A járványhelyzet teljes bizonytalanságba sodorta az életünket, és úgy tűnik, hosszabb távon meg kell tanulnunk együtt élni a járvánnyal. Még ha bizonyos korlátok között is, az egészségügyi előírásokat betartva, de az élet megy tovább, igaz, kicsit másképp. Hogyan alkalmazkodjunk jól? Hogyan kezeljük a félelmet és találjunk nyugalmat a mindennapokban? Hogy hiteles, biztató szavakkal és tényekkel tudjunk ebben segíteni, szakember segítségét kértük. Kérdéseinkre Strédl Terézia pszichológus válaszolt.

• Mit gondol, mennyire súlyosan terhelték meg a szigorú járványügyi intézkedések és a bezártság az egyes korosztályokat?

– Mivel minden radikális változás fokozott stresszt okoz, így azt kell mondani, hogy most már mindenkit megvisel a megváltozott élet körülöttünk, mégis, a serdülő korosztályt említeném meg, akik sokat vesztenek érzelmi és társasági téren. A gazdaságilag érintettek csoportjának is komoly kihívás. Most attól függ, hogy ki milyen személyiségű, milyen túlélési stratégiát tud mozgósítani. A koronavírus hozta magával ezeket a szigorú intézkedéseket, a bezártsággal tudjuk legjobban megvédeni az egészségünket. És ehhez nem voltunk hozzászokva, hogy azt csináljuk, amit muszáj.

• A járványügyi óvintézkedések hosszútávon való betartása egyre nehezebb. Vajon mitől függ, hogyan reagálunk ezekre a helyzetekre?

– A szabad mozgás csupán részben van korlátozva, a találkozások azok, ahol a legnagyobb hiányt érez az ember. Az életünk első hat-nyolc évében alakul ki az a szabályrendszer, amely ráállít minket a viselkedési közlekedési táblák használatára. Vagy követjük őket, ami a következetes nevelés eredménye, vagy laza szabálykövetőkké válunk, mert ezt megengedhettük magunknak és felnőttként már beépült a viselkedésünkbe. Az életben vannak helyzetek, amelyeket el kell fogadni, és ez nehéz, hiszen gyakran túl jóban vagyunk magunkkal, csak magunkra gondolunk és így éljük az életünket.

• Mivel tudnánk segíteni embertársainkat?

– Ha bízunk abban a mondásban, hogy minden rossz magában rejti a másítás lehetőségét, akkor ezt az időszakot, szerényebben bár, de felhasználhatjuk a változtatás alternatíváira – mit lehet másképp, mi újat lehetne, vagyis fontos, hogy több lábon álljanak a lehetőségeink. Természetesen, mindig egyszerűbb megmaradni annál, ami olajozottabban megy/ment, de vannak helyzetek, és ez most ilyen, hogy kreatívan, az erőforrásaink lehetőségeit feszegetve, megpróbálni másképp reagálni. Az ember sokra képes, a horizontok nagyok, azonban ehhez saját magam aktivizálására van szükség. A pesszimizmus, önsajnálat, a feladás most nem jó stratégia. Az életképesség, a talpraesettség, a túlélő technikák, vagyis az ember személyes-társas készségeire ez a mostani helyzet, nagy kihívás. Ez nem szakmafüggő, hanem szakmafüggetlen kompetencia.

• Az természetesnek mondható, hogy félünk a járványhelyzettől és a bizonytalan kilátásoktól?

– Igen, ez természetes reakció mindenki részéről. Nem szabad bagatellizálni, hiszen az erősebb személyiség teherbíróbb, a labilisabb nem. Tapintatra van szükség, egymás iránti tiszteletre. Az altruizmus, egymás segítése humanoid tulajdonság, csak az ember képes rá, és most erre nagy szükség van!

• Hogyan kezeljük a bennünk kialakult félelmet?

– A félelem destruktív erő, ezt jó lenne megelőzni. Hogyan? Információkkal, az előírt megszorítások betartásával, önfegyelemmel és természetesen pozitív életszemlélettel. Főleg a gyerekek vannak rossz helyzetben, hiszen, ha a szülőben magas az aggódás, bennük még nagyobb mértékekben jelentkezik. Ezért szükséges a gyerekeknek, kormegfelelően átadni azokat az információkat, amelyek minket elbizonytalanítanak.

