A Szinnyei József Könyvtár Történelmi sarok című sorozatában november végén Liszka József egyetemi docens Momentumok – szakrális és („szakrális”) kisemlékek a Kárpát-medencében című kötetét mutatták be. A Fórum Kisebbségkutató Intézet és az annak égisze alatt működő komáromi Etnológiai Központ gondozásában megjelent több mint hétszáz oldalas monográfiáról Demčík Norbert, a könyvtár zenei részlegének vezetője beszélgetett a neves néprajzkutatóval.

Rögtön az elején érdemes tisztázni, hogy szakrális kisemlékeken olyan út menti, kültéri objektumokat értünk, melyek vallási tartalmat hordoznak, míg a „szakrálisak” látszatra hordoznak vallási tartalmat – mint egy élő fára erősített kereszt, szentkép –, de valójában nem rendelkeznek ilyen jelentéssel.

A hiánypótló és rendkívül alapos monográfia első harmada tankönyvként is használható, míg a további fejezetekben részletesen és mindenki által befogadható, olvasmányos stílusban mutatja be a Szentháromság-szobrokat, a Szent Családokat, külön-külön alfejezetet szentel Nepomuki Szent Jánosnak, Keresztelő Szent Jánosnak, Szent Vendelnek, Szent Flóriánnak, de megismerhetjük az időjárás-, pestis-, védő-, segítő- és nemzeti szenteket is. „A komáromi Cirill és Metód, Szent István, Szent László szobor például nehezen kategorizálható, ugyanis ezek sokkal inkább a nemzeti identitás, egyfajta nemzeti szakralitás, s a nemzeti együvé tartozás szimbólumai. Az ilyen szobrok már semmiféle vallási tartalommal nem bírnak, ezért nem lehet szakrális kisemlékekként beszélni róluk” – vélekedett az egyetemi oktató.

A néprajzkutatók munkája azonban az első lejegyzéssel nem ér véget, tudhattuk meg, ugyanis ezek a kisemlékek a felújítások során változnak. Erre Liszka József példaképpen azt hozta fel, hogy a korábban festett szobrok a restaurálás során egyre többször egyszínű „natúr” külsőt kapnak. Mindezt a Kárpát-medence különböző magyarlakta területein készült képeken keresztül mutatta be a jelenlévőknek. A beszélgetés során szó esett továbbá az Etnológiai Központ által szervezett konferenciákról, valamint a fotózásról, ami szervesen hozzátartozik a kutatott objektumok, helyszínek dokumentálásához.

A moderátor kérdésére válaszolva Liszka József elmondta, több tradíció, köztük a tojásfák, az adventi koszorúk és hasonlók, nyugatról keletre haladva gyűrűztek be térségünkbe. „A népi kultúra változásával az Etnológiai Központ megalakulása óta foglalkozunk. A másik két fő terület az interetnikus kapcsolatok és a vallási kultuszok és a különböző emlékjelek, beleértve a temetők kutatása és vizsgálata” – ismertette az évek során számos elismeréssel méltatott néprajzkutató.

A diskurzus során kiderült, hogy a nemzetközi elismertségű szakembertől az írás sem áll távol. Naplójában tizenhárom éves kora óta rendszeresen lejegyzi gondolatait, élete egy-egy, általa fontosnak tartott történését, olvasmányélményeit stb. Az ezekből készült válogatott köteteket a Lillium Aurum könyvkiadó jelentette meg. Nagyívű szépirodalmi mű írását azonban nem tervezi, mert személyiségéhez közelebb áll a rövidebb lélegzetű, ahogy ő nevezi, „töredékek” írása.

A jó hangulatú, lendületes beszélgetés résztvevői az esten nem csupán a szlovákiai magyar etnológia hátteréről, a néprajzkutatás módszereiről tudhattak meg sok érdekességet, de Liszka József válaszain, történetein keresztül kicsit jobban megismerhették őt magát is.

Janković Nóra

Hiánypótló munkát végez az Etnológiai Központ