Élmény volt hallgatni, ahogy triójával próbáltak. Egy hegedűvonásából tudták a zenésztársai, melyik dalra gondol. Lajkó Félix hegedűművész és zeneszerző az idei Fonográf Fesztiválra érkezett, Brasnyó Antal brácsással és Csobán Gergő nagybőgőssel. A koncert előtt beszélgettünk a hegedűvirtuózzal.
Lajkó Félix hegedűvirtuózzal zenéről, felhőkről, a Deltáról és mesékről
• Nehéz lehet minden alkalommal megküzdenie Az ördög hegedűse és A Vajdaság Paganinije címekkel. Nem unja még, ha ezzel indít egy újságíró?
– Az utóbbi időben szokták ezzel kezdeni az újságírók, a múlt héten a HVG újságírója indított úgy, hogy mit szólok ehhez. Semmit. Sosem éreztem így. Nem is én találtam ki. Semmilyen „Paganiniséget” nem érzek magamban. Őstehetséget és semmi ilyesmit sem.
• Hanem, sokkal inkább?
– Azt, hogy az életem része ez a bizonyos zene.
• „Mindegy, milyen hangszeren, hegedűn, citerán, fütyülve, belebúgva a mikrofonba, Félix magán átszűrve, szabadon improvizálva elénk rakja a tiszta muzsikát a túlpartról”. Ezt a honlapjáról idéztem. Hol van az a túlpart?
– Ezt a szöveget sem én találtam ki. Az lehet ebben a túlpartos dologban, hogy látják ezt a bizonyos elszállást. Soha nem gondoltam olyasmire, hogy milyen értékeket fogok áthozni a túlpartról. Ilyesmi bennem nincs, de az van, hogy a zene végett bármit meg tudnék tenni. Eléggé érzékeny vagyok arra, hogy valami jól szól, vagy nem szól jól.
• Ma is ingázik Budapest és Palics (vajdasági kisváros) között?
– Főleg Budapest és Palics között, de ide, Komáromba is Palicsról jöttem.
• Budapesten olyankor szállodában lakik?
– Igen. Nincs bajom Budapesttel, csak nagyváros. Nem kedvelem a nagyvárosi életet.
• Olvastam valahol, hogy tanyája, lovai vannak Palicson.
– Valóban, azok Palicson vannak. Azt gondoltam valamikor, amíg nem jöttem el ezekről a bizonyos helyekről, ahonnan származom, hogy én majd valószínűleg egy nem megnősült, városi alak leszek, aki egy bizonyos fajta zenészéletet fog élni. Ebből semmi sem lett, mert szerintem ez nem jó. Úgyhogy más lett.
• Azt egy televízióban emlegette, hogy a zene mellett a felhőnézegetés a kedvenc időtöltése. Van még rá ideje?
– Hogyne. Azt gondolhatják rólam, hogy rettentően sokat utazom, pedig nincs így. Most van a legsűrűbb menetrendem, ami azt jelenti, hogy minden szombaton játszom.
• Nézi a felhőket, a felhőkből kirajzolódó érdekes alakzatokat?
– Weöres Sándor nyomán nyilatkoztam ezt. Belemosom magam a felhőkbe.
• Három éve mutatta be Mező című első citerás lemezét, amely akkor három hónapig vezette a World Music Chart Europe-t, és a legjobb zeneszerző lett azon az európai világzenei toplistán. Ez megnyitott bizonyos ajtókat?
– Attól függ, milyen szempontból. Magyarországon és a környéken nyilván ajtók nyíltak. Kelet-Európában nagyon fontos, hogy valamit elfogadjanak Nyugat-Európában, hogy valami felkerüljön valamiféle nyugat-európai slágerlistára, és akkor minden rendben lesz. Azóta nagyon jókat koncertezem Kelet-Európában, Nyugat-Európában pedig egyáltalán nem. Ez lehet, hogy jó is így.
• Kisebbségben élő zenész. Érzi ennek a súlyát?
– Persze, hogy érzem, de szeretem. Sosem tudnék Magyarországon lakni. Nem csalódtam, de mást gondoltam. Teljesen más elképzelésem volt Magyarországról, amikor odamentem, mint amikor eljöttem. Az igazsággal találkoztam. Abban a tekintetben biztosan negatív élmény volt, hogy visszaköltöztem, haza. Ráadásul úgy, hogy otthon még háború is volt. A háborúba költöztem a békéből, annyira nem tetszett valami. Ez most már így is marad.
