Március 30-án egy rendkívül érdekfeszítő esttel kezdett új fejezetet a komáromi Kikötő – Polgári Szalon, melynek témája az orosz-ukrán háború volt. A hagyományosan a RÉV-ben megtartott est főszervezője és házigazdája, Bödők Gergely történész a budapesti Clio Intézet munkatársa, ezúttal Rácz András történészt, Oroszország-szakértőt, a Stratégiai Védelmi Kutatóintézet munkatársát, egyetemi docenst hívta meg egy izgalmas beszélgetésre.

A járvány okozta kétéves kényszerszünet utáni első találkozás kezdetén Bödők Gergely az illusztris biztonságpolitikai szakértővel az információk áradásáról beszélgetett. Rácz András elmondta, hogy ez már a negyedik háború, amit elemzőként napi 15-16 órában követ, de most személyes érintettség miatt sokkal nehezebb számára a munka, mert Kijevben, ahol oktatott az egyetemen, több barátja, kollégája is él. Sőt van köztük olyan is, aki korábban, ahogy ő maga is, íróasztalhuszárként tette a dolgát, most azonban fegyvert fogott a hazája védelmében.

A biztonságpolitikai szakértő elmondta, hogy ők a kollégájával már januárban, az orosz hadseregnek az ukrán határnál és Fehéroroszországban történő megerősítése, bővülő harci arzenáljuk és a mobil kórház csatlakozása alapján látták, hogy komoly támadásra készülnek. Csak akkor még senki nem hitt nekik.

Nyolc éve tartó korlátozott háború

A két harcban álló fél közt valójában már 2014-től zajlott egy korlátozott, a határ kis szakaszát érintő háború. A konfliktus kezdete 2013-ra vezethető vissza, amikor Ukrajna akkori oroszbarát elnöke, Viktor Janukovics elutasította az EU-val kötendő kereskedelmi társulás aláírását, ami a nép körében elégedetlenséget váltott ki. Attól való félelmükben, hogy az elnök ezzel ellehetetlenítette az ország későbbi EU-s tagságát, az utcákra vonultak. Az egyre erősödő tüntetéshullám rövid időn belül a polgárháború küszöbére sodorta az országot. Ekkor a parlament megfosztotta az államfői tisztségétől Janukovicsot, előrehozott választásokat hirdettek és demokratikus úton megválasztották az utódját. Janukovics pedig Oroszországba menekült. Vlagyimir Putyin ekkor úgy érezte, közbe kell lépnie, és elfoglalta a Krímet. Ezt követően a kelet-ukrajnai szeparatista régiók (Donyeck, Luhanszk), ahol nagyszámú orosz él, kinyilvánították, hogy inkább élnének az Orosz Föderáció polgáraiként. Ezt viszont az ukrán kormány már nem tartotta elfogadhatónak, és heves harcok kezdődtek az ukrán seregek és a két tartomány orosz érzelmű fegyveresei között, akiket Oroszország is támogatott. A sok áldozatot követelő összecsapások rendre az ukrán seregek vereségével végződtek. Végül 2014 szeptemberében megkötötték a minszki békét Ukrajna és a nemzetközileg el nem ismert szakadár államok: a Donyecki Népköztársaság és a Luganszki Népköztársaság között. Papíron megvolt a békekötés, a valóságban azonban tovább ropogtak a fegyverek, amiket 2015-ben egy újabb minszki megállapodás aláírásával próbáltak elhallgattatni. Ennek eredményeként a harcok intenzitása ugyan csökkent, de a fegyveres konfliktus továbbra is megmaradt.

Stoptáblaként működő szankciók

„Amit Oroszország csinál, ez az egész háború, megmagyarázhatatlan és elfogadhatatlan. Az ENSZ közgyűlésében mindössze öt ország szavazott Oroszország mellett: Fehéroroszország, Észak-Korea, Eritrea, Szíria és ők maguk. Egy majdnem négyszer akkora ország katonai erővel lerohanta a szomszédját. Ilyet Európában a második világháború óta nem láttunk, mert a jugoszláv konfliktus alapvetően egy polgárháborúból indult ki. Itt viszont két harminc éve szuverén országról van szó. Képzeljük el, mi lenne akkor, ha úgy nyerné meg Oroszország a háborút, hogy a világ mindezek fölött szemet hunyna! Mi történne? Egy csomó katonai hatalom vérszemet kapna. Ez figyelmeztetés, hogy ha lerohanod a szomszédodat barátom, annak költségei lesznek. Ez a történet nem csupán arról szól, hogy Ukrajnát kell megvédenünk. Azt kell elérnünk, hogy senki másnak ne jusson eszébe katonai erővel megoldani a konfliktusokat” – magyarázta a szakértő.

