Ameddig nem tudjuk megteremteni annak reális esélyét, hogy egy szlovák párthoz csatlakozva elérjük a megmaradásunk minimumát, addig mindenképpen szükség lesz magyar pártra – véli Öllös László politológus. A somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatóját a szeptember 30-i előrehozott választások tanulságairól és a magyar politizálás jövőbeni esélyeiről kérdeztük.

Robert Fico visszatéréséről

Az elmúlt évtizedekből azt a tapasztalatot mindenképpen levonhatjuk, hogy Szlovákiában a választásokat nem megnyerni, hanem elveszíteni szokás. Ez rendszerint úgy történik, hogy az éppen hatalmon lévő kormányzat úgy tönkreteszi magát, hogy az embe-reknek elegük lesz belőle, és akkor a választók keresnek maguknak valakit, akivel le lehet váltani őket. Most szeptember 30-án is ez történt, az emberek tömegével fordultak el az előző kormánytól – vélekedik az előrehozott választások eredményét elemezve Öllös László politológus. A Fórum Kisebbségkutató Intézet elnöke rámutat, három és fél évvel ezelőtt a kormánykoalíció alkotmányos többséggel alakíthatott kormányt, és végül egészen az előrehozott választásokig jutottak – ez egyedülálló teljesítmény, természetesen negatív értelemben. „Nem csoda, ha a választópolgár ilyen helyzetben olyan megoldást, azaz olyan pártot keres, amely korábban már bizonyította, hogy tud kormányozni, képes a stabilitás megteremtésére. Robert Ficót és a Smert a többség ilyennek értékelte.”

Zavarba ejtő pontatlanságokról

Annyiban hasonlított ez a választás az előzőekhez, hogy a szlovákiai közvélemény-kutató cégek jelentős része ezúttal is rendkívül félre mérte a pártokat. Azok a preferenciák, amelyekről a választásokat megelőző hetekben-hónapokban olvashattunk a lapokban – mint később kiderült –, nagyon távol álltak a valóságtól. Öllös László szerint a hibaszázalékok láttán felmerül a kérdés: a közvélemény-kutatók nem tudnak, vagy csak nem akarnak pontosan mérni. „Dag Daniš szlovák újságírónak a választások után megjelent egy cikke, amely azt sugallja – és komoly érveket sorakoztat fel –, hogy politikailag motivált kutatások történtek. Vagyis egyáltalán nem lepődhetünk meg azon, hogy éppen melyik pártot mérték felül és melyiket alul.” A politológus lapunknak hangsúlyozta: nem az volt a baj, hogy ezek az ügynökségek tévedtek, hiszen ez valahol a szakma sajátossága – itt nem lehet teljesen biztosra menni. A gond sokkal inkább azzal volt, hogy a hibáikat nem korrigálták annak érdekében, hogy ebből később pontosabb eredményekhez jussanak. „Nagyon árulkodó, hogy miért nem történtek meg ezek a korrekciók” – fogalmazott Öllös. Hozzátette: azért kellene megfelelően működnie ezeknek a cégeknek, mert a közvélemény-kutatások nemcsak informálják, hanem befolyásolják is az embereket. „Nem mindegy, hogy valakit az 5 százalékos küszöb fölé vagy alá mérnek. Ahogyan az sem, hogy kit mérnek az első helyre és kit a másodikra. Mindkettő lélektani értelemben komolyan befolyásolhatja a választót.”

