A nagysikerű Vízsodorta históriák második évadának utolsó négy epizódját Nagykeszi községben forgatták. Kósa Lőrinc és Zalka Lóránt oralhistory sorozata olyan értékeket rejt és tár fel a múltból, melyeket falubeli emberek mesélnek, majd játszanak el. Olyan emberek, akik talán még életükben nem álltak kamera és mikrofon előtt. Az alakításukból mégis csoda születik.

Nem kell messze mennünk ahhoz, hogy megismerjük múltunkat, szülőföldünk értékeit. Tudják ezt a Vízsodorta históriák stáb tagjai is, hiszen e helytörténeti kisjátékfilm is erre épül. Zalka Lóránt már a 90-es évek végén gyűjtötte e vidék történeti és néprajzi jellegzetességeit. Majd ugyanide tért vissza 2019-ben, arra gondolván, hogy az adatokat érdemes lenne megfilmesíteni. 2020 őszén jutottak el első ízben Nagykeszire. Olyan idős emberekkel ültek le beszélgetni, akik gyermekként érték meg a háborút és bőséges, hiteles adattal szolgáltak az akkori időszak boldog s nehéz pillanatairól egyaránt. Ezen riportok és beszélgetések szolgáltak a történet alapjául.

Élményekkel teli, kemény munka a forgatás

A Vízsodorta históriák képi világáért és hanganyagáért Kósa Lőrinc operatőr felel. „Amikor rögzítjük az adatközlők hangját, nemcsak többkamerás felvételt készítünk, hanem Lóránt külön hanganyagot is, melyből kiemeli az esszenciális részeket. A stúdióban aztán időkódok alapján összeállítjuk az anyagot – vezetett be a forgatás rejtelmeibe. – A sorozat szerkesztőjeként Lóránt tematizálja az egész anyagot. Ha ezzel készen vagyunk, az egyes részeket szétírjuk témák és a hozzájuk kapcsolható jelenetek szerint. Jómagam ezt a forgatásokhoz leegyszerűsítem, hogy könnyebb legyen vele dolgoznom és jelmagyarázatot illesztek hozzá. ”Ezzel a forgatókönyvvel érkeznek egy-egy községbe, ahol a helyi koordinátorral bejárják a falut és környékét, megkeresve a legjobb helyszíneket az egyes részekhez, miközben a községi hivatal segítségével embereket toboroznak a szerepléshez. „Innentől már csapatmunka az egész. Nagy segítséget jelent, hogy a közösségi oldalon is csináltunk egy csoportot, ahol jelezzük a forgatási napok dátumát, időpontját s a résztvevők megoszthatják kérdéseiket, kéréseiket” – teszi hozzá.

Forgatási napokon a stáb szinte reggeltől estig dolgozik. Sokszor izgalmas és váratlan dolgok történnek, melyek némileg megnehezítik a munka menetét. „Nehéz elképzelni, de bizony komoly hangzavart okoz, ha a távolban például valaki füvet nyír, vagy éppen akkor szólal meg a hangosbemondó. Előfordul, hogy egy jeleneten, ami a filmben csak néhány másodperc, akár egy órán át is dolgozunk, többször felvéve a szituációt” – árulja el.

Jó együttműködés, sok értékes helyszín

Nagykeszin már az első perctől kezdve nagyon kedves fogadtatásban volt részük, megkaptak minden segítséget a polgármestertől, a községi hivatal munkatársaitól és a falubeliektől is. „Igaz, kezdetben kissé bátortalanul jöttek az emberek, nem nagyon tudták, mire számíthatnak. A végére azonban egyre jobban várták a forgatási napokat. Igazi élmény volt a nagykesziekkel dolgozni“ – mondja Lőrinc.

Zalka Lóránt véleménye szerint bizony sok értékes történelmi helyet rejt a kis község. „Itt, a Csallóközben sok régi, nagyobb épületet neveznek kastélynak. Nagykeszin például a jelenlegi községháza épületét, amely régen a zsidó származású Goldsmidt családé volt, továbbá a Fehérváry kastélyt, amely ma a Kilátó melletti lakóépület vagy a Finánc kaszárnyát. Az 1700-as évekbeli református templom is megjelenik majd a filmben. Ami viszont igazi unikumnak számít, hogy 1856-ban I. Ferenc József császár személyesen jelent meg a kiskeszi zsilip átadásán. Nagyon fontos, hogy ez a legmélyebb pontja Csallóköznek, ide folytak a belvizek, ezért itt ármentesítették a területet. Tulajdonképpen lecsapolták Csallóközt ezek a szivattyúk“ – számol be a sorozat megálmodója. A régi szivattyúház ma már múzeumként szolgál. Három természetvédelmi terület is van itt – a Dér hídja, a Duna táj és a nádas, melyet szintén felvonultatnak a filmben. A régi térképeken Szántóérpusztaként emlegették azt a területet, ahol ma Okánikovo (Eklipuszta) településrész fekszik, amely szintén lencsevégre került.

A tyúktolvaj esete és más történetek

Az apró jelenetek közt akadnak olyanok is, melyek megérintik az embert, máskor meg nevetésbe fullad a forgatás. Különlegesség, hogy a nagykeszi részekben szerepel a legtöbb gyermek. Az egyik visszaemlékező mesélte azt a történetet, amikor 1946 hideg telén teherautóval vittek el kisgyermekeket, akik a platón sírtak. Gondolták ezt is eljátsszák a gyerkőcökkel. „Az eredmény felülmúlt mindent. A nyári 35 fokban beöltöztettük őket, s felszállítottuk a járműre. Mindeközben a tűzoltók tökéletesen megteremtették a téli hangulatot. Mikor mondtuk a gyerekeknek, hogy most elindul az autó és integessenek, a legtöbben valóban sírva fakadtak“ – idézi fel Lóránt. De volt olyan helyzet is, amikor játszottak, csúfolódtak vagy az iskolapadokban ültek. Vidámabb jelenet volt a tyúktolvaj esete, amikor szintén nagyot alakítottak a szereplők. Megható a hit ereje is. Hiszen a Pünkösdi búcsúra igyekvők című jelenetben katolikus és református vallásúak együtt szerepelnek, szemükben pedig ott ragyog a fény. Különleges volt számukra az a rész is, amelyikben egy idős bácsi arról beszélt, mit képes tenni a történelem és a háború egy 17 éves sihederrel. Zalka Lóránt pedig, miután megismerte a falut s annak történelmi múltját, 4 versszakos verset ír róla, mely dísze lesz a nagykeszi Vízsodorta históriáknak.

A forgatás drónfelvételek készítésével zárult. Mivel a szereplők mind-mind helybéliek voltak, még inkább sajátjuknak érezhetik a filmet. Jókedvvel, tettre készen álltak a kamera elé, és a gyakorlott stábbal együttműködve profi szintű felvételeket hoztak össze.

A film utómunkáin már dolgoznak, s készítői úgy tervezik, hogy Csicsó és Füss után még idén sor kerül a nagykeszi bemutatóra. Tervezik továbbá Baka, Szap, Gútor és Csallóközaranyos múltjának feltárását, Kis-Csallóköz – Vajka, Doborgaz és Bodak – bemutatását, mellyel az oralhistory sorozat harmadik évada kezdődik majd el.

Ferenczy Viki
(fotók: Tábor Kristóf)

Forgott a kamera a füssi Duna-parton