Szigorították a víztörvényt: a háztartásoknak négy éven belül csatlakozniuk kell a szennyvízhálózathoz.

Jóllehet a parlament alig három hete fogadta el, sokaknak már most komoly fejtörést okoz a vízgazdálkodásról szóló törvény legújabb szigorítása. Kötelezővé tették ugyanis minden háztartás számára a szennyvízhálózatra való csatlakozást, amely akár több száz euróba is kerülhet. A változás tízezreket érint – nemcsak olyanokat, akik most vagy a közelmúltban építkeztek, hanem a régebbi építésű házak tulajdonosait is.

Noha az előkészületekről már legalább fél éve hallani, a szlovák parlament a kormánypártok támogatásával csak január végén fogadta el azt a törvénymódosítást, amelynek értelmében 2021 végéig minden háztartásnak kötelezően – saját költségére – csatlakoznia kell a csatornahálózathoz – persze csak abban az esetben, ha az adott településen korábban kiépült a szennyvíztisztító rendszer. A környezetvédelmi minisztérium szerint a vízgazdálkodásról szóló törvény módosítására, amely egyébként egy sor más vízügyi kérdésben is új szabályokat hozott, elsősorban a talaj- és a felszíni vizek védelme érdekében volt szükség: vagyis azért, hogy minél kevesebb szennyvíz kerüljön termőföldjeinkbe, tavainkba és folyóinkba. „Nyilvánvalóan senkit sem kell meggyőzni arról, hogy a víz védelme minden ország számára az egyik legalapvetőbb feladat. Törvénymódosításunk jelentősen növeli és hatékonyabbá teszi ennek az értékes természeti kincsnek a védelmét“ – magyarázta Sólymos László környezetvédelmi miniszter, akinek kulcsszerepe volt a törvény kidolgozásában.

Milliókat kellene visszafizetni

Noha a törvénymódosításnak több gyenge pontja is van, a minisztérium szabályozásai valós problémákat igyekeznek kezelni. Kisebb falvakban, településeken ugyanis gyakori eset, hogy a házi „rendszereket“: ülepítőket, emésztőgödröket illegális módon (árkokba, kertekbe, utakra, vagy patakokba eresztve) ürítik – csak azért, hogy ezzel spóroljanak. A környezetvédelmi tárca adatai szerint Szlovákia hiába épített ki uniós forrásokból számos szennyvíztisztító-rendszert az elmúlt években, még így is komoly lemaradást kellene behoznia: országos szinten nagyjából a települések harmadában épült ki eddig a hálózat, a falvakban pedig a lakosság mindössze 65 százaléka csatlakozott ehhez. Az uniós támogatás ráadásul nem teljesen ingyen, hanem azzal az elvárással érkezett, hogy ezt az arányt legalább 85 százalékra tornázza fel a kormány. Ellenkező esetben Szlovákia Brüsszeltől különböző szankciókra számíthat. Például arra, hogy a csatornahálózat kiépítésére érkező milliókat vissza kell fizetnie. Arra egyébként, hogy a kétezer főnél nagyobb települések csatlakoznak a szennyvízhálózathoz, maga Szlovákia vállalt kötelezettséget – még 2004-ben, az uniós csatlakozásakor. Azóta pedig hiába épült meg több helyen is a csatornahálózat, mivel az önkormányzatoknak nem volt erre eszközük, pontosabban nem kényszeríthették a háztartásokat, azok nagy része nem is csatlakozott ehhez. Jó példa erre Csallóközaranyos, ahol a KOMVaK 2016-ra hiába építette ki a szennyvíztisztító-rendszert, ehhez a mai napig a háztartások csupán 35 százaléka csatlakozott. Komáromban egyébként ebből a szempontból nem olyan rossz a helyzet, jóllehet így is az uniós elvárások alatt vagyunk. „A városban – beleértve azokat a városrészeket is, ahol nincs szennyvíztisztító – 83,5 százalékos a csatlakozottak aránya“ – árulta el Ruman Patrik, a KOMVaK igazgatója. A komáromi vízgazdálkodási vállalat Komáromon kívül a járás 15 településén működtet vízvezeték-rendszert. Ezek közül azonban csak a járási székhelyen (és városrészein: Gyulamajoron, Őrsújfalun és Gadócon), valamint Csallóközaranyoson, Marcelházán, Izsán és Paton van szennyvíztisztítóval ellátott csatornahálózat – amely azonban ezeket a településeket sem fedi le teljes egészében. Így fordulhat például elő, hogy míg Paton a háztartások 63 százaléka, addig Izsán 18, Marcelházán pedig csupán 0,5 százalékuk csatlakozott a KOMVaK rendszeréhez.

