Reggel fél nyolcra menjünk, kérte, nyolckor már nyitni kell a fagylaltozót. Mosolyogva érkezett, van rutinja a koránkelésben. Asztalt, székeket tett a Klapka tér kövére, hellyel kínált. Így várta a kérdéseinket Muhamed Abazi.

Macedóniából érkezett a török család a Gosztivar melletti Vrapcsiste faluból. „A rokonaink már itt éltek Szlovákiában, ők is fagylaltkészítők. Sokat segítettek, hogy az országba jöjjünk. Apám az unokatestvéremmel városról városra autóztak. Megtetszett nekik Komárom, itt nyitottunk fagylaltozót” – avatott be. Ez a kilencedik szezonjuk. Először albérletben laktak, két éve vásároltak lakást. „Édesanyám napközben a háztartást vezeti és főz. Mi pedig apámmal felváltva hazamegyünk ebédre”.

Édesapja, Muzafer Abazi közben söpör, vizet önt a kőre, darazsat irt a szemétkosarakban, tesz-vesz. Napi rutin ez. 1978 óta foglalkozik fagylaltkészítéssel, akkor nyitotta első fagyizóját. Korábban tejüzemük volt Vrapcsistében. A környező települések gazdáitól vásárolták a tejet, feldolgozták, és vitték tovább. „Már tizenkét éves koromban jártam apámmal a tejüzembe. Amikor pedig tizenöt lettem, rám bízta a ötszáz literes pasztőröző ellenőrzését” – emlékezett.

Joghurtos, túrós, pisztáciás a kedvencei

Fagylaltjukat titkos családi recept alapján készítik. Az ehhez szükséges berendezéseket itt vásárolták. Hogy mennyi fagylalt készül, az időjárás függvénye. „Húsz-huszonötféle fagylaltot kínálunk naponta. Tojásmentes és mindig friss”. Maga is szereti a fagylaltot, a joghurtos, a túrós, a pisztáciás a kedvencei. És a mangós sorbet, amelybe több gyümölcs kerül. „Természetes mangóval készül” – jegyezte meg.

Muhamed Abazi szerint a jó fagylalthoz csakis a legkiválóbb összetevőket szabad használni. „Inkább kevesebb fagylaltot készítek, de az legyen nagyon jó minőségű” – vallja. Amúgy azt tapasztalta, hogy a legtöbben a joghurtos, a citromos, a csokis, a vaníliás és a puncsos fagylaltokat keresik, a klasszikus ízeket.

Megfigyeltük, fagylaltozójukban mindenkire mosolyognak. „A kiszolgálás ugyanolyan fontos, mint a jó fagylalt. Jómagam amúgy is mindig mosolygok, de az eladónőknek is mondtam, szüntelenül legyenek kedvesek, hogy a vásárlók boldogok és elégedettek legyenek” – fogalmazott a harminc éves török fiatalember, aki reggeltől estig dolgozik. „Minden nap kinyitunk, hétköznap, hétvégén, ünnepnapon, mindig. Ha esik, még akkor is, legfeljebb előbb bezárunk. Akárcsak azokon az estéken, amikor valahogy kiürül a belváros”.

A szlovák nyelvet megtanulta az évek során. Azt mondja, menet közben ráragadt. „Magyarul csak a fagylaltok nevét tudom, mellette egy-két mondatot. Megértem, mit szeretnének a vásárlók” – fogalmazott.

Évről évre több a vendégük

Amikor a szomszédban működő konkurenciát említettük, gyorsan válaszolt, a maguk dolgával törődnek, más is törődjön azzal. „A fiával köszönőviszonyban vagyunk” – zárta rövidre.

Késő ősszel három hónapra hazamennek Vrapcsistébe, a nyolcezer lakosú óriási faluba. A nagymama, a nővére várja őket. Azután kilenc hónapra megint visszajönnek.

„Jó a forgalom, évről évre több vendégünk van. Az idei év is kiválóan alakul. Szívesen támogattuk a gyermeknapi rendezvényt, illetve a Lehár sör-, gasztro- és zenefesztivált. Nagyon elégedettek vagyunk” – mondta Muhamed Abazi, és elnézést kért, mennie kellett. Nyitás előtt mindenkinek megvan a maga feladata a fagylaltozóban. Ő sem késhet. Nyolc órakor nyitni kell.

Bárány János