• Amúgy jó éve van. Március 11-én Liszt-díjat kapott, májusban újabb két zenei elismerést. Most jöttem… című idei albuma a harmadik helyre került az előbb emlegetett World Music Chart Europe listán. „A Madárnak” című dal videoklipje pedig a második helyen végzett az International Songwriting Competition jelentős amerikai dalszerző versenyen. Kék ladikban ringanak a vízen Brasnyó Antal brácsással a klipben.
– A Hámori-tavon forgattuk, Miskolc mellett, egy perzsa fiú rendezte. Nincs arról szó, hogy Félix ezt meg ezt nyerte, és most világhírű lett. Továbbra is Magyarországon, Komáromban, Szabadkán meg ilyen helyeken játszom, és ezt nem rossz értelemben mondom. Sőt! Azt gondolom, ez így is kell, hogy legyen. Valamifajta példamutatás ez, hogy itt is szépen meg lehet élni a zenéből, ha az embernek van elég ötlete.
• Nehéz dolga volt Mundruczó Kornél filmrendezőnek, amikor felkérte a Delta című film egyik főszerepére?
– Nem ő bírt rá a filmezésre, hanem az akkori menedzserem és a feleségem. Jó nagy rakás pénzről volt szó, ezt sem szabad kifelejteni. Többet kaptam színészi előképzettség nélkül, mint bármelyik legnagyobb színész.
• A felesége szakmabeli?
– Nem. Kornél kijelentette, hogy engem akar a filmbe. Mondtam, hogy nem megyek. És akkora összeget ajánlott, amit már nem lehetett visszautasítani. Pedig tényleg nagyon távol áll tőlem a filmezés. A smink, az újraforgatás számomra teljesen más világ. Én csináltam a film zenéjét is. Ott vettük fel Sulinában, a Duna-deltában, egy templomban. Ez még az elején volt, amikor még volt energiám. Amatőrnek nem kívánnék filmfőszerepet a Duna-deltában.
• A Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségi díját kapta a Delta a 2008-as filmfesztiválon, Cannes-ban. Keresték újabb filmajánlatokkal?
– Cannes után még megkerestek néhányan párszor, de hála Istennek mindegyik ajánlat abbamaradt.
• Mennyire törődik az élet apró dolgaival?
– Főzőcskézni szoktam, iskolába viszem a gyereket. Bármit meg tudnék tanulni, de egyelőre a zenélést fizetik a legjobban. És természetesen nemcsak ez a lényege.
• Szereti a meséket?
– Imádom. Gyűjtöm a mesekönyveket. Még nem túl nagy a gyűjteményem. Nem a mennyiség, a minőség a fontos számomra. Van Vámbéry Ármin-kötetem, még a régi menedzseremtől kaptam, azzal kezdtem a gyűjtést. Anyám is gyűjtött afrikai, indiai, új-zélandi meséket. Fiatalkoromban sok magyar népmesét gyűjtöttem. Ezekben élek. A fejemben van a gyűjtemény. A napokban jelent meg a gyereklemezem. Neked címmel Bartos Erika gyerekverseit zenésítettem meg, Tintér Gabriella énekelte fel. Amikor szóba került, hogy lesz a gyereklemez, rögtön mondtam, szeretném, ha jótékonysági célt szolgálna. Az album eladásából származó pénzt a Vajdasági Tehetségsegítő Tanácsnak ajánlottuk fel, az ott élő kiemelkedő zenei tehetségű diákok támogatására.
• A valóságos emberekkel mi a helyzet?
– A valóságos ember a legmesésebb figura. A kívülállók most azt gondolhatják, biztosan menekülök az igazságtól, de nem így van. Mindenki egy mesébe helyezhető, és így lehet mindenkit szeretni. Legalábbis számomra.
Lajkó Félix Liszt Ferenc-díjas magyar világzenei hegedűművész és zeneszerző Topolyán, Jugoszláviában született 1974. de-cember 17-én. Virtuóz módon kezeli a hegedűt, emellett kiválóan játszik citerán is. Nős, lánya Lajkó Léda. A citerával 10 éves korában ismerkedett meg, míg a hegedűvel hatodik osztályos korában került közelebbi kapcsolatba. A szabadkai zenei középiskolát elhagyva, Budapestre utazott, ahol a Dresch Quartet tagja lett. Sok ismert zenésszel dolgozott együtt. Színházi és filmzenéket komponál, számos lemeze megjelent már. Két éve A vajdasági magyar zenei kultúra nagykövete címmel tüntették ki.
Bárány János, fotó: Hajdu András