Radványi: Komáromból nyugdíjba? Nem bánnám!

Ha megépül a komáromi stadion, nem lehet más célunk, csak a feljutás a legmagasabb osztályba – mondja lapunknak adott interjújában Radványi Miklós, aki szerint csapata remek idényt futott, de még így is bennük maradt jó néhány győzelem. Szezonértékelés a II. ligában bronzérmet szerzett KFC vezetőedzőjével.

A szlovák kupában és a II. ligában is korábban nem tapasztalt – történelmi – sikereket ért el a KFC a mögöttünk hagyott szezonban. Elégedett?

Igen, hiszen a fő célunk az volt, hogy az első hatban végezzünk. Titkon persze abban reménykedtünk, hogy a dobogóra is felkerülhetünk, ami végül sikerült is. A tavalyi szezonból kiindulva tudtam, hogy ha sikerül a csapatot egyben tartani, akkor elérhető ez a bravúr. A bronzérem elég simán meg is lett, hiszen a negyedik helyezett zsolnai fakót végül hat ponttal előztük meg. A II. liga egyik legszebb fociját játszó csapat voltunk, ezt nemcsak én mondom, de az ellenfelek edzői, szurkolói is így vélekedtek. Hozzáteszem, talán még ennél jobban is végződhetett volna az idény, ha támadásban sokkal hatékonyabbak vagyunk. A gólszerzéssel sokszor akadtak problémáink, emiatt legalább tíz pont bennünk maradt.

Tavasszal az együttes mindössze egyetlen vereséget szenvedett, azt is a már tét nélküli utolsó fordulóban. Vagyis sikerült olyan csapatot kialakítania, amelynek a védelme rendkívül stabil.

Régi mondás, hogy végy egy jó kapust. Nekem szerencsére volt egy jó kapusom, aki véleményem szerint a II. liga egyik legjobbja. A védelmünk valóban stabil volt, de ez nemcsak a hátvédeket dicséri, hanem az egész csapatot, hiszen a mai modern futballban már az egész csapat védekezik. Tavasszal – ha az utolsó két-három fordulót nem számítjuk – a legkevesebb gólt mi kaptuk. A mi esetünkben azért is volt fontos a védekezésre építeni a játékunkat, mert nem volt egy gólerős csatárunk. Ha van egy olyan játékosom elől, aki 15-20 gólt tud szerezni egy idényben, akkor az is belefér, ha néha-néha hibázunk hátul. Egy edzőnek mindig a rendelkezésre álló játékoskeretből kell kiindulnia. Azt hiszem, hogy ebből a játékosállományból a maximumot sikerült kihoznunk.

A helyzetkihasználás már ősszel döcögött. A télen igyekeztek is megerősíteni a támadószekciót. Mennyire volt elégedett az idény közben érkezőkkel? Gondolok itt például Miroslav Antalra, aki kimondottan azért jött, hogy gólokkal segítse a csapatot.

Somorja ellen rúgott két fontos gólt, egy olyan meccsen, amit 3-0-ra hoztunk. Tudni kell azonban, hogy minden új játékosnak időre van szüksége a beilleszkedéshez. Az egész idényt úgy játszottuk le, hogy nem volt egy stabil kezdő csatárom. A Tóth Gabi-Antal-Bayemi hármasból válogathattam. Mindegyiküknek volt jó meccse, de legalább 5-10 gól bennük maradt.

Ez azt jelenti, hogy a nyári szünetben érkezhet egy gólerős támadó?

Nem titok: kapcsolatban vagyunk egy csatárral, mivel azonban még nincs konkrét egyezség a felek között, nevet egyelőre nem mondanék. Annyit elárulhatok, hogy egy jó felépítésű, gólerős, II. ligás játékosról van szó, aki korábban 10-12 gólt szerzett idényenként. Bízom abban, hogy sikerül vele megállapodnunk.

Annak mi volt az oka, hogy csapata a nehezebb ellenfelekkel szemben sokkal jobban össze tudta magát szedni, a papíron gyengébbek ellen azonban többször is pontot hullajtott?

