Nemrég kezdődött el a szlovák második labdarúgó liga 2018/19-es idénye, a komáromi focisták pedig álomszerű rajtot vettek. A Duna-parti csapat cikkünk írásakor 5 fordulót követően még mindig veretlenül áll a tabella második helyén, a játékot és küzdeni akarást tekintve pedig joggal lehet optimista minden egyes szurkoló. Hogy értékelnek azonban a székházon belüliek? Jozef Olejník edzőnek, Hajabács Gábor elnökségi tagnak és Mészáros Andrásnak, a csapat egyik fiatal tehetségének tettük fel ugyanazokat a kérdéseket.

Mészáros András gólöröme

• Ilyen szezonkezdetre számított?

J.O: Mindig is hittem az eddig elvégzett közös munkában, tehát igen.

H.G: Valahol a lelkem mélyén igen, bár ezt sehol nem mertem hangoztatni. A felkészülési időszakban, ha valaki megkérdezte, mi lesz, csak annyit mondtam, bízom az edzőben, a szakmai stábban.

M.A: Nagyon bíztam a jó szezonkezdésben és abban is, hogy sikerül elkapni a rajtot. Úgy érzem, ez sikerült is, most pedig a folytatásra kell koncentrálnunk és meccsről meccsre gyűjtögetnünk a pontokat.

• Milyen a hangulat az öltözőben és az edzéseken?

J.O: Megegyezik az eredményeinkkel. Az edzésekhez professzionálisan próbálunk hozzáállni, de azért könnyebb úgy dolgozni, ha érezzük a munka gyümölcsét. Ez alatt pedig nem csak a győzelmeket értem, hanem azt is, hogy sikerült a nézőket bevonzani a stadionba. Érezzük a támogatásukat, ez pedig természetesen valamilyen szinten kötelez minket arra, hogy jó teljesítményt nyújtsunk.

H.G: Ahogy én látom, jó. Az öltözőbe ugyan nem vagyok bejáratos, nem is lenne egészséges, de ha tehetem, minden edzésen ott vagyok. Olejník mester szigorú edző, a játékosok mégis szeretik.

M.A: A hangulat szerencsére kiváló, szinte mindenki jóban van mindenkivel. Sokat beszélgetünk, nevetünk együtt.

Jozef Olejník, a KFC edzője

 • Ez lenne a jó teljesítmény titka?

J.O: Inkább a csapatszellem. A gárdában mindenkinek megvan a saját szerepe, és ezt igyekeznek a lehető legjobban teljesíteni. Olyan ez kicsit, mint a színház: ott is minden színésznek megvan a saját karaktere, s bár nem mindenki kap főszerepet, a mellékszereplők nélkül az egész nevetséges lenne. A természetben is sok jó példa van arra, hogy a közösségben az erő. Például a méhek, a hangyák, de a delfinek is egy nagy családot alkotnak, de beszélhetnék a farkasokról is, akik csapatban ejtik el a zsákmányukat. Bámulatos, ahogy összedolgoznak.

M.A: Azt mondanám, ez is, hiszen nagyon együtt vagyunk, nincsenek veszekedések. A másik fontos dolog a fegyelem, ezt pedig az edzőnk keményen meg is követeli tőlünk. A meccseken mindenki hajt és teszi a dolgát.

• Milyen körülményeket biztosít a klub?

J.O: Úgy gondolom, hogy a lehetőségekhez mérten jó körülmények közt dolgozhatunk. Ugyanakkor már nem bírjuk kivárni, mikor kezd épülni az új stadion. Nemcsak a mi körülményeink javulnának, hanem a szurkolók is egy jobb környezetben találhatnák magukat, de a város többi sportolója is profitálhatna belőle.

• Mi az, ami az előző szezonhoz képest leginkább megváltozott?

J.O: A téli érkezésem óta néhány dolog másként működik. Igyekszünk szisztematikus munkát végezni, és lépésről lépésre fejleszteni önmagunkat.

M.A: Csak januárban tértem vissza, azóta pedig ugyanúgy folyik a munka. Azon kívül, hogy nyáron pár játékos kicserélődött, nem változott semmi.

