Július 24-én, szombaton a KFC hazai pályán kezdi meg az országos szlovák labdarúgó másodosztály 2021/22-es szezonját, a délután öt órakor kezdődő mérkőzésen Dubnica lesz az ellenfél. A klub lapzártánkig 8 új labdarúgó érkezését jelentette be, ezzel egyidőben kulcsjátékosok megtartását is, ennek köszönhetően az új edző, Radványi Miklós a közelgő kihívások teljesítéséhez megfelelőnek találja a keretet. A komáromi csapat régi-új edzőjével többek között erről is beszélgettünk.

• Hogyan jött a komáromi lehetőség? Könnyen megszületett az egyezség?

– Már két éve kapcsolatban állok a komáromi klub vezetőivel. Amikor akkoriban a Pohronie csapatánál aláírtam a szerződést, fél órával később csörgött a telefon, hogy jöjjek Komáromba. Nem sokon múlt tehát, hogy már akkor a KFC csapatát vezetem, de azóta is figyelem az itteni történéseket, a csapat teljesítményét, és a körülmények alakulását. Tisztában vagyok tehát azzal, hogy hova jöttem. A mostani megkeresés egyébként május végén jött, párszor leültünk beszélgetni. Én elmondtam, hogyan képzelem el a munkát, ők pedig azt, hogy milyenek a lehetőségek. A csapatot nagyjából ismertem, még márciusban volt egy egymás elleni meccsünk. Tudtam, hogy jó képességű játékosok állnak rendelkezésre, úgyhogy talán 3-4 találkozót követően megegyeztünk.

• A csapat azonban jócskán kicserélődött, sok új játékos csatlakozott. Elégedett a kerettel, illetve ez a gárda már az ön elképzeléseit tükrözi?

– Vannak olyan játékosok, akik az érkezésem előtt írtak alá, de vannak néhányan, akiket én is szerettem volna. A távozók névsora már azelőtt eldőlt, hogy ide jöttem volna, tehát abba nem volt beleszólásom. A keret persze mindig lehetne erősebb, de jó képességű játékosokkal dolgozhatok, és a létszám is megfelelő, így adott esetben a kiesőket tudjuk helyettesíteni.

• Kilenc éve már dolgozott Komáromban. Hogy látja, miben változott azóta a klub?

– Nem lehet összehasonlítani a két időszakot. Akkor még Strasser László barátom közbenjárásának köszönhetően egy amatőr klub amatőr csapatához érkeztem. Teljesen más körülmények voltak akkoriban, a klub pedig mára már profi szinten működik. Van összehasonlítási alapom, ez ugyanis már a nyolcadik profi klub, ahol edzősködöm. Természetesen a stadionon belül egyelőre túl sok minden nem változott, de ha megnézem a pályák minőségét, az öltözőket, stb., azért e téren is teljesen más minden. Ha pedig minden jól megy, a stadion terén is hamarosan nagy változások lesznek.

• Karhan defenzív, kontrákra épülő focit játszatott, Németh Szilárd pedig általában támadó szellemben küldte ki a játékosait a pályára. Mit várhatunk öntől?

– Én a három pontért fogom a csapatot a pályára küldeni, a játék pedig nagyban függ az ellenféltől is. Természetesen ettől függetlenül van egy elképzelésem, amit a pályán majd látni szeretnék, de mi nem vagyunk egy Real Madrid, vagy egy Barcelona, hogy bármilyen játékost le tudjunk igazolni, így mindent azokhoz kell alakítani, akik a rendelkezésemre állnak. Biztosan nem mi vagyunk a másodosztály favoritjai, de azért érzésem szerint vagyunk annyira erősek, hogy bármelyik ellenfelünkkel szemben fel tudjuk venni a kesztyűt. Nyilvánvalóan olyan focit szeretnénk játszani, ami tetszik a nézőknek is. Én is csatár voltam, a támadó foci, a sok gól áll hozzám a legközelebb, de ismételten csak az tudom mondani, hogy az ellenfélen is sok minden múlik.

• Meddig juthat a csapat a következő évadban?

– Alig több mint egy hónapja vagyok itt, úgyhogy még mindig csak ismerkedek a fiúkkal. Azzal tisztában vagyunk, hogy még nincs olyan csapatunk, mely a bajnokságot megnyerheti, így nem is ez a cél, főleg amíg az infrastruktúra sem áll rendelkezésre egy esetleges élvonalbeli szerepléshez. Ez viszont nem jelenti azt, hogy az eredmények kedvező alakulása esetén ne próbálkoznánk meg ezzel. A liptószentmiklósiak is azt mondták tavaly, hogy nem akarnak feljutni, aztán megnyerték a bajnokságot. A fociban ezt nehéz előre kiszámítani. Reálisabb célként az első hat hely valamelyikét tűztük ki.

• A szurkolókat eléggé megosztotta a visszatérése, a közösségi felületeken talán az előző, nem annyira sikeres komáromi szerepvállalása miatt is felemás vélemények fogalmazódtak meg…

– Nincs Facebookom, de azért hallottam erről. Ahogy már említettem, ez a nyolcadik csapat, ahol dolgozom, éppen ezért számomra némi meglepetés, hogy a magyar emberek egy magyar edző érkezésére így reagálnak. Eddig akárhova mentem, mindenhol pozitívan fogadtak. Igazából nem tudom, miért van ez így, és azt sem, kinek milyen baja van velem. Ha teljesen őszinte akarok lenni, ezekkel a dolgokkal nem is foglalkozom. Ha ilyesmivel foglalkoznék, akkor nem lehetnék 11 éve azon a szinten, amin vagyok. Van is egy megfelelő történetem ezzel kapcsolatban. Még amikor fiatal játékos voltam, egy nálam sokkal tapasztaltabb azt mondta, hogy a hétvégi meccsen kijön a stadionba 8-10 ezer ember. Egy részük, 500 vagy 1000 ember csúnya dolgokat fog feléd kiabálni, a többi viszont valószínűleg nem ez gondolja, de csendben marad. Ha ezt egy játékos a szívére veszi, akkor abból sosem lesz profi focista. Én azóta is, tehát 1986-tól ebben élek, sőt, a negatív kritika inkább előbbre visz, és azt hiszem, edzőként is letettem már valamit az asztalra.

• Üzenne valamit a kritikusoknak?

– Azoknak, akik nem bíznak bennem, természetesen meg akarom mutatni, hogy tévednek, de ebbe nem szeretnék komolyabban belemenni. Ha valakinek bármilyen gondja van, nagyon szívesen elbeszélgetek vele.

• Felvidéki magyar emberként szívesebben dolgozik felvidéki magyar kötődésű csapatokban?

– Természetesen, de az élvonalban, vagy éppen a másodosztályban sajnos túl sok ilyen nincs. Komáromba szinte hazajöttem, úgy érzem, itthon vagyok. Végre déli levegőt szívok, és örülök annak, hogy itt lehetek.

Kovács Dávid