A nyári szünidő általában a pihenésé, de sokan ilyenkor sem temetik a szekrény mélyébe a sportfelszerelést. Bak Norbert erőnléti edzővel beszélgettünk a profi és az amatőr sportolók nyári időszakáról, majd néhány jótanács is elhangzott azok számára, akik a legforróbb hónapokban sem a lazáskodást választják.

– A profi sportolók a szezon során megfeszített tempóban dolgoznak, de hogy néz ki a nyaruk? Inkább a pihenés a jellemző?

– Ez azért eléggé sportág specifikus, hiszen a csapatsportok zömében ősszel indul a bajnokság. Ebben az esetben már augusztus végén elkedődnek a sportágra jellemző, sok esetben például labdás edzések. Ezt egy 2-3 hetes felkészítési időszak előzi meg, amit a csapat közösen végez. Ez napi két alkalmat jelent, a hét hat napján. Nem akarok szakmailag mélyebben belemenni, de általában a vasárnapok szabadok, a szerdák pedig némileg lazábbak.

• A sportolók egyénileg nem készülnek?

– Úgy érzem, Kelet-Európában ez még mindig gyerekcipőben jár, de már látok bíztató jeleket e téren is. Amerikában például a hatalmas konkurenciaharc azt eredményezte, hogy a felkészítő táborok előtt a sportolók egyéni edzéseket is abszolválnak, általában erőnléti trénereket felfogadva. Ez pedig azt eredményezi, hogy az edzőtábor első néhány napja nem arról szól, hogy a hirtelen terheléstől teljesen kikészülnek, izomlázzal küszködnek és satöbbi, hanem az első perctől eredményes munkát tudnak végezni. Sokan nem is gondolnák, mekkora előnyt jelent ez.

• Te is foglalkozol valakivel?

– Például az Újpest hokistájával, Csányi Karcsival is dolgoztam már két szezont, mondhatni én is részt vettem abban, hogy megfelelően felkészüljön a klubnál kezdődő munkára.

• Mennyire ereszt le egy profi sportoló néhány hét szabadság után?

– Először is szögezzük le, hogy a koncentráció szempontjából elengedhetetlen a pihenés, hiszen ezek az emberek a hét majd mindegyik napján reggeltől estig edzenek. Ugyanakkor az igazi profik a nyaraláskor sem feledkeznek meg a sportról. Eljárnak kocogni, benéznek az edzőterembe, tehát azért alaphangon karbantartják magukat, és nyilván odafigyelnek a helyes táplálkozásra is, hiszen a szervezetük, a testük egyben a munkaeszközük is, abból élnek, tehát vigyáznak rá.

• Beszélgessünk egy kicsit az amatőrökről. Mire kell odafigyelniük nyáron, mit kell máshogy csinálniuk?

– A dolgot kétféleképpen tudom megközelíteni. Nekem konkrétan sokkal lazább a nyári időszakom, hiszen több az olyan kliensem, aki tavaszszal, gyakran újévi fogadalom hatására kezd tornázni, vagy éppen azért, mert nyáron jól akarja érezni magát a bőrében. Júliusban és augusztusban aztán utaznak, pihennek, ilyenkor több szabadidőm van nekem is.

• Ez úgy tűnik, mintha sokan csak hiúságból tornáznának…

– Abszolút, egy ilyen része is van a dolognak, dehát az ember már csak ilyen. Ma már a médiából és a közösségi oldalakról is ez ömlik. Azt sugallják, hogy csak az lehet boldog, aki szép, vagy aki fitt. Itt viszont bejön az a tényező is, amit már előbb is el akartam mondani, mégpedig a nyári táplálkozás. Ugye ezek a hónapok nem arról szólnak, hogy az ember már délután ötkor bekuckózik és a tévé előtt fekszik, eszik, hiszen ilyenkor több a gyümölcs, sok folyadékot fogyasztunk, és alapból kevésbé kívánjuk az ételt. Nem beszélve arról, hogy többet vagyunk a friss levegőn, ezáltal többet is mozgunk.

• A sportolás egyik legfontosabb része a megfelelő folyadékbevitel. Nyáron ez hatványozottan igaz. Mit igyon a sportoló? Tiszta vizet, vagy esetleg sportitalokat?

– Én nem vagyok a táplálék-kiegészítők híve. Azt gondolom, hogy megfelelő étkezés mellett a szervezet össze tudja szedni magának a szükséges ásványi és tápanyagokat, vitaminokat, melyekre szüksége van. Nyilván ha valaki keveset eszik, ezt lehet mesterségesen pótolni, de a szervezet a felesleget úgyis kidobja magából. Én a tiszta vízre szavazok, véleményem szerint minden embernek a testsúlyához mérve 20 kilogramonként kellene egy litert fogyasztania minden nap. Természetesen nem egyszerre, hanem 2-3 decis adagokra lebontva.

• A legegyszerűbb és a legolcsóbb sport a futás. Ha valaki mondjuk 2 órát szeretne futni, vagy gyors tempóban sétálni, mennyi vizet vigyen magával?

– Az amatőr sportolókra nem jellemző, hogy 1-2 órát futnak megállás nélkül, sokkal inkább 30-45 percet. Ennyi idő alatt pedig simán megvagyunk vízpótlás nélkül. Inkább azt mondanám, hogy a mozgás előtti 2-3 órás időszakban juttassuk el a vízháztartásunkat a megfelelő szintre. Mondjuk futás előtt egy órával negyedóránként igyunk meg 2,5 deci vizet.

• Hol fussunk, milyen terepen?

– Ez egy gyakran ismételt kérdés, de én nem vagyok annak a híve, hogy például betonon nem szabad futni, mert mondjuk tönkremegy a térdünk. Ha így lenne, akkor a maratoni futók mind betegek lennének. Nem az aszfalttal van a baj, hanem a nem megfelelő technikával, testtartással és a rossz cipővel. Előbbit gyakorlással, utóbbit pedig utánajárással lehet oldani, és akkor nem lesz semmi baj, akárhol fut az ember. Fontos azonban, hogy mindenki a lehetősége és az állapota szerint fusson. Aki túlsúlyos, évek óta nem mozgott, az ne kezdjen rögtön rekordokat döntögetni, hanem szépen, fokozatosan, hétről hétre növelje a terhelést, így elkerülvén a sérüléseket.

• Mikor jobb sportolni? Reggel, vagy este?

– Nem szeretem a kliséket, és erre a kérdésre sem lehet egyértelmű választ adni. Vannak olyan emberek, akik reggel felkelnek, és órák kellenek ahhoz, hogy magukhoz térjenek. Ők inkább délután, este sportolnak. Ugyanakkor vannak olyanok is, akik 5 perccel ébredés után már rójják a köröket. Mindenkinek saját magának kell éreznie, mi az ideális. Nyilván nyáron nem megyünk ki 40 fokba mozogni, de ez alap. Személy szerint én inkább reggel szeretek sportolni, este nagyobb a páratartalom, de mondjuk több a bogár is, ami azért kellemetlen tud lenni. Az a lényeg, hogy mindenki önmagához mérten tegye a dolgát, ne akarjon versenyezni senkivel. Ne hajszoljuk magunkat túl, mindig a tegnapi énünk legyen az, akit egy kicsit túl akarunk szárnyalni.

Kovács Gerzson Dávid