel alakította ki.”

Egy történetektől, formáktól mentes világ tárul elénk Fűzik Szilvia absztrakt expresszionista stílusú alkotásain. Képeinek mondanivalója és kifejezőereje mégis olyannyira erős, hogy szinte magukhoz láncolják a nézőt. „Ennek a kiállításnak semmiképpen nem célja szomorúan szemlélni a veszteségeket, a sérülékenységet, a kiszolgáltatottságot. Pont ellenkezőleg. Egy olyan szemléletváltásra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez mind nem feltétlen rossz, hanem elválaszthatatlan része a létezésnek” – hangsúlyozta beszédében a média-kommunikáció szakot végzett fiatal alkotóművész.  

A tárlatmegnyitón fellépett a szingapúri Audrey Desmond táncművész-jógaoktató, akinek varázslatos táncában ugyanúgy ott volt a modern kori ember J.K. Stefanssoni „odüsszeája”, harca a természeti elemekkel, társadalommal és önmagával, „a mérhetetlen magányossággal, aminek élet a neve”, mint Fűzik Szilvia lenyűgöző alkotásaiban.

JN.