 • Miben fejlődhet még a klub?

M.A: Nagyon bízunk abban, hogy elkészül az új stadion, ami szerintem pozitívum lenne az egész város számára. Több fiatal kezdene el focizni, mindenkinek kellemesebb egy új stadionban játszani, edzeni, nem beszélve arról, hogy a nézők számára is jó hatással lenne.

Hajabács Gábor elnökségi tag

• Mit szólnak a nézők számának növekedéséhez és mit jelent számukra a szurkoló?

J.O: Ez mindannyiunk nagy örömére szolgál. Büszkék vagyunk arra, hogy a KFC mezét magunkra ölthetjük, és azt is érezzük, hogy az emberek boldogok attól, hogy a játékosok a várost a lehető legmagasabb szinten próbálják képviselni.

H.G: A szurkoló mindig szurkoló marad. Engem tavaly megboldogult Böröczky Józsi barátom javasolt elnökségi tagnak, előtte én is sima (?) szurkoló voltam. Azzal, hogy be lettem választva, hirtelen nagy változások léptek be az életembe. Amíg nem csináltam ezt, én is simán fogalmaztam meg a klub irányába olyan dolgokat, amiket azért most kicsit másképp látok. Most meg nehéz megállni, hogy mint a rendezők csoportjának vezetője, ne ordítsak be néhány szaftosabb dolgot a játékvezetőknek. Természetesen örülünk a nézőszám növekedésének, hiszen ez is azt mutatja, hogy egyre többen elégedettek azzal, amit látnak. Csak a türelmüket szeretném kérni, mi is tudjuk, hogy van min javítanunk, de nem megy minden egyik napról a másikra.

M.A: Nagyon örülünk, hogy meccsről meccsre egyre tobb néző látogat ki, ez nagyon fontos számunkra. Sokkal jobb érzés és motiváltabb a csapat sok ember előtt, mintha csak pár ember ülne a lelátón. Reméljük, hogy a jó játékkal egyre több nézőt fogunk tudni kicsalogatni.

• Álmodhatunk az extraligáról?

J.O: Álmodhatunk akár Pamela Andersonról is. Persze, álmodozni jó dolog, de talán még fontosabb, hogy keményen megdolgozzunk azért, hogy az álmaink végül valóra váljanak.

H.G: Álmodni bármiről lehet, de először a feltételeket kell bebiztosítani, és itt nem csak a stadion kérdését értem. Anyagilag most jól állunk, de természetesen minél több szponzort sikerül találni, annál jobb körülményeket tud a klub biztosítani.

M.A: Minden játékos minél feljebb szeretne játszani. Tehát mindenkinek ez az álma.

• Ki lehet a legnagyobb ellenfél a második ligában és hol végezhet a csapat?

J.O: A vezetőségtől azt a feladatot kaptuk, hogy az első hat hely valamelyikét csípjük el. Mi minden egyes mérkőzésen úgy lépünk a pályára, hogy sikeresek legyünk. A bajnokság kiegyenlített, a csapatok közt nincsenek nagy különbségek, tehát mi csak magunkat verhetjük meg.

H.G: Nagyon kiegyenlített a mezőny. Egy ellenfelet sem lehet könnyedén venni, hiszen az újonc is okozhat meglepetést, lásd a mi példánkat a tavaszi szezonban. Besztercebánya ellen hiába játszottunk szinte végig fölényben, a bebetonozott védelmüket nem sikerült feltörni. Következő meccsünk Eperjesen lesz, s bár ugyan kiestek az első osztályból, nem tartom őket gyenge csapatnak.

M.A: A legnagyobb ellenfél szerintem Poprád és a Szakolca. Szezonkezdet előtt az első 6 helyet pályáztuk meg, de szeretnénk minél feljebb végezni.

• Milyen hosszú távon tervezi a komáromi ténykedését?

J.O: Még legalább 25 évig.

H.G: Erre könnyű felelni: amíg a tagság úgy látja jónak. A klub alapszabályzata szerint a vezetőséget 4 évente választják meg. Ha majd akkor is úgy látják jónak, folytatom.

Kovács Gerzson Dávid