A „nácitlanítás” abszurditása

Rácz András az est házigazdájának a Putyin által hangoztatott „nácitlanításra” vonatkozó kérdésére részletesen elmondta, hogy Ukrajnában, ahogy szinte minden országban, van két szélsőjobboldali párt, de ezeknek a támogatottsága együttesen sem éri el a parlamenti küszöböt. Ráadásul a jelenlegi Zelenszkij elnök és a korábbi miniszterelnök, Volodimir Boriszovics Hrojszman is zsidó felmenőkkel rendelkezik.

Megtudhattuk, hogy az ENSZ hosszadalmas vizsgálatok után meghozta a határozatot, hogy 2014-ben nem történt népirtás. A szeparatista területeken dúló harcok 14 ezer áldozatot követeltek, de az ő életük kioltásért mindkét fél egyaránt hibás. Az orosz oldalon álló erők tüzérségi támadásokat indítottak polgári területekre, míg az ukrán reguláris hadsereg oldalán irreguláris szélsőjobboldali milíciák csatlakoztak a harcokhoz. Nincs háború anélkül, hogy ne követnének el atrocitásokat a civil lakosság sérelmére. Az egyes felek bűnösségének mértékét azonban utólag nehéz kideríteni, hiszen ahogy most is, akkor is mindenki a saját alternatív igazát hangoztatta. „A háborúkban az első dolog, ami meghal, az az igazság.”

A rettegett Azovi zászlóaljnak csak a híre nagy

Rácz András elmondta, hogy 2015-ben személyesen járt az Azovi zászlóaljnál, melynek nagy részét neonácik, szélsőjobboldali személyek, kommunisták és mindenféle szélsőséges, kezelhetetlen és a társadalomból kivetett személyek teszik ki. Személyi állományuk pedig jelenleg mindössze 900 fő, s mivel ők harcolnak Mariupolnál, ami az egyik központjuk, nagy valószínűséggel a harcok végére az egységeiknek nem sok tagja marad.” Egy negyvenmilliós országból 900 beborult agyú idióta az erős médiajelenlét miatt kap ekkora hírverést” – fogalmazott őszintén a szakértő. Egy kis irónával elmesélte, hogy „békés” időben az önkéntesekből élő félkatonai egység tagjai úgy tengetik marihuánafüstben a napjaikat, mint a bedrogozott hippik a filmekben. Az azonban tény, hogy idővel a belügyminisztérium irányítása alá sorolt zászlóalj tagjai bevetéskor kegyetlenek, kiszámíthatatlanok és megregulázhatatlanok.

Amikor 2014-ben Odesszában felgyújtották a szakszervezetek székházát, ahová az orosz nyelv államnyelvvé nyilvánításáról szóló népszavazás megrendezéséért tüntetők húzódtak be, és a három utcasarokkal odébb lévő tűzoltóságtól csak két óra elteltével jöttek ki a tűzoltók, több tucatnyian vesztették életüket. Akkoriban erősödött meg a szélsőjobboldal, de a forradalom után ezeket az alakulatokat igyekeztek feloszlatni, illetve a nemzeti gárdába integrálni. „Az igazán veszélyes nácik már meghaltak. Vagy meghalnak.”

Mennyire jó a háború Amerikának

A következő kérdésre adott válaszból megtudhattuk, hogy a bajok ott kezdődtek, hogy Ukrajnának még 2008-ban megígérték, hogy egyszer majd, valamikor csatlakozhat a NATO-hoz. Csakhogy ennek az egyik kritériuma a béke, ugyanis a szövetség nem vesz fel olyan államot a tagjai közé, amelyik folyamatban lévő katonai konfliktussal küzd. Az ukrán vezetőség ezzel tisztában volt. Ahogy azzal is, hogy a hadserege minden szempontból minősíthetetlen, ezért 2014-től folyamatosan fejlesztették. Ebben az Egyesület Államok partner volt. Viszont nekik semmilyen szempontból nem áll érdekükben destabilizálni Ukrajnát, mivel a Fekete-tenger, amihez kijárattal rendelkeznek, több NATO állammal közös. Ráadásul feltételezhető volt, hogy háború esetén Oroszország szorosabbra zárja kapcsolatait Kínával, azzal az állammal, amelyiket ma Amerika a legkomolyabb geopolitikai tényezőnek tart.

