A komáromi származású labdarúgó talán most éli meg karrierje csúcsát, hiszen a tavalyi Európa bajnokságon is szerepelhetett, ráadásul a Norvégia ellen szerzett hatalmas góljával nem kis szerepet játszott abban, hogy a nemzeti 11 végül eljutott Franciaországba. Közben a Slovanban is lőtte a gólokat, de sosem zárta ki, hogy egy jó ajánlat esetén váltson. Úgy tűnik, ennek most jött el az ideje, hiszen a Fradi hívta, ő pedig azonnal igent mondott.

– Amikor nagyjából másfél éve beszélgettünk, bizonyos fórumokon felmerült, hogy esetleg a Fradiba igazolsz, de ezek az információk kacsának bizonyultak. Mi változott azóta?

A menedzseremtől értesültem a Ferencváros érdeklődéséről, hogy örülnének annak, ha a soraikban tudnának. Amint meghallottam a jó hírt, nagyon megörültem, hiszen mégiscsak Magyarország legnagyobb csapata hívott, így nem volt kérdés, hogyan döntök.

– Tehát gondolkodás nélkül elfogadtad az ajánlatot?

Azért ennyire nem volt egyszerű, hiszen egyeztetni kellett a Slovannal is, de részemről mindvégig az volt a legfontosabb, hogy ez a tranz­akció megtörténjen.

– Ezek szerint a pozsonyi csapat szinte semmilyen akadályt nem gördített eléd…

Egyáltalán nem. Nagyon rendesek voltak, az ottani elnök is segítette az ügyemet. Látták, hogy menni akarok, így nem is lett volna értelme ilyesminek.

– A Slovanból tehát a Fradiba igazoltál, ez pedig a múltbeli eseményekre való tekintettel elég nagy kontraszt. Ráadásul a szlovák fővárosba igazolásod akkoriban sokaknál kiverte a biztosítékot, főleg a dunaszerdahelyi szimpatizánsok körében, akiknek jelentős része fradista…

Ez is az egyik oka annak, ami miatt különösen örülök a váltásnak, de én már a múltban is többször elmondtam, hogy a Slovannál csak a munkámat végeztem. Persze, eljutott hozzám is néhány negatív gondolat, de ezekre próbáltam nem odafigyelni. Csak a feladatomra összpontosítottam.

– Számítottál az emberek felháborodására, amikor világoskékbe öltöztél?

Megmondom őszintén, hogy nem. Illetve, a teljes igazság az, hogy bele sem gondoltam, de ez a múlt, most már a Fradiért küzdök.

– Hogy fogadták a barátok a jó hírt, beleértve az ETO és az FTC szimpatizánsokat, hiszen tudomásom szerint mindegyikből akad néhány körülötted.

Mindenki tisztában van azzal, hova is kerültem, és ezért velem együtt örülnek. Ami Győrt illeti, boldog vagyok, hogy már az NB2-ben vannak, de ha valahol Magyarországon érdemes futbal­ozni, az egészen biztosan a Ferencváros. Kár is lenne mást mondani.

– Az sem utolsó dolog, hogy a fővárosi csapatban azért akadnak régi jó cimborák is, mint például Varga Roland. Mennyiben segítik a beilleszkedésedet?

Rolandot már nagyon régóta ismerem, még a győri korszakból, de a válogatott révén sok mindenki más sem ismeretlen számomra. Ebből kifolyólag természetesen könnyebb volt a beilleszkedésem, mindenki a segítségemre van és igyekszik otthonossá tenni a mindennapjaimat.

– Néha felröppennek olyan pletykák, hogy az NB1-es csapatoknál magyar és külföldi klikkek alakulnak ki. Ez jellemző a Ferencvárosra is?

Abszolút nem. Az első naptól kezdve úgy látom, itt mindenki mindenkivel jóban van, az öltözőben remek a hangulat. Az edzések is nagyszerűek, ráadásul a játékosok jó kapcsolatban vannak a vezetőkkel, ez pedig nagyon fontos.

– Budapestre költöztél, vagy ingázol?

Pozsonyba ingáztam, de már az sem volt kellemes, ezért inkább Budapestre költöztünk. Már csak a hároméves kislányom szempontjából is fontos döntés volt ez, hiszen ide fog járni óvodába. Próbáltunk olyan helyet találni, mely minden szempontból megfelel.

– Beszéljünk egy kicsit a nemzetközi porondról! Kezdődnek az Európa liga küzdelmei, a csapat pedig rögtön az elején érdekelt. Milyen a hangulat? Idén végre messzebbre jut a Ferencváros?

A legfontosabb, hogy a helyén kezeljük a dolgokat. Természetesen az első körön mindenképpen szeretném, ha túljutnánk, azért is, mert tavaly a Slovannal pont ezzel a csapattal szemben – a lett FK Jelgava ellen – maradtunk alul, így már csak ezért is dolgozik bennem egy extra motiváció. (Interjúnk a múlt csütörtöki meccs előtt készült, a Ferencváros hazai pályán 2:0-s győzelmet aratott – a szerk.) Ha viszont a következő kört is megnézzük, ott már valószínűleg nehezebb dolgunk lehet, hiszen a papírforma szerint a dán Midtjyllanddal kerülünk szembe. A Videoton ellen viszont látható volt, hogy az a csapat sem verhetetlen, úgyhogy én nagyon készülök erre, és bízom abban, hogy sikeres évünk lesz. Az Európa ligában bármi megtörténhet.