Néha a gyermek hatalmas támasza tud lenni a felnőttnek. Ez a mi kultúránkból fakad, hogy a jó dolgokra felkészítjük a gyermekeinket, megosztjuk egymással, azonban a rossz, fájó dolgok a szőnyeg alá vannak seperve. Akkor hogyan tanulja meg a megoldást? Soha nem volt olyan nagy szükség az egészségtudatos magatartásra, mint most. Tanuljuk ezt mi is, és tanítsuk meg egyben a gyerekeinkkel.

• Az oktatás még nem térhetett vissza korábbi megszokott formájába. Sok szülő attól fél, hogy gyermekük nem tudja elsajátítani azt a tudást, mint az iskolapadokban. Hogyan kezelhető ez a rendkívüli helyzet?

– Tanulóink legerőteljesebben érzelmileg és a társas kapcsolatokban veszítenek – hiányoznak a kortársak. A kognitív, tanult dolgok behozhatók, utólag pótolhatók. Eddig arról beszéltünk, hogy az iskola mennyi mindent megkövetel a tanulótól, olyat is, amire soha nem lesz szüksége. Így, most a talpraesett, tapasztalt pedagógus kiszűri azt a tananyagmennyiséget, amire a tanulónak szüksége van a továbblépéshez. A problémamegoldás kerül az előtérbe, hogy tudatosítsa kis- és nagydiák egyaránt: magának tanul, neki kell az összefüggéseket megtalálnia, ha támpontokat kapott hozzá. Senki nem fog elveszni, a kapaszkodók adva vannak és mindenki, pedagógiai, szülői segítséggel halad a saját tempójában tovább.

A magolásnak befellegzett, nem szavakat, mondatokat, definíciókat, ábrákat kell tanulni, hanem szövegértelmezéssel és értéssel a használható tudásra kell törekedni. Ezt jó volna, ha a szülők is tudatosítanák. Egy otthoni közös társasjáték többet ad a gyermeknek, mint az unatkozás, mechanikus tanulás az iskolában. És erre képes a család! Az iskola meg teszi a dolgát a megváltozott helyzetben, sok jó ötlettel, kihívással, újragondolással.

• Bizakodhatunk-e abban, hogy minden rossz után kapunk majd valami jót is?

– Igen, az oltás jelenti a megoldást, amely védettséget ad. A vírus velünk marad, ijesztgetni fog, de ahogy vannak védőoltások most is, bekerül az életünkbe, mint fontos megelőző megoldás. A remény és a lehetőség adva van, megéri készülni a letisztázott folytatásra.

• Vajon hogyan tudunk ebben a nehéz helyzetben is találni egy kis hitet és lelki nyugalmat?

– Itt jön a rendszeres mozgás, a fizikai munka, a természet – az agressziót le kell izzadni. Legyen az bokszzsák, kerékpározás, nagytakarítás, autótisztítás. Egy jól végzett munka után édes a pihenés! A gyermeknél, ha látjuk az unatkozást, kedvetlenséget, ajánljunk valami olyat, amit szeret csinálni, pl. egy sakk-partit. Ha még ráadásul nyer is, menten jókedvre vált. Ha arra összpontosítunk, hogy sikerülni fog vagy mindjárt jobban érzem magam, akkor kezembe vettem a lelkem irányítását. A tanult tehetetlenségből – erre nem vagyok képes –, kilépek a tanult leleményesség felé. Tudatosítom, hogy általános recept nincs, könnyebb ezekről a dolgokról írni, beszélni, mint gyakorlatban kivitelezni. Azonban megér egy próbát, hátha mégis képesek vagyunk váltani, lecserélni az eddigi rutint. Az ember kemény túlélő és sok mindenre képes, csak akarni kell!

Ferenczy Viki

Kapcsolódó cikkeink:

A szórakozás és a munka is hiányzik a fiataloknak
Sok halálozás, kevés házasságkötés
Hogyan éljük túl a vírusfenyegetést?
Hogyan éli meg a járványügyi helyzetet?