A magyar válogatott csatára, a pati származású, komáromi születésű Priskin Tamás gyönyörű gólja is kellett ahhoz, hogy a magyar futballválogatott 30 év után újra világversenyen indulhasson, és kijusson a 2016-os franciaországi Európa-bajnokságra. 

A mi fiunk – mondják büszkén egyre többen, és valóban így van. Priskin Tamás Komáromban nőtt fel, és már a helyi klub edzésein is látszott, még sokra fogja vinni. A több külföldi klubban is jól teljesítő csatár legutóbb az Európa-bajnoki pótselejtezőn, a magyar-norvégon (2:1) lőtte meg élete gólját, de még ennél is többre vágyik. Lapunk szerkesztője, Kovács Gerzson Dávid beszélgetett vele.

•Hogy is volt ez a gól?

– Kádártól kaptam egy jó indítást, elfutottam, de két védő ott lihegett a nyakamban. Úgy gondoltam, csinálok egy cselt visszafelé, majd kapura küldöm. Hála az égnek, sikerült a hálóba találnom, és az egész stadion felrobbant. Ugyanakkor nem ez a fontos, hanem az, hogy győztünk, és kijutottunk az Eb-re!

• Mesélj nekünk a meccs utáni első otthon töltött órádról!

– Nagyon pozitív volt, természetesen egyből a családomhoz, a szüleimhez mentem. A kislányomat már több, mint egy hete nem láttam, és nagyon hiányzott, ezért először őt öleltem meg. Apu dolgozott, ő csak este ért haza, de mindenki boldog volt, az egész estét velük töltöttem.

• Régi barátok, csapattársak is megkerestek?

– Komáromból, Patról, de máshonnan is rengetegen írtak, gratuláltak nekem. Bevallom, nagyon megható volt, és ezúton is mindenkinek köszönöm a kedves szavakat.

• Szerinted lesz esélyed bekerülni az Eb-re utazó csapatba?

– Nagyon bízom benne. Egész életemben ezért dolgoztam, és nyilván az volt az álmom, hogy egyszer egy ilyen tornára is eljussak. A legfontosabb számomra az, hogy a lehető legjobb teljesítménnyel kivívjam a keretbe kerüléshez való jogot.

• Nehéz ügy ez, mert iparkodni kell, de ebben benne van a sérülésveszély is…

– Erre nem is gondolok, mindig a pozitív dolgokra összpontosítok. A legfontosabb az, hogy a lehető legtöbbet játszhassak, és jó teljesítményt nyújtsak. A sérülésekkel kár foglalkozni, az ember nem tudja megmondani előre, mikor éri a baj.

• Még mindig nem számítasz öregnek, ezért benne van a pakliban, hogy a Slovanból esetleg visszakerülsz egy magasabban jegyzett csapatba. Eljátszottál már a gondolattal?

– Mindig arra törekszem, hogy a legjobb teljesítményt nyújtsam. Ha érkezik egy olyan ajánlat, ami nekem és a klubomnak is megfelel, ráadásul előrelépést jelent, nem zárkózom el a légióskodás elől.

Így született a “Priskin-kifli” (MTI Fotó)

• Azt mondtad, ez volt életed gólja. Lehet erre még rátenni egy lapáttal?

– Úgy érzem, hogy igen, hiszen mindig van feljebb. Ez egy nagyon fontos gól volt számomra, és örülök, hogy sikerült. Bízom abban, hogy még fogok játszani egy olyan mérkőzésen is, ahol talán ennél is nagyobb lesz a tét, és majd ott is betalálok.

• Storcknak a továbbjutás szempontjából vitathatatlan érdemei vannak, főleg a váratlan húzásai jöttek be. Mit gondolsz, miért esett rád a választása a nagy meccs előtt?

– Legtöbbször csereként kaptam lehetőséget, ezért is vagyok hálás, hogy Budapesten kezdőként számított rám. Talán a bajnokságban nyújtott teljesítményem is hozzájárult ehhez, nameg a kapitány taktikai elképzeléseibe is beleillettem, hiszen védekezésre és ellentámadásokra rendezkedtünk be. Lehet, hogy ez jobban feküdt nekem, mint a többi támadónak.

• A gólodat a nagypapádnak ajánlottad. Mondanál valamit erről bővebben?

– Számomra ez azért volt fontos, mert a nagypapám nagyon szerette a focit, és mindig arra várt, hogy az unokája végre kijut egy rangos eseményre. Sajnos, mivel már egy éve nincs köztünk, ez az élmény nem adatott meg neki. Rajta kívül még Fülöp Marcinak is ajánlottam a gólt, egyben sajnálom, hogy ők már nem ünnepelhettek velünk.

• Mit üzensz az otthoniaknak? Azoknak, akik régiónkból szorítottak érted?

– Igazából azt, amit korábban is mondtam. Köszönöm a támogatást, és a sok szeretetet, ami otthonról érkezett. Nagyon jólesik az ilyesmi, és ez csak megerősíti bennem az érzést, hogy jó úton járok.

Kovács Gerzson Dávid