Atomfenyegetés – az oroszok nem őrültek

Egy esetleges atomtámadás elindítása nem egy emberen múlik. Ha Putyin végső elkeseredésében ki is adná a parancsot, még öt ember kell ahhoz, hogy az meg is valósuljon. De ettől nem kell tartani, mivel pontosan tudják, hogy Ukrajna földrajzi közelsége miatt Oroszországra is veszélyt jelentene a radioaktivitás megnövekedése. A politikai elemző szerint biológiai fegyvereket sem fognak bevetni, mivel annak mindenkire nézve súlyos következményei lehetnének. Azt azonban Rácz András nem zárta ki, hogy vegyi fegyvereket vetnek be, mivel az oroszok ezekkel kapcsolatban már nagy tapasztalatra tettek szert Szíriában.

Moszkvában nagyon elszámolták magukat

Villámháborúra készültek. Úgy gondolták, hogy az ukrán lakosság majd kenyérrel és vízzel fogadja őket, és pár nap múlva már Kijev utcáin fognak díszfelvonulást tartani. Elvégre „szerintük a csirke nem madár, Ukrajna meg nem külföld.” Tévedtek. Az elemzőik ugyanis nem vették figyelembe, hogy az utóbbi évek (még ha korrupcióval átitatott) demokratikus és gazdasági fejlődését megtapasztalva Ukrajna lakossága, beleértve az orosz anyanyelvűeket is, már nem akarna az orosz medve elnyomó autokratizmusa alatt élni.

Továbbá elmondta, hogy az oroszok azzal sem számoltak, hogy a nehéztüzérség az egyébként is borzalmas ukrán utakon, amik tél végén olyan szinten tűnnek el a sárban, hogy van még egy külön szó is rá – fordításban „úttalanítás” –, nehéz lesz az előre nyomulás, mert egyszerűen beleragadnak a sárba.

Komoly ellenállásra sem számítottak, miközben az ország ma már egy jelentős katonai középhatalom, ahol az elmúlt években egy nem nemzetiségi alapú, hanem területi alapú patriotizmus alakult ki. „A háború kezdete óta Európából 300 000 férfi ment haza védeni a hazáját. Elszántságukkal szemben az erősen demoralizálódott orosz hadseregnek nincs könnyű dolga. A háborút azonban mégis az oroszok fogják megnyerni. Az ukránoknak előbb-utóbb elfogynak a tartalékaik. Súlyos veszteségekkel kell számolni. Mindkét oldalon. Az oroszok azonban könnyebben pótolják ezeket” – hangsúlyozta Rácz András.

Forró drót

A beszélgetés során szóba került az a sokak által megfogalmazott aggodalom is, hogy mi történik akkor, ha a támadások „véletlenül” NATO országot érintenek. A nemzetbiztonsági szakértő elárulta, hogy az egymással hadviselésben álló országok vezetői közt többnyire, ahogy most is, létezik egy forró drót, amin azonnal értesíteni tudják egymást a véletlenül eltévedt lövedékekről, vagy más, nem tervezett katonai bakikról. Ugyanígy telefonon egyeztet a két kormány az Ukrajna területén lévő atomerőművek biztonságáról, ugyanis az atomreaktorok sérülését az oroszok sem szeretnék. Az már egy más történet, hogy például, amikor a zaporizzsjai atomerőmű környékéről az oroszok előrenyomulása után az ukránok kivonták a katonáikat, a milícia, amelynek tagjai nem tudtak a megállapodásról, bevonult. Tankokból pedig nem indíthattak ellenük támadást az oroszok, mivel az veszélyeztette volta az erőmű biztonságát, így különleges ejtőernyős alakulatokat vetettek be az ukrán ellenállók felszámolására.