A Szövetség kudarcáról

Annak, hogy a magyarok szavazataira hajtó Szövetség, mint önálló magyar etnikai párt ezúttal sem jutott parlamenti mandátumhoz, több külső és belső oka van. Öllös László a külső okok közé sorolja a magas országos részvételi arányt, amely szerinte egy olyan tényező, amin a magyar pártnak nem áll módjában változtatni – ez ugyanis egy adottság. Ugyanilyen külső oknak nevezi a már említett közvélemény-kutatók pontatlan méréseit. Szerinte a Szövetséget szisztematikusan félremérték, ráadásul ezeket az adatokat a szlovákiai magyar sajtó általában kritika nélkül lehozta, míg azokat a méréseket, amelyek a Szövetséget a parlamentbe mérték, a magyar sajtó egy része elhallgatta. „A sajtó egy része finoman fogalmazva sem támogatta a magyar pártot: belső vitáit és a távozó képviselők körüli ügyeket úgy mutatták be, mint pártszakadást, miközben a Híd-platform döntő többsége a pártban maradt és ezeket a példákat még sorolhatnánk” – mutatott rá a Fórum Kisebbségkutató Intézet elnöke. Úgy látja ugyanakkor, hogy maga a párt is elkövetett több hibát. Ilyen volt többek között az elhúzódó párton belüli hatalmi harc, amely túl sok időt vett el a választásokra való felkészüléstől. „A Szövetségben megtörtént az, amely egy pártban nem szabad, hogy megtörténjen: a pártvezetők jó ideig egymás megbuktatására játszottak, miközben az emberek problémáival kellett volna foglalkozniuk” – véli Öllös, aki szerint Gyimesi György is nagyot hibázott azzal, hogy akkor állt bele legkeményebben a hidasok elleni harcba, amikor az már lecsengőben volt. Ez ugyanis megint csak jó ideig felszínen tartotta a párt belső ügyeit.

A Híd-projekt megsemmisüléséről

A politológus szerint azonban nagy hibát követtek el a Híd távozó politikusai is – már ha hinni lehet az állításuknak, miszerint Gyimesi György miatt hagyták el a pártot. Másokhoz hasonlóan Öllös László sem látott racionális okokat a hidasok távozására – már ha valóban a bejutás volt a céljuk. „Amennyiben nem ez, hanem mondjuk a Szövetség bejutásának megakadályozása állt a szándékukban, akkor lépésük alátámasztható racionálisan.” Ezt a politológus azzal indokolja, hogy a távozó hidasoknak Dzurindáék listáján a parlamenti bejutásra nem nagyon lehetett esélyük – és ezt látniuk kellett volna. Az is lehet, hogy látták is. „Annál kevesebb szavazatot, mint amennyit kaptak, gyakorlatilag nem is lehet kapni” – mondja Öllös. Ám szerinte ennél fontosabb kérdés annak vizsgálata, hogy hogyan juthatott el a megsemmisülésig az a párt, amely néhány évvel ezelőtt még biztos parlamenti erő volt. Öllös szerint a kérdésnek komoly tétje van egy jövendő magyar képviselet megteremtése szempontjából.

Quo vadis, magyar politika?

A sorozatos kudarcok után elérkezett az magyar etnikai politizálás vége Szlovákiában? – kérdeztük végezetül Öllös Lászlótól, aki szerint azonban az igazi kérdés nem ez, hanem a következő: mi a másik lehetőség, amely számunkra, felvidéki magyarok számára a magmaradást kínálja? A politológus úgy látja az egykor nagy nehezen létrejövő szlovákiai magyar minimum jó kiinduló alap lehetne. „Ez a dokumentum azt a minimumot tartalmazza, amelynek elérése esetén meg tudunk maradni magyarnak Szlovákiában. Az a párt vagy politikus, aki ez alá ígér, nem kívánja a megmaradásunkat” – magyarázza, hozzátéve: a szlovákiai magyar politikának ennek a kritériumnak a mentén kellene megtalálnia szövetségeseit vagy partnereit. Ez azonban nemcsak azért lesz nehéz, mert jelen pillanatban nemigen látni olyan szlovák pártot, amely ennek a minimumnak a felvállalására garanciát vállalna, hanem azért is, mert ehhez egy stabil pártrendszerre lenne szükség. Szlovákiában azonban ebben a tekintetben nem állunk túl fényesen. „A szlovák pártrendszer ingatag és bizonytalan. Ha elvetjük az önálló etnikai politizálás lehetőségét, melyik párthoz is kellene csatlakoznunk ebben a kiszámíthatatlan pártszerkezetben? Ameddig nem tudjuk megteremteni annak reális esélyét, hogy egy szlovák párthoz csatlakozva elérjük a megmaradásunk minimumát, addig véleményem szerint mindenképpen szükség lesz magyar pártra. Jelen pillanatban tehát a kérdés nem úgy hangzik: szükség van-e önálló magyar képviseletre, hanem úgy, hogyan lehet ezt az eddigieknél jobban csinálni?”

Langschadl Mátyás

Értékelték a válaszást a Szövetség régiós vezetői
Így választottunk a Komáromi járásban
Ficóék nyertek, a Szövetség a vonal alatt
Legalább a nihilt győzzük le!
Járásunkból 39-en akarnak képviselők lenni