Hiányoznak az átfogó tervek, érzelmek és háttéralkuk mentén születnek a döntések, lassan mozdulnak előre az ügyek. Komáromi civileket kértünk fel arra, hogy értékeljék lapunknak a városvezetés és a képviselő-testület kétéves tevékenységét. Komárom, merre tartasz?

Ismert civilek a KomVaK-ról, feketelistáról, a város jövőjéről

LITOMERICZKY NÁNDOR
építész, a Palatinus Polgári Társulás elnöke:

 Komárom nem a semmiben létezik: vannak a környéken városok, van tehát összehasonlítási alap. Érsekújvárhoz, Dunaszerdahelyhez, Párkányhoz vagy Nagymegyerhez képest például jól meg lehet határozni, hogy mi az, ami a rendszerváltás óta Komáromban történt. Úgy érzem, hogy ezekhez a városokhoz képest Komárom nem teljesít jól. Sőt: utcahosszal le vagyunk maradva. Komárom mára halott város lett, sokat dolgoztak egyesek azért, hogy ez így legyen. Az embereknek nincsen pénze, este az utcák kihaltak, a város lakosságának több mint tíz százalékát elveszítette. Az, hogy Komáromban nem történtek meg azok a beruházások, fejlesztések, melyek a szomszédos városokban igen, azzal magyarázható, hogy nincs jövőképünk, nincs egy 20-30 évre kidolgozott koncepiónk. Ötletelések ugyan vannak, de határozott irányt, hogy merre kellene haladnunk, nem látok. Meg kellene végre fogalmazni, hogy Komárom mi akar lenni: idegenforgalmi központ, fürdő- vagy iparváros? Ez a mai napig nem történt meg, nem csoda, ha nem megy a szekér. Ha például idegenforgalmi központ akarunk lenni, akkor szállodákat kell építeni, a belvárost pedig rendbe kell tenni. Olyan nem fordulhat elő, hogy a város főterén van egy romhalmaz… Azt látom, hogy míg máshol egy jó vezető mögé fel tudott állni egy viszonylag egységes csapat, addig mi folyamatosan béka-egér harcokba bonyolódunk, és nem tudunk több cikluson átívelően gondolkodni. A legtöbb képviselőt ismerem, ahogyan az eddigi polgármestereket is. Jó szándékukat nem vitatom: lehet, hogy egyenként mindenki jó ember és rátermett, de csapatként nem tudnak együttműködni – márpedig a városi politika csapatjáték, ott el kell felejteni a politikai hovatartozást. S ha a jelenlegi városvezetésen látok is némi igyekezetet, látnunk kell, hogy ha az út 20 évig vezetett lefelé, akkor 20 évig fog felfelé is vezetni. Komárom ma egy szegény város, ráadásul „feketelistás”: nem tud külső forrásokra pályázni. Ez is egy szomorú történet: valaki nem teljesítette a kötelességét, törvényszegés történt, de mind a mai napig nincsen felelős. Olyan struktúrát kell kiépíteni, melyben a felelősségi körök világosan le vannak fektetve. A legszebb persze az egészben, hogy egy volt városi alkalmazott jelentette fel a várost.

KISS RÉKA
újságíró, a komáromi önkénteseket tömörítő Villa Camarum elnöke:

 Úgy érzem, sokkal eredményesebb lenne az önkormányzati munka, ha nem lennének az önkormányzatban “önjáró” emberek, s kizárólag az lenne az egyetlen érdek, hogy a város ügyei előre mozduljanak. Persze tudom, hogy illúzió azt gondolni, hogy “a politika nem a második legősibb mesterség, mely kísértetiesen hasonlít az elsőhöz”, de mégis meglep, hogy a nagypolitikai folyamatok és jelenségek mennyire megjelennek a helyi színtéren is. Menthetetlennek ítélem, amikor azt tapasztalom, hogy érzelmek és háttéralkuk mentén születnek döntések, s nem józan megfontolásból. Ugyanakkor nagyon örülnék például annak, ha minden egyes képviselő lakossági fórumokat hívna össze (személyes, vagy virtuális formában) rendszeresen – nem is értem, hogy ez miért nem egy alapvetés a képviselő munkájában. Így talán nem éreznék az emberek annyira elemelkedettnek a helyi politikusok munkáját, a nép hangja talán csiszolna a döntéshelyzeteken.

Ami pedig a civil szféra és a helyi politikai kapcsolatát illeti: meggyőződésem, hogy a kölcsönös együttműködés mindkét fél számára előnyös és nagyon fontos. Egy önerőből, pályázatból, vagy szívességek garmadából táplálkozó civil ugyanis sok mindent nem tud megoldani. A városvezetőnek pedig jól jön a civil erő, hiszen sok többletfaladatot levesz a válláról. Komáromban általánosságban elmondható, hogy a jelenlegi városvezetés és a civil szféra kapcsolata jó. A kulturális és közösségi rendezvények jelentős hányadát civilek szervezik a városban, így a jó kapcsolat mindkét fél számára fontos (kellene, hogy legyen). Van persze gáncsoskodásra is példa, de azzal nem kell foglalkozni, mert csak feleslegesen hátráltat. Vallom, hogy mindenki nem lehet mindenkinek a barátja, de a fejlődés, a fejlesztés, a város élőbbé tétele össze kellene, hogy kovácsoljon civilt a városvezetővel, képviselőt a képviselővel. Számos esetben azonban hiányzik a közös cél és a közös akarat.