– Nagyon várjuk tőled a gólokat, de ne feledjük, Böde Dani egyszer azt mondta, hogy mindig igazolnak mellé konkurenciát, végül mégis ő játszik. Milyen a viszonyod vele, mekkora a rivalizálás?

Nagyon jó a kapcsolatunk, szintén régóta ismerjük egymást. Szerintem ez a helyzet mindkettőnk előnyére válhat. Egy olyan csapatban, mely érdekelt a nemzetközi porondon és a bajnokságért, valamint a kupáért harcol, fontos, hogy minden posztra legyen két jó ember. Remélem, mindannyian a csapat hasznára leszünk.

– Egyébként valóban Dani a helyi mókamester?

Lehet mondani, hogy igen.

– Mivel már komoly összehasonlítási alapod van, kérlek mutasd be nekünk Thomas Doll edzőt! Olyan pletykákat is hallani, hogy edzései nem elég intenzívek. Igaz ez?

Egy nagyon jó embert ismertem meg benne, és az edzésekkel sincs gond, hiszen általában nagy iramban zajlanak. Ezeket az első naptól kezdve élvezem, a játékosok pedig 100 százalékig odateszik magukat. Semmi jelét nem látom a “lötyögésnek”. Szerintem a klubnál remek munka zajlik.

– Kicsit beszélgessünk a válogatottról. Hogy érintett az andorrai fiaskó?

Bár nem tudtam a csapat rendelkezésére állni, attól még a magaménak érzek minden olyan történést, mely a nemzeti tizenegy körül zajlik. Nyilvánvalóan nagyon szomorú voltam. Szokták mondani, hogy a fociban minden megtörténhet, sajnos most velünk történt meg ez a szörnyű dolog. Ennek ellenére úgy érzem, hogy a gárda jó úton halad. Magyarázkodni nem szeretnék, de fontos kiemelni, hogy rengeteg volt a sérült, a pályán levőknek meg egyszerűen azon az estén semmi sem sikerült. A kapitány próbálja beépíteni a fiatalokat, ez most rosszul sült el, de folytatni kell, amit elkezdtünk. Annak ellenére, hogy sokan más véleményen vannak, az, ami az Európa-bajnokságon történt, nem volt teljesen a véletlen műve.

– Mégis mi lehetett a legnagyobb probléma? Mi okozhatta ezt a fájó vereséget?

Ahogy említettem, balszerencsés este volt. De mondanék egy másik példát: tavaly a Slovannal a kupában rögtön az első mérkőzésen egy negyed-, vagy ötödosztályú csapat ellen 0:0-t játszottunk, majd nagy nehezen büntetőkkel jutottunk tovább. A vége pedig az lett, hogy meg sem álltunk a döntőig, ráadásul mi emeltük magasba a kupát is. Ha az első meccsből indultunk volna ki, senki sem gondolta volna, hogy végül mi örülhetünk. Az andorrai meccs is ilyen volt: a fiúk mindent megpróbáltak, mentek előre, nem jött össze semmi, az ellenfél pedig talált egy gólt, ami szintén elkerülhető lett volna. Sajnos minden ellenünk szólt, de menni kell tovább, és ettől a meccstől függetlenül elérhetjük a céljainkat.

– Evezzünk egy kicsit hazai vizekre. Nevelőegyesületed, a KFC 40 év után bajnokként jutott fel a másodosztályba. Mit jelent ez számodra?

Mi mást jelenthetne, mint nagy örömöt? A komáromi ismerőseimmel mostanában sokat beszélgettem a helyzetről, úgy érzem, ez egy hatalmas lépés az ottani futballéletben. Több barátom is a klubban dolgozik, így lélekben egy kicsit együtt ünnepelek velük. Nagyon jó, hogy ez összejött, boldoggá tesz annak a csapatnak a sikere, ahonnan elindultam a nagyvilágba. Remélem, hogy meg fognak tudni ragadni a második ligában, bár tudom, nem lesz egyszerű.

– Egyszer még az is előfordulhat, hogy Priskin Tamás visszatér levezetni Komáromba?

Én a levezetésen sosem gondolkodom. Ahová csak mentem, mindenhol igyekeztem száz százalékot nyújtani, s ha egyszer úgy hozza a sors, Komáromba visszatérve is ez fog történni, de az még azért odébb van.

– Nemcsak Komárom lett bajnok az idén, hanem Pat is, így visszajutottak a járási első osztályba, mai megnevezése szerint a hatodik ligába. Erről tudtál?

Hogyne tudtam volna róla! Innen is megragadnám a lehetőséget, hogy gratuláljak a srácoknak. Láttam a képeket az interneten, azért próbálok naprakész lenni e téren is. Sok ismerős arcot véltem felfedezni, gyermekkoromban gyakran kijártam arra a pályára. Szép emlékek fűznek hozzá.

– Végül engedj meg egy magánjellegű kérdést: mennyi időd jut önmagadra, pihenésre, esetleg szórakozásra? Mit csinálsz a szabadidődben?

A bajnokság ideje alatt kevés a szabadidő, ezt pedig igyekszem a családomra és a kislányomra fordítani. Ha az időm engedni, néha eljárok horgászni, vagy összejövök a barátaimmal. Nyilván mindenkinek szüksége van egy kis kikapcsolódásra. Most viszont készülünk az első szezonbeli meccseinkre, jelenleg a munkáé a főszerep. Remélem, mindannyiunk örömére meglesz a gyümölcse is.

(Kovács Gerzson Dávid / Fotó: FradiMedia)