Martos. A Feszty Árpád Művelődési Parkot ma mindenki úgy ismeri, mint a népművészetek kis „földi paradicsomát”, ahol a békésen csordogáló Öreg-Nyitra folyóval szegélyezett kéthektáros területen őshonos kanadai nyárfák, ápolt pázsit, az Árpád kori magyarság korát idéző jurták, hangulatos faépületek várják mindazokat, akik többet szeretnének megtudni a magyar népzenéről, a magyar néptáncról, valamint a magyar történelemről. Mindarról, ami kultúránk és identitásunk alapjait adta évszázadokon át. Az út azonban, mire a Feszty park elnyerte festői szépségét, hosszú és rögös volt.

„Az egész 1994-ben kezdődött, amikor immár osztrák állampolgárként hazatelepedtem Venezuelából – mesélte Katona István a park megálmodója és tulajdonosa. – A Csemadok központi bizottsága akkoriban jelentette be, hogy megszüntetik a Zselízi Országos Népművészeti Fesztivált és a Gombaszögi Nyári Kulturális Ünnepet. Akkor még élt az összes kurátor, Ág Tibor népzenekutató, Nagy János szobrászművész, Gáspár Tibor tanár, Bajnok István pszichiáter, Bastrnák Ferenc sebész-főorvos, valamint Feszty István, és velük leültünk és megpróbáltunk valami alternatívát kitalálni. Úgy gondoltuk, nem kallódhat el a felvidéki magyarság népi kultúrája, ezzel együtt a népzenéje, néptánca.” Majd kifejtette: a felvidéki magyarságnak érdemleges komolyzenei öröksége nincs, míg az írók-költők, valamint a festők egy individuális külön világban élnek, nem alkotnak nagy közösségeket. Az egyetlen, ami országos szinten össze tudja fogni a magyarságot, az a népművészet: a viselettől a fafaragáson át a muzsikáig. Minden, de minden.

Illegális szeméttelepből park

„A Csemadok legfőbb küldetésének mindennek megőrzése és éltetése kellene, hogy legyen. Később az egyik barátom felvetette, hogy Martoson van egy ideális terület a hagyományőrzésre. Megmutatta. A gond csak az volt, hogy ez a terület 1948-as államosítástól 1996-ig a falu illegális központi szemétlerakataként szolgált – emlékezett vissza. – Miután megvásároltam, 87 teherautónyi szemetet hordattam el, amiben volt minden, az irdatlan mennyiségű fóliától kezdve az állati tetemekig. Ezt követően jöhetett az átjárhatatlan gaz kiirtása, valamint az Öreg Nyitra medrének a kikotrása. Az így nyert 700 teherautónyi földet a turulmadár formájú amfiteátrum kialakításához használtuk fel. Ezután jöhetett a telek közművesítése. Feszty Pista bácsi, akivel baráti viszonyban voltam, nagyon sok mindent mesélt arról, hogy ez a terület, amit a faluban Gőszegnek neveztek, korábban miként nézett ki, és miként zajlottak itt a majálisok. Így indult. Később, a család hozzájárulásával, amelynek nemesi neve Feszty von Martos volt, 1999 pünkösdjén, a névadó szobrának avatási ünnepségével egybekötve hivatalosan is felvehette Feszty park nevet. Mire elkészült, közel kilencmillió koronát invesztáltam bele.”

Digitalizálják az évek során készült videókat

A természetes szépségében pompázó park az ezredfordulóra a művészek kedvelt helyévé vált. Grendel Lajos, Tőzsér Árpád, Szőcs Géza, Jankovics Marcell és még hosszasan sorolhatnánk azoknak az íróknak, költőknek a nevét, akik ihletet, lelki békét kerestek itt, vagy irodalmi sympóziumot tartottak, de még a kanadai tudományos akadémia elnöke is ellátogatott a Feszty parkba. Aki erre járt, aláírását otthagyta emlékbe a ház belső falán. „A harminc év összes eseményéről, minden egyes ünnepségről és fontos látogatásról, tényleg mindenről, készítettünk videófelvételt. Óriási anyagmennyiség. Ezeknek a digitalizálását Drozd Milán vállalta fel. Az év során rendszeresen teszek fel majd ezek közül videókat, korabeli fotográfiákat a közösségi oldalamra. Amikor az elsőket visszanéztem, megdöbbenve láttam, hogy a pünkösdi ünnepségen részt vevő gyerekek ma már két gyermekes családanyák, családapák. Volt olyan pünkösdi ünnepség, amikor 5-6000 ember volt nálunk. 2006-ban találtam ki Feszty Zsolttal, hogy valami olyan jellegű rendezvényt kellene elindítanunk, mint az akkoriban még a politikától mentes Tusnádfürdői Nyári Szabadegyetem és Diáktábor. A politikát soha nem akartam szolgálni, és soha nem alkudtam meg egyetlen párttal sem. Ha valakinek a nézeteivel nem értettem egyet és itt szeretett volna valamiféle akciót szervezni, akkor annak egyszerűen nemet mondtam. Így tartottuk meg függetlenségünket. Tévedéseink azonban nekünk is voltak, hiszen anno, amikor helyet biztosítottam a MartFesztnek, nem gondoltam, hogy annak nívója milyen távol áll attól az egyetemes magyar kultúrától, amit mi mindig is képviselni szerettünk volna. A Feszty park történetének ez a része egy fájdalmas tragédiával ért véget, amikor 2016-ban a rendkívül tehetséges fiatal sportoló, Kovács Kata Zsófia életét vesztette a MartFeszten. Emlékét azóta is őrizzük.”

Rengeteg munka, keserűség és öröm

A Feszty park működése most is az indulásakor kitűzött célok mentén halad. Zenei és néptánctáborokat, kisebb irodalmi esteket, decens koncerteket tartanak, amelyekre Európa különböző országaiból érkeznek a meghívott előadók, de a magyarországi Halhatatlanok társasága is több találkozót tartott már itt, távol a felgyorsult világ zajától. „Az Árgyélus-ház, amelyben a programokat tartjuk, a magyar állam támogatásával épült. Amióta ez elkészült, télen sem állunk le. Színjátszó- és tánccsoportokat fogadunk, közben pedig immár hetedik éve folyamatosan működtetjük az Ág Tibor Népzenei Tanodát, amelynek tanulói többször végeztek az élen a Habovkán megtartott Szlovák Országos Népzenei versenyen. Persze mindemögött rengeteg munka, keserűség és öröm van. De ez csak így működik, és remélem még fog is, hiszen az idén tizennyolc éves Vajk fiam ugyanolyan elhivatott, mint jómagam” – zárta a beszélgetést Katona István.

JN.