VIOLA PÁL,
orvos, a Komáromi Magyar Gimnázium Öregdiákjainak és Tanárainak Baráti Köre alelnöke:

 Komáromban korábban többször is felmerült az a szlogen, hogy a „város többet érdemel”, és sajnos ez a gondolat még ma is nagyon aktuális. Komárom valóban sokkal többet érdemel annál, mint amit korábban kapott. Ezzel lényegében az elmúlt évekről el is mondtam a véleményem, beleértve a jelenlegi képviselő-testületet is, amelytől sokkal többet vártam, mint amennyit az elmúlt két évben kaptam. A testületi üléseken továbbra is parttalan iszapbirkózás tapasztalható: a hétköznapi szemlélő számára áttekinthetetlen viták zajlanak, ami részben a városvezetés határozatlanságának is betudható. Jól látható, hogy a testületben bizonyos célok nagyon tudatosan érvényesülnek. Sok esetben ezek az érdekek közelebbről ugyan meghatározhatatlanok, de csak ritkán találkoznak Komárom város érdekeivel. Elég, ha csak a KOMVaK-ügyre gondolunk, melyet egy független könyvvizsgálatnak a fennálló törvények figyelembevételével már régen le kellett volna zárnia. A kritika ugyanakkor egyoldalú lenne, ha nem ismernénk el, hogy a város jelenlegi vezetése nehéz helyzetben van: egy olyan múltat „örökölt”, amelyből nagyon nehéz kiszabadulni. Gondnak látom a képviselők elszámoltatásának hiányát is, ami azzal „fenyeget”, hogy a következetlen választópolgárok négy év múlva újra megválasztják azokat a jelölteket, akik korábban már bizonyították alkalmatlanságukat. Úgy látszik, ki kell várni azt az időt, amíg a polgárok majd sokkal meggondoltabban döntenek. Arról a három kormánypárti parlamenti képviselőről sem tudok sok pozitívumot mondani, akiknek a szlovák törvényhozásban Komáromot és a régiónkat kellene képviselnie. Tevékenységükről a médiából nem értesülünk, munkájuk így értékelhetetlen számomra. Biztatónak látom ugyanakkor a civil szféra szerepvállalását. Fontos lépésnek tartom, hogy a helyi civil szerveződéseknek megalakult egy új ernyőszervezete, amelyben 16 egyesület vesz részt. Az ernyőszervezet tagja Komárom polgármestere és egyik alpolgármestere is, így a civilektől közvetlen információkhoz juthatnak.

KOLLÁR ZOLTÁN
vállalkozó, hajléktalanokat és rászorulókat segítő komáromi civil szervezetek koordinátora:

 Még csak a választási időszak fele telt el – ezt a tényt nem szabad figyelmen kívül hagyni, ha a jelenlegi városvezetés munkájának értékelésére vállalkozunk. Annyi azonban megállapítható, hogy lassabban mozdulnak előrébb az ügyek, mint ahogyan azt a képviselők választási ígéreteikben megfogalmazták. Bízom benne, hogy az előttünk álló két év elegendő lesz az ígéretek és tervek megvalósítására. Ha úgy tetszik, az elmúlt időszak inkább a keresés időszaka volt, és őszintén bízom abban, hogy a következő évek már a megvalósításról fognak szólni. Úgy tapasztalom, hogy a polgárok nagy része kevéssel is beérné: csupán annyit szeretnénk, hogy a környezetünk tiszta, rendezett és biztonságos legyen. Ez utóbbi területen a város vezetése azzal, hogy rendőrőrsöt hozott létre az egyes és kettes lakótelepen, jól kezelte az ott kialakult helyzetet. Közútjaink minősége azonban nagyon rossz állapotban van. Az egyes és a hetes lakótelepet összekötő út például a város egyik legforgalmasabb szakasza, felújítása mégis évek óta késik. Sokszor halljuk, hogy ebben a városban nem történik semmi. Véleményem szerint ez nem igaz: Komáromban rengeteg sport- és kulturális esemény történik – nem hetente, hanem naponta. Van színházunk, művelődési házunk, új mozink, sportcsarnokunk, ezen a téren tehát jól állunk – természetesen a városban működő civil szervezeteknek is köszönhetően. Ami számomra még nagyon hiányzik, az a helyi nagyvállalkozók lokálpatriotizmusa. Más városokban helyi vállalkozó tartja fenn például a futballcsapatot. Nem mondom, hogy erre van feltétlenül szüksége Komáromnak, arra azonban igen, hogy a vállalkozói elit szélesebb rétege is szerepet vállaljon az „építkezésben”. Mert ma csaknem mindig ugyanazoknak a vállalkozóknak a nevét halljuk. Komárom akkor nyerheti vissza régi fényét, ha mindenki – különösen, ha a maguk területén a legtehetségesebbek is – részt vállalnak a közös munkában. Mert így is szép Komárom, és jó itt élni, de mindig lehet jobb is és szebb is. Önkéntesként és a szociális bizottság tagjaként látom azt is, hogy Komáromban egyre több a szociálisan hátrányos helyzetű ember. Mi, civilek sokszor a város helyett dolgozunk: ruhákat gyűjtünk, melegételt osztunk, rászorulóknak segítünk. Ez azonban csak „tűzoltás”, szükségét látom ezért egy olyan menedékház létrehozásának, amely komplex szolgáltatást nyújtana azoknak is, akik gyors, azonnali segítségre szorulnak.

Langschadl Mátyás