A jobb csapatok játszani akartak ellenünk, míg a papírforma alapján gyengébb együttesek masszívan beálltak védekezni, lezárva azokat a területeket, ahol veszélyesek tudtunk volna lenni. De ez valahol a csapatom elismerését is mutatja, hiszen a mezőny nagy része, ha nem is feltartott kézzel, de tartva tőlünk érkezett Komáromba.

Korábbi csapataira is jellemző volt, a mostani KFC-re pedig különösen, hogy sikerült egy nagyon erős csapategységet kialakítania. Mi a titka?

A titkokat nem szokták elárulni (nevet). Edzőként mindig arra törekedtem, hogy az öltözőben jó hangulat legyen, és hogy a játékosaim egymásért küzdjenek a pályán. Ha azt érzem, hogy a játékosok képesek meghalni egymásért, akkor abból mindig valami jó jön ki. „Demokrata” edzőnek tartom magam, ami azt jelenti, hogy velem mindent meg lehet beszélni. Persze, ha szükség van rá, tudok kemény is lenni. Egy edző feladata az is, hogy tudja, mikor kell engedni, és mikor odacsapni.

Az idei bronzérem után lehet merészebbet álmodni?

Jó lenne mindig egy lépéssel előrébb lépni. Tudjuk azonban, hogy ez nem lesz egyszerű, már csak azért sem, mert a következő szezonban a hazai meccseinket is idegenben játsszuk. De ha ennek a csapatnak a magja egybemarad, akkor újra az élbolyban végezhetünk. A csatárposztról már beszéltem, de szeretnénk még egy fiatal belső védőt is igazolni, valamint esélyt adni a legtehetségesebb utánpótláskorú komáromi fiataloknak. Van két-három olyan tehetség, akik erre rászolgáltak.

Komáromban új stadion épül. Mit jelenthet ez hosszú távon a komáromi focinak és a KFC-nek?

Az egész városnak sokat jelent, ha ez a komoly infrastrukturális beruházás megtörténik. Új színt kaphat ezzel a komáromi foci és a város. Egy új stadionban játszani egészen másfajta életérzés, ennek miden előnyét ki kell használnunk. Bízom abban is, hogy egy új, szép komplexumba majd több ember is ki fog látogatni, ahol a szurkolás és egyáltalán a meccsre járás igazi élmény lehet. Nem beszélve arról, hogy ilyen körülmények között akár még merészebb célokat – a legmagasabb osztályba való feljutást – is kitűzhetjük magunk elé.

Az ön jövőjét azonban még nem érintettük. Hogy érzi magát Komáromban? Hosszú távra tervez?

Otthonra leltem itt, jól érzem magam a klubnál. Tavaly mondtam is a vezetőségnek, nem bánnám, ha Komáromból kellene nyugdíjba mennem. Éppen a napokban hosszabbítottam meg a szerződésemet további egy évvel.

Játékosként évekig szerepelt a DAC-ban, edzőként is irányította a dunaszerdahelyieket. Hogyan látja a klub szereplését, és az idény végi DAC-Slovanon tapasztalt botrányos játékvezetői hibákat?

Sokan erről az ominózus meccsről beszélnek, mondván, hogy itt ment el a bajnoki cím, szerintem azonban a korábbi pozsonyi meccsen szalasztotta el a legnagyobb esélyt a DAC, hiszen azon a csapat nagyon jól játszott a Slovan ellen. Ötven percig gyakorlatilag lefocizták a pozsonyiakat. Ezzel együtt a dunaszerdahelyi mérkőzésen hatalmasat bakizott a bíró. Érthetetlen, hogy azt a kezezést öt perces vizsgálat után sem látta szabálytalannak a játékvezető. A szurkoló ilyenkor joggal dühös és joggal megy el a kedve attól, hogy legközelebb is kijöjjön a stadionba. Sosem jó, ha a játékosok helyett a bíró lesz egy mérkőzés főszereplője.

A legutóbbi labdarúgó Európa-bajnokság csoportmérkőzései után azt mondta, titkos favoritjai az olaszok, akik aztán meg is nyerték a tornát. Most mit jósol: a következő idény végén hol végez a KFC, és hol a DAC?

Nagyon remélem, hogy a komáromiak a legmagasabb osztályba való feljutást, a dunaszerdahelyiek pedig a bajnoki címet ünnepelhetik jövő ilyenkor.

Langschadl Mátyás

Top