A magyar kisebbség helyzete

Jelenleg a két radikális, szélsőjobboldali pártnak együtt nincs 5% támogatottsága, tehát jóval a parlamenti küszöb alatt vannak. „A rossz hír az, hogy a háború után valószínűleg jobbra fog tolódni az ukrán politika. Háborús vereség után ez mindig megfigyelhető. Reménykedni abban lehet, hogy a jelenleg születőben lévő ukrán politikai nemzet nem etnikai alapú lesz, és nem lesz erős jobbra tolódás. Ha nem így lesz, akkor a jövőben nem lesz jó Ukrajnában kisebbségi magyarnak lenni. A magyar helyzet azért is speciális, mert Ukrajna soknemzetiségű ország – vázolta fel a lehetséges forgatókönyveket a szakértő –, ahol élnek oroszok, magyarok, románok, lengyelek, bolgárok, szlovákok és számottevő görög kisebbség. A szomszédos államok, Magyarország kivételével teljes mértékben támogatják az orosz agresszióval szemben védekező országot. A háború után az ukrán vezetőség fel fogja tenni a kérdést, hogy melyik nemzetiség anyagországa viselkedett velük szemben támogatóan, illetve elutasítóan. Ez nem olyan helyzet, amiből a kárpátaljai magyarság jól ki tudna jönni. És nem nagyon látszik az sem, hogy ezt a magyar diplomácia hogyan tudná megakadályozni. Sokkal rosszabb lesz az ottani magyarság helyzete, mint a többi kisebbségé” – mondta Rácz András, majd hozzátette, hogy a 130 ezres kárpátaljai magyarság fele valószínűleg már Magyarországon van, és megeshet, hogy a másik fele is elmenekül Ukrajnából. „Egyébként Magyarország, ahol a jogszabály kimondja, hogy magyar területről közvetlenül nem mehet fegyver Ukrajnába, átengedi a fegyverszállítmányokat, de azok Románián keresztül jutnak célba. Védőfelszerelések, járművek, üzemanyag megy magyar területről is. Sok mindent tesz Magyarország Ukrajnáért, csak közben a kormány azt kommunikálja, hogy ki kell maradni a háborúból, miközben, de facto nem marad ki. Sok mindent szállít. Az ukrán kormány azonban nem a tettekre, hanem a kommunikációra reagál.”

Az egész világ megsínyli a mostani háborút

Bödők Gergely azon kérdésére, hogy mire számíthatunk a háború után, a Rácz András kifejtette, hogy az egyik következménye Ukrajna meggyengülése és Oroszország elszigetelődése lesz. „Február 24-e vízválasztó. Történelmi pillanat. Nem tudjuk, mekkora lesz a változás, de azt igen, hogy nagyon nagy. Európa újra elkezd felfegyverkezni.” Nem lesz ugyanolyan a világ, mint volt. Mindemellett a világ gabonaexportjának a 30%-a Oroszországból és Ukrajnából van bebiztosítva. Az ukránok azonban a tankok árnyékában nem tudnak vetni sem. Tengeri kijáratok nélkül pedig nehezebben tudnák megoldani az exportálást is. Ebből a szempontból az oroszok sincsenek könnyű helyzetben, mert a bankrendszer szankciói ellehetetlenítik számukra a kereskedést. Globális szinten hozhat éhezést a jelenlegi háború, ha az ENSZ nem próbálja meg időben kezelni a kialakult helyzetet. A világ étolaj termelésének 70%-a is onnét jön, és a muszlim kultúrában csak azzal főznek. Nem lehet tudni, miképpen lehet majd pótolni. A jelenleg dúló háború az energiahordozók piacára is ki fog hatni. Európa néhány éven belül le fog válni az orosz energiahordozókról. Rácz András szerint a paksi atomerőmű sem lesz befejezve.

Május 9-re véget érhet a háború

Május 9-én, a Győzelem Napján Putyin ünnepelni akar. A győzelmet. Valószínű, hogy addigra a Krím mellé a Donyecki Népköztársaságot és a Luganszki Népköztársaságot megszerzik. Az Azovi-tengerhez a kijáratot teljes egészében elveszíti Ukrajna. A Fekete-tengeri kijáratuk is kisebb lesz. „Ukrajna egy eleve koldusszegény ország, de még koldusszegényebbé válik. Elképesztő pusztítással. Évekbe telhet az akna- és lőszermentesítés az újraépítés előtt. A jelenlegi több mint 3 millió menekültből 1-1,5 millió biztosan nem megy haza. Ők azok, akik a megszállt területekről menekültek el. A belső menekültek egy része is külföldre fog menni.” Ez a kis ország az orosz medvével szemben nem tudja megnyerni ezt a háborút. A kérdés, hogy mennyit veszít.

-jn-