Kiskapuk a rendszerben

Fontos tudni, hogy az új szabályozások nemcsak az új, hanem régebbi építésű ingatlanokra is vonatkoznak – vagyis minden olyan háztartásra, ahol szennyvíz keletkezik. Így azok sem kapnak kivételt, akik eddig saját tisztító- vagy ülepítőberendezéssel oldották meg a szennyvíz elvezetését. Vannak azonban kiskapuk, a törvényben ugyanis szerepel: azok, akiknél a csatlakozás műszakilag lehetetlen, vagy aránytalanul magas költségekkel járna, felmentést kaphatnak a kötelezettség alól. A törvényszövegből ugyanakkor nem derül ki, hogy pontosan mit értsünk a „műszakilag lehetetlen“ és az „aránytalanul magas költségek“ kifejezéseken. A rendszerhez való csatlakozás magas költségei mellett éppen ez állt az ellenzéki pártok bírálatának középpontjában is. Véleményük szerint azzal, hogy nem állítottak fel világos kritériumokat, és hogy a polgármesterek hatáskörébe került, kinek adnak kivételt, kinek nem, nagy esély nyílik a korrupcióra és a klientelizmusra.

Nemcsak kötelező, de drága is

Ne menjünk el azonban szó nélkül a rendszerhez való csatlakozás költségei mellett sem. Már csak azért sem, mert ez nem afféle „ellenzéki riogatás“, hanem – több szakember egybehangzó állítása szerint is – valóban komoly költségeket jelenthet az embereknek. Ezt utóbb a környezetvédelmi tárca is elismerte. Ruman Patrik KOMVaK-igazgató szerint a kiadások száz eurótól akár ezer euróig is terjedhetnek. Minden attól függ, hogy az adott ingatlan milyen messze található a legközelebbi leágazástól, illetve, hogy az elkerülhetetlen földmunkák során milyen tovább nehézségek adódnak: betont vagy térkövet is fel kell-e szedni vagy zöldterületen halad a vezeték. Arról nem is beszélve, hogy csővezetékek lefektetése előtt célszerű kimérni a víz-, gáz- és a telekommunikációs vezetékeket is, nehogy a munkálatok során megsérüljenek.

A törvénymódosítás kritikusai szerint nem várható el az emberektől – különösen a szociálisan hátrányos helyzetben élőktől –, hogy fedezzék a több száz eurós kiadásokat, ezért azt javasolták, hogy a csatlakozás költségeit az adott hálózat üzemeltetője állja, s a költségeket később több részletben, például a szennyvízdíj címén szedje be ügyfeleitől. A módosító javaslatot a parlament elvetette.

Az, aki nem kapott „felmentést“, és 2021. de­cember 31-ig sem csatlakozik a csatornahálózatra, akár 331 eurós pénzbírsággal is sújtható. A szankcionálás az önkormányzatok hatáskörébe tartozik majd, mint ahogyan az is, hogy ellenőrizze azokat a háztartásokat, melyek – engedéllyel – továbbra is saját tisztítóberendezésüket használják a szennyvíz kezelésére.

Langschadl Mátyás